2013 mérlege

Három felmondás, három munkahely (ha a tanítást is hozzászámítom, akkor négy), egy kényszerköltözés, egy kényszerű diéta, egy lelki széttépődés, egy testi térdsérülés, két nagy találkozás (egy élő és egy élettelen személlyel), egy tíz éve halogatott bocsánatkérés E-től, egy új fodrász, egy BKV-n rám törő nevetés (ügyfél a tarajos sülökkel), elviselhetetlen kettészakadások, elviselhetetlen emberi mélységek és magasságok, vonzások és taszítások, Solange de Cléda, csodák udvara, egy tizenhat éve esedékes gyógyszeres kezelés, meghalások és feltámadások, bemocskolódások és megtisztulások, képzelt riport, tisztelt Szemináriumvezető Asszony, konfliktuskerülésből frontvonalas helyzetek, nyolc vérvétel egyvégtében, szemégető könnyek, személyiségformáló szembesülések, húsz éve magukra várató párbeszédek egy másik E-vel, akit nem ismerek és akit legutoljára egy temetésen nem láttam, párbeszédek a frissen szabadult terheltekkel és karácsonykor a kórházban huszonnégy óra leforgása alatt kétszer élesztették újra az apukámat. Még egy nap van hátra az évből.

"Csak hát maga úgy nevet, mint egy kislány, és úgy gondolkozik, mint egy vértanú."

/Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek/

Ui: 2014-ig meg se nézem :-) (megjegyzést írni továbbra sem tudok...)

jogi szeretetszolgálat

(in)adekvát reakciók

Májkrémes palacsintát eszem, miközben a másik szobában egész álló nap kitartóan csöng a telefon. Nem veszem fel. Elemi szükségét érzem az e heti ügyfelek után egy olyan napnak, amikor kizárólag élettelen, néma, akaratomnak engedelmeskedő dolgok vesznek körül.

önelemzés

"Egyik percben a nulláról képes bármit felépíteni, a másik percben pedig legszívesebben lenne egy díszpárna a kanapén."

B. mesél

Frusztrációmat mostanság a BKV-n élem ki. Folyamatos kényszert érzek, hogy rászóljak az emberekre, mert szentül hiszem, hogy valakinek meg kell mondania, mekkora parasztok, hogy végre magukra ébredjenek. A múltkor, mikor engedtem leszállni a busz belsejében utazókat, egy nő pofátlankodott elém, és én már nem fértem vissza. Ekkor durrant el teljesen az agyam, és megmondtam neki, hogy vagy nagyon gyorsan beljebb húzódik, vagy leráncigálom a buszról. Annyira meglepődött, hogy menten fellépett egy lépcsőfokot, és még épp befértem.

K.-val beszélgetek.

K: - Veled szemben mindenki más, amikor munkát vállal, a biztonságra törekszik.

Igényli a szem a horizontot.

családi komédia LXXI. felvonás

Apa: - Hihetetlen, milyen házias lettél. Fél kézzel vered fel a tojást.

weöres sándor: a teljesség felé (részlet) - első hármas-csoport

A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is
jó, a viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyről azt hiszi,
hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem.
   Az öröm, a kín és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a
testhez tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a
boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az
öröm, a kín és minden tagoltság.
   A határtalan az érzelgősnek, mint a fagy; a gyűjteni vágyónak, mint
a fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés. 

Ui: a megjegyzésre, sajnos, nem engedi a rendszer, hogy válaszoljak, de igen, direkt lóg ki! 

Uui: remélem, jól vagy! a blogod alapján úgy látom, igen!  

Kókuszt reszelek.

Az udvaron parányi, száraz szemekben hullik a hó.

E. mesél

A terhesség első három hónapjában minden nap hánytam. Ez egy idő után már fel sem tűnt, - akár a fogmosás - a reggeli rutin részévé vált. Csak vigyázni kellett a sorrendre.

iroda

Én: - ... viszont a macskáknak kilenc életük van, nem?

Főnök: - De, csak a maradék nyolcat már nem velünk élik le...

jogi szeretetszolgálat

A pap és a tanító, a kalandor és a kurtizán, a harcos és a rabló, a gyógyító és az uralkodó.

jogi szeretetszolgálat

Ül az ügyfél a váróban. Negyven-ötven év körülire saccolom. Tekintetében elszántság, bóbitaként felkötött hajában aranymasni. Meglepően értelmes és talpraesett.

jogi szeretetszolgálat

Kommunikációs tréningen ül az osztály. A tréner feladatul adja, hogy mindenki írja le, milyen kétségei vannak a tréninget illetően.

A: - Én csak azon aggódom, hogy legkésőbb fél ötkor végezzünk.

J: - Amikor ide jöttem, nekem aggályom nem volt, de amint leültem erre a székre, lett. Azóta állandó jelleggel azzal kísérletezem, hogy tudok úgy ülni, hogy ne csússzak le róla.

(...)

E: - Az ügyfelek hihetetlenül szívósak. Ha sorszámot kapnak, azon a napon már nincs szükségük se ételre, se italra....

(...)

Tréner kérdésére, hogy milyen konfliktusforrásokat érzünk a munkánkban, az osztály egy része a skizofrén ügyfeleket jelölte meg.

