a tükrök átalakító ereje abban rejlik, amit kiemelnek belőled

 

Mondják, hogy annak a tíz embernek az átlaga vagy, akikkel nap mint nap kapcsolatba lépsz. Na de ki is lehet ez a tíz ember? Egy író, akinek a regényeit olvasod, egy festő, akinek a festményeit csodálod, a királyi család, akiknek az életét követed, egy rongyosra nézett film szereplői, akik végtelenített verzióban megindítanak, egy zene, amit napi tízszeres ismétlésben hallgatsz meg, egy inlfuenszer, akinek a podcastjait pörgeted, az a személy, aki napjában százszor is megfordul a fejedben, Isten, amikor a Bibliát a kezedbe veszed. Bárki, akinek a lényével így vagy úgy minőségi időt töltesz.

A másik lépcső, hogy vajon ezek az emberek hogyan látnak Téged? Mert nem csak a saját nézőpontod által adott hangsúlyok formálnak, hanem minden tekintet, ami Rád szegeződik. Mint lézer az üveget. Válaszd meg tehát bölcsen ne csak azt, hogy Te kiket nézel, hanem azt is, hogy kiknek engeded, hogy nézzenek Téged. 

 

Minden kölcsönhatás élmény. Az élmények mindig utat keresnek befelé. Minél mélyebb a lélek, annál hosszabb utat kell megtenni a mélyére. Ezalatt az út alatt korábbi lélekélményekkel találkoznak, mely találkozások újabb élményeket szülnek és így megy egészen a lélek mélyéig. És onnan kifelé is. Egy parányi élmény így tér vissza százszorta gazdagabban a külvilágba.

 

 

Erők és gyengédségek tánca.
Az élet ritmusa. 
Hol kell gyorsítani.
Hol kell lassítani.
Hol kell belefeledkezni.
És hol kell megállni.

major petra: majdnem haiku

 

 

 

 

A szeretet a 

legjobb tolmács: az időt

fordítja törődésre.

 

 

 

 

 

 

 

Ha az életed egy ideig valakiről szól, az egész lelked szépen, fokozatosan felveszi az ő formáját, tekintetét, illatát, hangját, arcának vonásait, mozgását, színeit, vízióit, gondolatait. És az egész világod átszabódik "ő" formájúra. Mindenhez őt kapcsolod. Ő mit látna, tetszene-e neki, merre menne, mit venne észre, hogy viselkednél mellette. Amilyen formájú a lelked, olyan formájú a világod. Nincs kivétel. Amilyen a lelked, azt hallja a füled, látja a szemed, érzi a bőröd, szagolja az orrod, ízleli a szád és adod magadból, a testedből, a lelkedből. Identitásoddá válik. 

Aztán egyszer csak ő már nincsen. De a lelked még mindig "ő" formájú. Így a világ is körülötted "ő" formájú maradt. 

Akkor tudod meg a lelked fellélegzését, amikor már elkezdesz újra önálló körvonalakat látni, amiknek már nem (csak) "ő" formájuk van. Amikor elkezd átszíneződni minden körülötted, amikor a rá emlékeztető zenéknek már nem visznek olyan mélyre az emlékekbe, amikor már nem kapcsolod őt minden pixel és molekula mellé. Amikor szép lassan elkezd kilépni minden mellől. A helye még ott van talán, de ő már egyre halványabban vagy egyáltalán nem. 

 

Á. elment Kanadába, hogy fellélegezzen a lelke. Amikor a mélygarázsból kifelé hajtott a kocsijával, tudatosult benne, hogy új életének a Clear Spirit lépcsőház ad otthont.

 

Közegeken haladunk keresztül:

levegő,

víz,

lélek.

siratóasszonyok

 

Halál, szakítás, egy összetörött porcelán, egy elrontott születésnapi torta. Minden fájdalom halál, minden fájdalom súly, minden fájdalom könnyülést keres. Ha megtörténik ilyenkor az a szent pillanat, amikor a lelkek egy védtelen része összetalálkozik akár csak egy másodpercre is, és e találkozásba mindkettő beleremeg, megnyílik az átjáró: elvezető csatornává válsz, hogy rajtad, a te könnyeiden keresztül is apadhasson az ő belső gyötrelemtengere. Lelki elvezetőrendszerei vagyunk egymásnak.

