Felnézni mindenkire és mindenre: az egyetlen módja, hogy az ember emelt fővel járhasson.
2013. január 3.
áprily lajos: tavasz a házsongárdi temetőben (részlet)
... A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.
S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.
iroda
Bejön T., iratokat tesz le Főnök asztalára, majd távozni készül. Háttal ülök, csak az óvatos neszekből hallom, hogy megtorpan: valamit elkaphatott a tekintete az asztalon heverő holmik közül. Hátranézek. Még egy pillantást vet az ottfelejtett töltőtoll dobozkájára, majd szórakozottan elfordul és kimegy a szobából.
A toll alatt jegyzetek, alatta a felmondásom. Nem láthatta meg.
"A Nefelejcs utcánál, az út közepén, a felezővonalon várta a férfi, hogy
elfogyjon a kocsisor és átmehessen a túloldalra. A karján vadászölyv ült
mozdulatlanul. Amikor alig egy méterre elszáguldott mellettük a troli, a
madár lassan felnézett az égre, ahonnan óriási pelyhekben kezdett
hullani a hó."
Forrás: tudomhogyvolt.blogspot.hu
2013. január 1.
a 2013-as évre
Csak az olyan emberekkel lehet teljesen őszintén beszélni, akik maguk is fel vannak készülve az igazságra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)