mindig van, amire nem lehet felkészülni

Leesett az első hó, és az egyetlen jármű, ami nem közlekedett a fővárosban, a metró volt.

az utca legbékésebb udvara avagy hol szeretnek az állatok meghalni?

A kezdetekben még a kutyánk hozta nekünk kecses tipegéssel, büszkeségtől duzzadó mellel az elhullott madarakat a szájában. 

*

Aztán a szomszéd macskák hagyták a kertünkben az elejtett madarak tetemeit.

*

Egy idő után már elég volt annyi, hogy egy madár csicseregni kezdett a fán, hogy anyukám megjegyezze, reméli, ez nem az udvaron fog megdögleni.

*

A hetekben anyukám két halott sündisznót szedett össze a járdáról.

*

A napokban pedig, ahogy telefonon beszélgettünk, anyukám mellékesen megemlítette, hogy hajnalban rettenetesen megijedt, mivel arra ébredt, hogy egy macska sír szívet tépően a környéken, egész olyan volt, mintha az ablaka alól szólt volna. Annyira keserves volt, hogy bele is borzongott. Nagyon szenvedhetett a szegény pára.

Két nappal később, ugyancsak éjjel becsöngetett anyukámhoz a szomszéd azzal, hogy nem látta-e véletlenül a fehér macskájukat, mivel az már egy-két napja nem ment haza hozzájuk.

Másnap reggel a következő sms érkezett a telefonomra távirati stílusban: nálam van Irmáék döglött macskája.