A tréner a táblára jegyzetelt: beteg ügyfelek (sch.)

Cs: - (P.-nek) Írjuk már rá mi is az aktára, hogy "sch.", ez annyira jó!

jogi szeretetszolgálat

Kérelmet iktatok, miközben az ügyfél a nyomtatvány személyes adatokra vonatkozó részét tölti.

Ügyfél: - A személyiigazolvány-számhoz beírjam, hogy plasztik?

N., akinek az élete nem kicsit dokumentált

N. egy nagy, lila kaspóban hozza be Sophie-t, a szobanövényt. Megdicsérem Sophie-t. N. megkérdezi, mutasson-e képet Sophie-ról, amikor kéthónapos volt, és már veszi is elő a telefonját, miközben én az első meglepetésből ocsúdva mechanikusan bólintok.

citromfű tea

Fél év alatt most vagyok a harmadik munkahelyemen, elkezdtem a tanítást, elköltöztem otthonról, követnem kell az előírt diétát, napról napra várom az új gyógyszerek mellékhatásait és az életem felét olyan emberektől másfél méterre töltöm, akiktől az utcán, ha megszólítanának, elrohannék. Erdőtündér erre azt mondta, igyak citromfű teát.

jogi szeretetszolgálat

Előzmény:
P: - Miben segíthetünk?

Ügyfél: - Nekem megölték a gyerekeimet. Mind a háromszázat. Igen, huszonötös ikreim voltak! Azt kérdezi, tudom-e ki tette? Természetesen! Az apjuk, Hende Csaba! Hogy más minisztertől is voltak-e gyerekeim? Ezt kikérem magamnak. Igen, igen, az újonnan született gyerekek mindig a halottaknak a nevét kapták. Ezt le is írom, ha kéri a tisztelt ügyintéző úr.

 *

Az ügyfél újra felkeresett minket. 

Tarajos sülöket szült. A NASA amerikai űrkutatási hivatalánál történt a beültetés a NATO által. Jehova tanúi nukr(!)eális fegyverrel zsarolták meg. A gyerekei tarajos sülökké, szarvasokká és kecskékké változtak, erre tanú: Győrfi Pál, mentős és dr. Molnár Ferenc. Havi 10.000,- Ft tartásdíjat követel.

P: - Kedves hölgyem, ez az ügy már annyira komoly, hogy egyből másodfokon fog indulni. Viszont mivel múltkori találkozásunk óta a NATO és a NASA is érintetté vált, a probléma immár súlyos nemzetközi jogi kérdéseket is feszeget. Ez egy igen speciális terület, amihez én kevés vagyok, de dolgozik az osztályunkon egy nemzetközi szakjogász, aki hetente egy alkalommal, előjegyzés alapján fogadja az ügyfeleket, így, ha megengedi, hátra is kísérném hozzá, hogy időpontot egyeztethessünk.

(Ezzel P. hátravitte az ügyfelet a pszichológushoz.)

iroda

Én: - Mesélj, mi történt veled?

Főnök: - Te kezded, te vagy a kicsi!

(...)

Főnök: - Szerintem ez a jogi szeretetszolgálat jó neked. Kellőképpen ketyós vagy egy ilyen munkához. Végül lehet, hogy ez az utad ahhoz, hogy majd jó ügyvéd váljon belőled.

(...)

Főnök: - Na, nézzétek, kit hoztam! (belépek a szobába)

Zs: - Hol találtad?

jogi szeretetszolgálat

avagy a definíció

Ahol egy Afganisztánt megjárt matematika-technika szakos tanár, aki minisztériumban jogászkodott, egy lány, aki ügyvédi irodából jött és ruhákat varr a tollainak, egy jogot végzett filozófus, aki egyébként szakács, egy jogász, aki papíron negyven, ránézésre harminc, ha megszólal, húsz és a gyámhivatalból és a bíróságról került elő, egy másik jogász, aki olasztanárként kezdte, majd a szállítmányozásban ténykedett, egy újabb, aki orosz-angol szakon végzett, majd az áldozatsegítésből jött hozzánk, egy másik, aki a bevándorlási és a járási hivatalnál már ötödik munkaköréből vált ki, egy, aki államigazgatási főiskola és kárpótlási hivatal után került ide és én, aki határozott bölcsész beütéssel az iroda után az adóhivatalból szállingóztam erre a helyre, együtt istápolja a szociálisan és egyéb módon rászorultakat.

illatkavalkád

Az, amikor ősszel, alkonyat idején a sütőből a sült tök lassan kifelé kúszó illata a nappaliban találkozik a gyertya vaníliájának lágyságával... 

Tisztelettel megkérdezi, hozzon-e étlapocskát, majd finoman tudakolja, hogy lesz-e leveske, végül a maradékot beteszi egy dobozkába elvitelre. Mindez, amikor kint metsző szél fúj és szürke fellegek teszik nagyon is anyagszerűvé az eget és az üdülőváros utcái kísértetiesen néptelenek és az ember kezei átfagytak a kerti munkában és a kis vendéglő barna faburkolattal bevont falai között széldzsekiben és garbós pulóverben ülő emberek egymásba vegyülő beszélgetése olvad bele az edények csörömpölésébe, nem zavar.