 

Próbálom az emléked feldolgozni: 

fel akarlak Tégedet oldozni.

(És magamat is.)

 

Testközelben vagyunk.
Lélekközelben vagyunk.
Test.
Lélek.
Közelben.
Vagyunk.

 

Ennek a játéknak a neve: nem kapsz el sosem. 
Sosem. 
Sosem....

Bármit teszel.

Sosem.

(Hagyjuk abba ezt a játékot, és öleljük meg egymást.)

 

Te szőtted meg a ruhámat, én most levetettem,

Szorította derekamat, ha levegőt vettem.

Mérges fésűd, mérges almád ott vár rám a széken,

Miért nem voltál édesanyám, ki kellett, ha én nem.

Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=506405328184170&set=a.463936819097688

jancsó ágnes: héj nélkül

 

héj nélkül kellesz

csak a csutka, magok és rostok

a kásás hús, a kukacok járta alagutak és

az erjedés a héj alatt

a hegek, az élet fognyomai

a bőrödön

a nyers lelked

amit magadtól is féltesz

a héj nélküli te

enesey diána: ott találtam

 

Azt hiszem, a belváros közepén,

jelentős jelentéktelenséged voltam

a rég elveszett jövő körterén.

Te új embereket akarsz megismerni,

én általában téged felejtenélek

naponta

pár percre.

Szóval itt, a belváros közepén

találtam néhány szavadban magamra.

Azt hittem, túl vagyok a nehezén,

s majd szárnyalhatok az éj peremén.

 

Jogi szeretetszolgálat. 

Bármerre is széledjünk, mindig együtt maradunk, bármelyikünk is zuhanjon, a közös hálónk felfogja, bárki is emelkedjen, emeli a többit is, bárki is mosolyogjon otthon, csendesen a szobában, a többiek is elmosolyodnak, bárki is kiáltson segítségért, a falka tagjai meghallják, és a segítségére sietnek. Nyolc évvel ezelőtt, ott, a jogi szeretetszolgálatnál vérszövetség köttetett.

chie joshii

 

Q: - Tell us a little about your method and how you came to favor this medium.

Chie Joshii: - I use oil painting on canvas and wood panel. I chose oil paint for the color brilliance and its wide value range. I love to stimulate the senses by creating strong contrasts both conceptually and visually. The darkness emphasize the light. Various colors compliment each other to create a symphony or a cacophony. These simultaneous reactions all contribute to enhance the energy of the painting.

Q: - When you create art is there a particular message you intend to impart?

Chie Joshii: - At first, I was painting without knowing why I paint what I paint. I just followed what interested me. Mythology and old tales have always fascinated me. The interest lead me to Joseph Campbell, then Jung and his theory of “collective unconscious.” Mythology is filled with symbols that echo with archetypes in our mind. It is because Mythology itself was inspired by archetypes. Just like bees know how to dance without learning, we all inherit images = archetypes in our collective unconsciousness. I understand Jung’s theory this way, and it rings true to me. This theory made me realize that I am painting my interpretations of the archetypal images that we share in the deepest layer of the mind. It is a way for me to be a part of something bigger than myself. I wish the viewer can feel this connectedness as well.

Q: - What inspires your creations?

Chie Joshii: - The process itself is very organic and less logical. I stare at the darkness in my mind and images slowly float up. The concept or interpretation comes much later, sometimes after finishing the painting. I believe the images come to my mind as aftereffects of my psychological experiences.

Q: - Myth a story, especially one concerning the early history of a people or explaining some natural or social phenomenon, and typically involving supernatural beings or events. In Miroir we are also interested in modern Myth and the surreal. How does your art create Myth?

Chie Joshii: - My paintings are not about reality, but about the fantasies aroused in my mind by it’s effects. They are surreal images viscerally conceived and more tangible than reality. I actualize this inner Myth that I believe is universal and timeless.

Forrás: http://miroirmagazine.com/2018/03/16/interview-with-artist-chie-yoshii/
            https://www.chieyoshii.com/

 

Az értékrend önmagában nem közös út, csak iránytű.

 

Mások vagyunk:

bármit teszünk,

lepergünk egymásról.