téma egy variációra

Weöres Sándor:

A négy évszak

Tavasz

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

Nyár

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

Ősz

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

Tél

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

    

magritte: l'empire des lumières

dsida jenő: az utolsó miatyánk

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?

Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.

Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.

családi komédia VIII. felvonás

TV-ben: - Hatalmas blouse-rajongó vagyok...
Anya: - Akkor miért pulóver van rajta?

egy kedves ismerős emlékére

 

 

 

 

Amikor mi, a "Németes Lányok" elhatároztuk, hogy egy szigorúan tanulmányi kirándulás keretében egy napra kiruccanunk Bécsbe, nagyon sokmindenre gondoltam, hogy fogjuk mi ott öten eltölteni az időt, csak a következő Aliga-levélre nem:

"Lányok! Mit szólnátok, ha a bécsi kirándulásunkhoz Anyám is csatlakozna? Annyit meséltem Neki rólatok, hogy nagyon kíváncsi lett rátok, és szeretne megismerni titeket."

Hát most mit lehet egy ilyen levélre válaszolni? Persze, jöjjön ő is. Én személy szerint nem voltam elragadtatva az ötlettől. Amikor az ember 22 éves és a barátaival megy kirándulni, nem feltétlenül ábrándozik szülői felügyeletről.

Aztán elérkezett a kirándulás napja, és ahogy a hideg, őszi hajnalban ott dideregtünk a Keleti csarnokában egyszerre elmosolyodtam:

- Enikő, az ott nem Anyukád?

A megállapításra, miszerint Enikő teljesen az Anyukájára ütött, azt a választ kaptam, hogy ha az Apukája jött volna el, ugyanezt mondtam volna.

A kezdés jó volt. Aztán jöttek az újabb felismerések: Enikő anyukája kedves. Enikő Anyukája kommunikatív. Enikő Anyukája humoros. Enikő Anyukája gondoskodó (itt konkrétan arra a láda nagyon finom süteményre gondolok, amit direkt nekünk sütött az útra).

Amikor pedig este, élményekkel telve jöttünk hazafelé a vonaton, hirtelen megcsapott egy gondolat: Enikő Anyukája annyi idős, mint mi.

a mozi

"Hirtelen megpillantotta egy mozi bejáratát. Egy moziét, ahol elrejtőzhetett. Bent a vetítés még nem kezdődött meg. Joseph nem volt a moziban. Senki sem volt a moziban. Még Monsieur Jo sem.

A zongorán megszólalt egy dallam. A fények kialudtak. Egyszeriben láthatatlannak és sérthetetlennek érezte magát, és a váratlanul rátörő boldogságtól sírva fakadt. Oázis volt ez, a délutánok fekete terme, a magányosok éjszakája, egy mesterséges, demokratikus éjszaka, a mozi nagy egyenlőségéjszakája, valódibb a valódi éjszakáknál, csodálatosabb, vigasztalóbb minden éjszakánál, egy éjszaka, ami akkor jön el, amikor mi akarjuk, egy mindenki számára nyitva álló, mindenki számára felkínált éjszaka, adakozóbb, önzetlenebb minden jótékonysági intézménynél és egyháznál, az éjszaka, ami megszabadít a szégyentől és tovaűzi a kétségbeesést. (...) Azóta biztosabban érezte, hogy mindegyikükkel a moziban találkozott, a mozi termékeny sötétjében. (...) Csak ott, a filmvászon előtt volt egyszerű minden. Együtt lenni egy idegennel ugyanaz előtt a kép előtt, kedvet kapni az ismeretlenhez."

(Marguerite Duras: Un barrage contre le Pacifique)