Azt azért mégsem gondoltam volna, hogy november tizedik napján egyszer majd csicsókákat fogok kiásni a földből a Balatonnál.

családi komédia LXX. felvonás

Anya: - Túl nagy nálad a rend.

Az utca túlsó sarkán mintha P. tanár úr állna és az eget kémlelné. Igen. Ő az. Ugyanaz az arc, mint hét évvel ezelőtt, jóllehet, most kicsit mintha beesettebbnek és szürkébbnek tűnne. Deres haja, nagy keretű szemüvege és kék kockás flanelinge is ugyanaz, mint hét évvel ezelőtt volt. Hunyorgó, mélyen ülő szemeiben is ugyanaz a jóság ül még ma is, mint hét évvel ezelőtt. Ez utóbbit persze csak sejtem, mert tanár úr messzire van és egyébként is, ahogy már említettem, az eget kémleli. Egy mankóra támaszkodik. A mankó hét évvel ezelőtt még nem volt meg. Most szemét lassan leemeli az égről és féloldalasan a mankóra nehezedve, megindul a Deák tér irányába. Úgy egy méterre mellette ekkor egy másik, ugyanolyan mankó is útnak indul. A mankóba egy szürke, göndör hajú néni kapaszkodik. A néni karját P. tanár úr karjába fonja. És a négy láb két, türkizkék mankóval közre fogva halad előre az öregség bizonytalan, már valamilyen más ütemre mozduló lépteivel.

A napját sem tudom, mikor áztam így el utoljára. Bőrig. Pedig mindig van esernyő a táskámban. Csak ma nincsen. A falak tövében szaporázva eszembe jut Ungár tanár úr. Aki sosem vitt magával esernyőt. Egyébként az egyik legjobb ember, akit valaha ismertem.

"Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is."

/Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai/

weöres sándor: nagyság (részlet)

Minden nagyság: kicsiség is. Mert van még nagyobb, vagy ha nincs: lehet.

Miután útbaigazítottam, a turista bácsi közölte, hogy ha engem nem zavar, még egy darabon velem tartana, mert "I feel safe with you". 

Én meg még most is csak ámulok, hogy a velem való találkozás ilyen reakciót válthat ki egy emberből.

Tüzet nem lehet oltani hideggel.

Egy meg nem lesett titokkal erősebben tér haza.

molnár dóra: egy kávézó teraszán

jász attila: mit mondhatnék

Mit mondhatnék például egy
osztálytalálkozón magamról,
ha rákérdeznek hirtelen,
mi van velem. Mit is csinálok.
Mit mondhatnék erről azoknak,
akik tizenöt éve még
másként ismertek, vagyis akkor
egyáltalán nem lehetett
tudni, kiből mi lesz. Mi is
szeretnék lenni. Semmi. Hát
igen, rejtett vágyaimat
titkoltam mindenki előtt.
Nehéz kérdés most is. Hiába
kérdezik ezt jelen időben,
érvényes válasz a jövőben
létezik. Mikor múltra vált.
Ha majd újra, néhány évtized
múlva kérdik egyáltalán,
mégis, ki voltál öregem. 

kókuszdió

ma bebizonyosodott, hogy a kreativitás határai tetszés szerint tágíthatók, ha az ember idegenkedik átcsoszogni a szomszédban lakó vietnamihoz kalapácsért.

Annyi minden.
Amit másként kéne.
Amit újra kéne.
Amit kéne.

Én nem akarom, hogy őt számon kérjék rajtam. Megtagadom az átvételét minden lelkével, hajával, dzsekijével, szemüvegével. Nem. Kevesebbel sem. Hogy mégis vállaljam? Mikor csak elkótyavetyélni tudnám? Ez senkivel szemben sem lenne tisztességes. Leginkább velem szemben nem.

evellei kata: terápia

Néha nem történik semmi.

Anyám ilyenkor azt mondja, porszívózzak.

Utána sem történik semmi,

de a ház legalább tiszta lett.

Azt azért már némiképp túlzásnak érzem, hogy álmomban is formanyomtatványokat töltögetek az ügyfelekkel.

A gondolatokhoz ablakokra van szükség. Sokra. Olyan ablakokra, melyek az égre és a fákra nyílnak.

Hiszen tulajdonképpen minden újrakezdés ragaszkodás.

akció

Az ananász egységára 300,- Ft. Egy helyen akciót hirdetnek. Ott csak 298,- Ft-ba kerül.

jogi szeretetszolgálat

HZs: - Melyikőtök nyomtat üres lapokat?

jogi szeretetszolgálat

P: - Miben segíthetünk?

Ügyfél: - Nekem megölték a gyerekeimet. Mind a háromszázat. Igen, huszonötös ikreim voltak! Azt kérdezi, tudom-e ki tette? Természetesen! Az apjuk, Hende Csaba! Hogy más minisztertől is voltak-e gyerekeim? Ezt kikérem magamnak. Igen, igen, az újonnan született gyerekek mindig a halottaknak a nevét kapták. Ezt le is írom, ha kéri a tisztelt ügyintéző úr.

jogi szeretetszolgálat

Ügyfél: - Engem kiraktak a lakásomból, nincs hol aludnom, maga meg nem csinál semmit!

Cs: - Most mégis mit akar, jelentsem be magamhoz?!

jogi szeretetszolgálat

Én: - Vettem egy flakon fertőtlenítőt arra az esetre, ha kezet kellene fogni az ügyféllel. Adjak?

KZs: - Nagyon megköszönném. Az előbbi olyan iratokat adott át, amik nem akarom megtudni, hogy mivel voltak átáztatva.

G: - (filozofikus nyugalommal) Figyelj, itt ez teljesen normális. Van, hogy a papír véres.

A képzelt embereknek nincsen arcuk.

Valóságosnak lenni tanulni.

Érezni tanulni.

Újra álmodom. 

Erről eszembe jut, milyen régóta nem álmodtam.
És most jó.

A művészet két jó ember párbeszéde.

A harag végtére csak a szeretet próbája.

faludy györgy: október 6.

A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.

Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki –
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.

A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.

Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.

Száz év – s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt.
Száz év – s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év – hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull – hány nap, hét és hónap óta! –
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.

 

 

 

 

Ha téged elengedlek, magamat is.

A szenvedély kötelesség.

Elfogadni, hogy a változáshoz nem kell megállítani az időt. Mert pontosan elég.

jogi szeretetszolgálat

GZs: - ... Néha kétségek merülnek fel bennem, hogy egyáltalán komolyan vehető vagyok-e, amikor két copfba fogott hajjal megyek fogadni az ügyfeleket....

G: - (szívből jövő jóindulattal) Zs., nézd meg, mennyi embernek van tetoválása, piercingje, és nem zavartatják magukat. Ma már ez nem probléma.

jogi szeretetszolgálat

E: - Most hogy mondjam meg neki, hogy káposztával a fején nem fogadhat ügyfelet?

radnóti miklós: naptár (részlet)

OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

Tegnapelőtt láttam először középszerűnek. Félteni kezdtem.

frédéric chopin: nocturne op. 9 no. 2

kontúrvonalak nélkül futkosó kiskutyák

a csend geometriája

forrás: http://lpandeff.tumblr.com/

a boldogság állapota

- Mi értelme van az életünknek?- kérdezed.

- Értelme? Talán éppen csak annyi, hogy értelmetlennek tetsző ténykedéseken és megéléseken keresztül eljussunk a boldogságnak egy olyan fokára, ahol már nem jut eszünkbe eltöprengeni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseken - válaszolom némi bizonytalansággal.

"... és nem adom kevesebbért az életem!"

jogi szeretetszolgálat

K: - GZs. legkésőbb nyolckor el szokott menni aludni.

Én: - Nyolckor?! De hát akkor még az esti mesét se látja!

J. mesél, avagy aki ajándék helyett viccet hozott

J., kellemetlenül érezve magát, hogy üres kézzel toppant be a vendégségbe, felajánlotta, hogy ajándék helyett elmesél egy viccet:

Két fiatal járni kezdett, majd idővel a lány a fülébe súgta a fiúnak, hogy másnap jöjjön fel hozzá. A fiú kérdezte, hogyan talál oda, mire a lány elmondta, hogy merre találja a házat, majd első emelet, balra a harmadik ajtó, és amikor odaér, finoman rugdossa meg a lábával az ajtót, és ő tudni fogja, hogy a fiú az.

- Miért kell megrugdosnom az ajtót?- kérdezte a fiú. 

- Gondolom, nem üres kézzel akarsz beállítani...

fájdalom

Mert egészen máshogy fáj a véna, a bőr, a csont és a lélek.

Az jutott eszembe arról, hogy kint már egész kora reggel óta csendesen és folyamatosan csak esik és minden szürke és nem lenne jó most kimenni az utcára, még esernyővel sem és én kitakarítottam és főztem és most olvasni fogok, de előbb felveszek egy pulóvert, hogy az ilyen őszi pillanatokat lenne jó gyorsan megosztani mással. De aztán rájöttem, hogy attól ilyen és attól őszi és attól pillanat, hogy nem lehet megosztani mással.

lábass endre: vándorparadicsom

"Tudod-e, ez mi? Hát ez az Eötvös Péter hegedűje, ez az, amit a legvégén előhúz, amikor a gonosz, dagi bohóc már elvette szegénynek minden nagyobb hangszerét, ekkor ezt húzza elő a kabátja alól, és akkor mondja utoljára, hogy VAN MÁÁÁÁÁSIK! Ez után a kicsi hegedű után, amit fogsz, ez után mondta mindig az Eötvös, hogy VAAAAN MÁÁÁÁSIK! Ez után mondta mindig utoljára. De ha jól emlékszem, ezt már nem vették el tőle, nem tudom, akkor mit csinált volna. Na, ezt én javítottam meg neki, szegénynek, mert elrepedt és elszakadt a húrja, és a bohóc ott állt volna a színpadon tehetetlenül. Nem volt mit tenni, villámgyorsan összeraktam a hegedűt, ma jön érte, a következő előadáson már ezt teszi a kabátja alá megint. Addig pöcögtess rajta, amíg lehet, soha többé a kezedbe nem foghatod az Eötvös Péter legkisebb hegedűjét, ami a jó bohóc legféltettebb kincse. Ezt a hegedűt védi az élete árán is a gonosz dagitól. Ezért állja ki a sok verést, a gáncsolásokat, barackokat, évtizedeken át. Nagyon vigyázz rá. Ilyesmiket beszélt István, akire nem vigyázott senki."

kinyithatom az ablakot?

Pulcsiban didergek, amikor óvatosan megkockáztatja a kérdést:
N: - Kinyithatom kicsit az ablakot?
Én: - :'-( ... Igen.
N: - De szólj majd, ha fázol, akkor becsukom.
Én: - Rendben! :-) Fázom!

amiből nem lehet elég

Szerinte négy dolog van, amiből sosem lehet elég: könyvből, ruhából, labdából és barátból.

A vízcseppek, mint megannyi apró kristály peregtek le a fekete pulóveren.

julianne moore

A türelmes ember mindig ura a helyzetnek.

találka

Tegnap, miután átadták a röntgenfelvételeket, az asszisztens aláíratott velem egy nyilatkozatot arról, hogy a felvételeket átvettem és azokat harminc évig megőrzöm. Majd megbeszéltük, hogy harminc év múlva ugyanitt, a felvételekkel.

milyenre színezzelek?

N. táblázatot készít. Rám néz:

N: - Milyenre színezzelek?

Én: - Színesre csinálod? De jó! Nem tudom, nincsen kedvenc színem, szerintem mindegyik szín szép. Várj, inkább nem mondok semmit, kíváncsi vagyok, milyen színűnek látsz magadtól.

N. nagyon néz, mire szólok, hogy remélem, nem a fekete pulcsimból fog kiindulni.

N: - Nem, nyugi, feketére nem is gondoltam ... talán rózsaszín, nem mégsem .... megvan: te olyan kis narancssárga vagy!

Én: - Nincs ellenvetésem. Lássunk téged, te milyen színű vagy.... Kék, de semmiképpen sem sötét... igen: pontosan olyan halványkék, mint annak a kristályvizes üvegnek a nyaka egy csepp lila tintában feloldva!

N: - Igen, a lila kellett bele! (N. vérbeli Újpest drukker) Szerinted C. milyen színű?

Én: - Nem is tudom, talán citromsárga...

N: - Nem, szerintem lila.

Én: - Valóban, neked van igazad! De nem sötétlila, hanem (és itt nagyon koncentráltam, nehogy véletlenül rosszat mondjak) fradilila.

...

N: - Na jó, nézzük a többieket. M.?

Én: - Fekete és vörös között hezitálok, talán fekete valami nagyon mély bordóval megbolondítva.

N : - Szerintem is! És K.?

N. és én egyszerre: - Vörös!

Én: - Te G.-t milyennek látod? Nekem van ötletem, de előbb kíváncsi vagyok a tiedre, hiszen mégiscsak a te életed párja.

N: - Mindenképpen zöld. Igen, valami karakteres, de nem rikító, inkább sötétebb zöld.

Én: - Nekem van egy ismerősöm, aki halvány ezüstszürke. Van egy másik is, aki acélosabb fényű, de mindenképpen fémes csillogású.

N: - És ki lesz az aranyember?

Fél órával később.

Én: - Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem most folyamatos jelleggel peregnek a szemem előtt az ismerőseim, és mindenkit megpróbálok színekkel párosítani.

N: - Úgyszintén.

N. mesél

Szombaton volt a kilenchónapos kislányunk keresztelője. A pap a mise előtt odajött hozzánk, és aggódva figyelmeztetett minket, hogy lehet, hogy a baba meg fog ijedni, amikor felzúg majd az orgona. Mi megnyugtattuk, hogy a gyerekkel hétvégenként focimeccsre járunk petárdák közé, feltehetőleg az orgonával sem lesz gond.

A. mesél

Velem a buszokon mindig érdekes dolgok történnek. A múltkor például felszállás közben hasra vágódtam, és beestem a sofőrhöz a vezető fülkébe.

egy bolti biztonsági őr, aki nagyon szeretne ismerkedni

A biztonsági őr odajött hozzám, és a kosárba nézve kedveskedően kérdezte, mi finomat fogok főzni a hétvégén. Én is belenéztem a kosárba. Fél kiló kenyér és fél kiló sajt volt benne....

családi komédia LXIX. felvonás

Kigyomláltuk a gazt, összeszedtünk a fűről két halott madarat és lemostuk a teraszt. Most, a nyár utolsó napján kint ülünk anyuval a délután szelíd fényében és olvasunk. A szomszéd fán egy madár trillázásba fog. Anyu lassan felnéz a könyvéből és nagyot sóhajt:

- Jaj, csak nehogy ez is itt dögöljön meg!

"Tudom, hogy hülyének hiszel, de túlértékelsz."

/Két pasi meg egy kicsi/

Egy hajléktalan ült a CBA tövében, hosszan, mereven bámulva maga elé. Amikor elhaladtam mellette, felemelte a fejét:

- Van cigarettája? - kérdezte.

- Nem dohányzom.

A hajléktalan újra lehajtotta a fejét:

- Jaj, kedvesem... - szakadt ki belőle, de olyan hangsúllyal, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy ezt még nekem címezte-e vagy már Istennek.

őszelő

Félig nyitott ablaknál fekszem az ágyon, még a számban érzem az ízét az uzsonnai tejnek és vajas kenyérnek. Olvasgatok, majd inkább leteszem magam mellé a könyvet, és a nagymama régi, piros szőnyegének a mintáit követve fél füllel hallgatom, hogy tépázza a szél odakint a sűrű lombokat. Fent az ég már nem kék, inkább fehér, de a levegőben még maradt valami a nap halvány sárgájából. Az ablaküveg visszaveri a képét a szemközti társasház gangján felejtett, piros vásznú tábori széknek.

Magamra húzom a pokrócot.

Két utcaseprő gyűjti a fűről nagy, fekete zsákokba a szemetet:

- Szerinted a madártoll szemét?

- Nem tudom, meg kellene nézni, mi van a szerződésben.

pontosan másfél tojásra lenne szükségem

egy távoli erdőben, ahol hallani az esőcseppek kopogását a mélyzöld leveleken

mitológiai adósságok

Párisz döntéséből végül elég sok mindent megtudtunk, de azt, hogy a három istennő, Héra, Athéné és Aphrodité közül tulajdonképpen ki is volt a legszebb, azt pont nem.

visszafelé születések

Méltónak maradni azokhoz, akiket magunkban hordozunk.

fura beszélgetés C.-vel

C: - ... jó, de akkor előbb kell találkoznunk, mert engem a rendőrök fél tízkor vesznek fel az Árpád hídnál.

családi komédia LXVIII. felvonás

Én: - Képzeld, ízlett nekik a sütim, még a receptet is elkérték!

Apa: - Milyen udvariasak!

családi komédia LXVII. felvonás

Anya: - Te láttad a Láthatatlan kiállítást?

átutazni a várost egy lekvárosüveg padlizsánkrémmel a kezemben

Azzal a jóleső érzéssel kísérletezem, hogy bemegyek egy ruhaboltba, és nem veszek semmit.

Mert tudom én, hogy minden ember fenség, Észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, csak ebbe nem mindenkinél szeretnék belegondolni.

legszebb sorok

"...Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú..."

/Pilinszky János: Terek/

Fájdalom: lélek és test szétszakadása.

az ember tragédiája....

... hogy mindig csak magának akar és nem másnak.

E. mesél

"Nagyon komolyan vette, hogy kitüntetésben részesítik. Az alkalomra olyan ruhát vett fel, melyhez egyfajta uszályféleséget rögzítettek, ami lebegett mögötte, ahogy kivonult átvenni a díjat. Ez délelőtt tizenegykor kicsit furcsa volt."

péntek délután. megyek lefelé a lifttel. lélekben már a vonaton ülök. hirtelen felocsúdok és önkéntelen mozdulattal kinyitom a liftajtó egyik szárnyát. nagyjából köldökmagasságban a "földszint" felirat. visszacsukom az ajtót. újra megnyomom a földszint gombot. megnyomom a vészcsengőt. mondják, hogy menjek felfelé egy emeletet, majd visszafelé egyet.

lent a portás: Renáta, hát mi történt!? én: már nagyon-nagyon rohannék a Balatonra....

"minden közeledés meneküléssel kezdődik."



 forrás: http://www.agnus.co/

richard tuschman: edward hopper's paintings as photographs

forrás: http://fstoppers.com/edward-hoppers-paintings-as-photographs-nsfw

gondolatok a vonatablakból

föld felett szétágazó, csonka fatörzs.
földbe fúródott egerészölyv.

kétpercenként arra ébredtem, hogy elaludtam.

képviselőfánk az ablakban

kárminvörös papírsárkány úszik az égen

lassú lélegzetvételek

a világ: Isten kimeríthetetlen kreativitása.

újra: megváltoztak a fényviszonyok

_

"Én semmit sem keresek.
               
                        Kivéve most Esztert."

/Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról/

szilágyi domokos: utóhang

Tán nemet vettek és igent arattok.
Kisebzett és fázik a meztelen föld:
siessetek! hogy új búza borítsa,
mielőtt az esztendő megöregszik.
(Babits)

Hontalan fények közt otthonos lélek:
mindentől, ami volt, mindentől félek.

Könnyező-csillag-szem-bárány a késtől:
félek a sajgó megismeréstől.

Akad-e, akad-e valaki még?
Számban gyöngyöznek keserű igék.

Csillagok pislognak kialvatlanul.
A fény, a fény remegni tanul.

Mennykő igazságok között vacogva
világom szétszakad darabokra.

Akár a nap az esttől,
elválik test a testtől
és el a kéj a vágytól,
férfi és nő az ágytól,
az akarat a szótól,
el a cukor a sótól,
pokol a magas égtől,
befejezés a végtől,
a kezdet a nyitástól,
sírás a csitítástól,
az eszmény a valótól,
élő a meghalótól,
halott az élve-holttól,
és ama zsák a folttól,
fölrúgva talmi törvényt,
ami volt, meg se történt,
s ami lesz mindhalálig,
még ma halálra válik,
a szólott szó is szótlan,
a való is valótlan,
a létező is létlen,
a vétkező is vétlen,
az ártatlan is ártó,
a föld égre kiáltó,
és tettető a tettes,
és kedvetlen a kedves,
és a kegyes kegyetlen,
az összesség egyetlen,
több a kevés a soknál,
és több a csönd a szóknál,
és csupa seb vagyok már,
s már nem szól senki értem,
s én nem értem. Nem értem.

Magamat világgá kiáltván,
állok kéretlenül a vártán.

Éget a szó, éget, eléget.
Adjatok, adjatok oltó igéket.

Romlandó húsom végét a rögben:
hinnem az Útban, az örökben.

Az Útban, mely veszni nem ereszt,
és amely örökös újrakezdés.

(Elmondhassam, hogy megcsalattam:
nemet vetvén, igent arattam.)

iroda avagy pénelopé vászna

Már csak addig vagyok az irodában, amíg el nem készül a feljegyzés a költségkedvezményekről. :'-((

... mert nincs izgalmasabb a valóságnál!

Kevés a helye az újra kezdésnek ott, hol túl sok a kacat.

iroda

Reggel nem az irodában, hanem a cégbíróságon kezdtem a napot. Mikor tíz-tizenegy óra tájékán betoppantam a szobába, Főnök első nekem szegezett kérdése:

Főnök: - Hát te meg hol a francban voltál?!

Én: - Cégbíróságon.

Főnök: - És mit csináltál ott?!

Én: - Megnéztem az iratokat, amiket kértél.

Főnök: - És én erről miért nem tudok?!

Én: - Nem tudom, odaírtam az asztalodra.

Főnök: - (ekkor veszi észre a cetlit) És miért nincs rajta dátum?!

Én: - Mert tegnap még nem volt ott, holnap meg már nem aktuális.

Főnök: - Rendben. Akkor semmi gond nincsen. A kommunikációd azért még némi finomításra szorul.

Azóta, ha irodán kívül végzek munkát, mindig megy Főnöknek egy e-mail az alábbi tárggyal:

"nem lógok vol. ..."

Vagy az alábbival:

"most nem vagyok biztos abban, hogy nem lógok vol. ..."

borító

"... Csak a helyesírást javítottuk, mert Dali minden nyelven - katalánul, spanyolul, franciául vagy angolul - egész egyszerűen fonetikusan ír..."

Most már a lélek makacsolja meg magát.

Két ember közti meghitt csend is lehet a beszéd egyik formája.

Beszélgetés: gyönyörködés egymás lelkében.

lev tolsztoj: anna karenina (részlet)

"... minél tovább nem csinált semmit, annál kevesebb ideje maradt."

théodore rousseau: soleil couchant á l'horizont d'une lande

egy 1960-as évekből származó bírósági határozat margójára

"Felelősség a falu határában nyargalászó kutya által megijesztett lóban keletkezett kárért"

salvador dalí: a szerző előszava elrejtett arcok című regényéhez

"Miért írtam meg ezt a regény? (...) mert ha nem én írom meg, valaki más tette volna meg helyettem, valószínűleg gyengébben."

Szép valóság születik játékaik nyomán.

iroda

(Főnök az én telefonomról tárcsázza N.-t.)

N.: - (a vonal túlsó végéről) SZEVASZ, RENÉE!

Főnök: - (pókerarc, hivatalos kimértség) N., kérem, jöjjön át hozzánk. Köszönöm.

iroda

... ennyire futotta az erőmből: nem sokra. Hogy emiatt érzek-e csalódottságot? Érzek. Hogy ennél mi bánt jobban? Hogy másoknak is csalódást kellett, hogy okozzak. Ami viszont vigasztal, hogy ennek a nyolc-kilenc hónapnak minden percét megéltem, a szó legnemesebb értelmében: azzal, hogy folyamatosan túlléptem őket, megtanultam, hol húzódnak a korlátaim; megtanultam, hogy elesni csak akkor szabad, ha tiszta lelkiismerettel állhatok talpra; és majd' tíz év után megtanultam újra nyitni az emberek felé. És ezért végtelenül hálás vagyok.

Zs: - Angyalkám, én vagyok a munkáltatói jogkör gyakorlója, kérlek, ne a kollégámat bombázd a felmondásokkal!  (....) Azért még gondold át! Mi örülnénk, ha maradnál.

Én: - Miért? Nektek jó az, hogy háromhavonta felmondok?

Zs: - :-))) Mindenképpen színesíti a képet....

nem tudom kisebbre venni, de megosztási kényszerem van

alice tükörországban

"-(...) Tudod jól, hogy nem vagy igazi.
- De igazi vagyok! - Alice sírva fakadt.
- A sírástól sem leszel igazibb - jegyezte meg Subidu."

Mennyi non-figuratív érzés kavaroghat a vadak lelkében!

a kimondatlanságoktól válik vaddá.....

... és a túlbeszéltségektől üressé.

iroda

(Életkép)

Este tizenegy körül jutottam el arra a pontra, hogy ügyfelek ide vagy oda, éhen pusztulok, ha nem csenek ki valamit a konyhájukból. Szinte az elhatározásommal egy időben nesz szűrődött be a folyosóról: L. (törött lábbal) vonszolta el magát az ajtó előtt. Lassan, de eltökélten ő is a konyha felé tartott. Majd együttes erővel, kétségbeesetten kerestük a kekszeket, és szomorúan konstatáltunk, hogy bizony már csak pár szem maradt. Ekkor vettük észre, hogy fény szűrődik ki a szomszédos tárgyalóból: B. és B. még dolgoztak. Az asztalon egy tálban a Pilóta kekszek. Mindketten fellélegeztünk.

iroda

Én: - P., te még nem tudod, de reggel versenyeztünk és nyertél.

P:- ????

Én: - Ahogy a busz ablakán keresztül bámultam ki a piros lámpánál, akadt meg a szemem a mellettünk várakozó kocsi ablakára ragasztott, iroda logós matricán. A zöld után még egy ideig fej-fej mellett haladtunk, aztán elhúztál.

iroda

Csupán a szombat hajnali, ügyfélkonyha-dézsmálós, beadványírogatós, tértivevény-kitöltögetős, taxis-postáraküldős, már-már afterparty-feelinges beszélgetés I.-vel, J.-vel és K.-val tántorított el attól, hogy a felmondásom legyen az első irat, amit hétfőn az új táskámba beteszek.

Csak a tiszta tótükör tudja, mikor hajították bele a követ.

Túl sok minden van függőben...

fodrász

Ha jól belegondolok, még éltemben nem költöttem annyit arra, hogy pocsékul nézzen ki a hajam, mint az elmúlt öt hónapban. Először csak simán, minden ceremónia nélkül, de annál látványosabban vágtak bele. Vágtak bele de annyira, hogy két nappal később a másik hajszobrásznak, amikor meglátta, az első kérdése volt, hogy fodrász művelte-e azt a borzadályt?  Aztán ő is nekilátott. Majd a következő is. Ez utóbbihoz aztán még visszamentem. Egyszer. Végső kétségbeesésemben végül találomra besomfordáltam egy parányi, de annál szimpatikusabb szalonba. És láss csodát! Először fordult elő, hogy nem én választottam fodrászt, hanem a fodrász választott engem. Először fordult elő, hogy mosás előtt szemügyre vették a hajamat. Először fordult elő, hogy leültek velem megbeszélni, hogy mit szeretnék. Először fordult elő, hogy másfél óráig (!), néhol szálanként (!) próbálták meg egységesíteni az összevissza vagdosott tincseket. 

Ugyan a sok vágás miatt kb. fele olyan hosszal, de fél év múltán végül mégiscsak rendezett hajkoronával távoztam az üzletből.

tabi lászló: mi újság?

-  Bocsánat, hogy megszólítom uraságodat, de  már a Nagymező utca óta töröm a fejemet, hogy honnan ismerem. Nem tetszik véletlenül Krakovainak lenni?

-  Nem. De  nekem  is  úgy  tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt ön fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?

-  Nem. Ellenben  alapítótagja voltam az újkécskei úrikaszinónak ezerkilencszáznyolcban. Talán onnan?

-  Sosem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokninagykereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban, a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Tán oda járt be uraságod?

-  Az  idő  tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye  csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterton kelet-indiai elefántvadászatán?

-  Aligha. Legalábbis  nem emlékszem rá.Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?

-  Nem.

-  Gondoltam, onnan. Tudniillik  erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.

-  És megölte?

-  A  csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor  hol találkozhattunk?

-  Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?

-  Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba, és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak  onnan nem...

-  Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arrafelé véletlenül?

-  Nem.

-  Nem, nem. Az  ördög  vigye, hogy milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi...Mi a becses neve uraságodnak?

-  Simanek. Simanek  Gáspár.

-  Simanek  Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán, ezernyolcszázkilencvenkilencben! Én Kalova  Kálmán  vagyok!

-  Kalova  Kálmán? Nahát!  Szervusz, Kálmán! Csaknem  hatvan éve  nem láttuk egymást...

-  Bizony...Hogy  múlik az idő... Mi  újság?

-  Mi  volna?  Semmi.

forrás: http://alanyeset.blogspot.sk/
           tabi andrás

előrerohanva

A rím mindig megelőzi a költőt. Már jóval azelőtt tudja, mivel fog összecsengeni, hogy megszületne a harmónia.

jelenet

Rendőr a gyanúsított lakásán, kezében az éjjeliszekrényen talált könyvvel.

- BŰN ÉS BŰNHŐDÉS - tagolja, majd vesébe hatoló tekintetét a gyanúsítottra szegezi. - Maga melyiket olvassa?

iroda avagy pedig már kezdtem azt hinni, hogy egész jól bírom...

... de be kellett látnom, hogy már nemcsak úton hazafelé, otthon, színházban, operában, rajzfilmen és a mosdóban bőgök, hanem az iroda folyosóján is.

Főnök csütörtökön, épp amikor szedelőzködtem ügyvédiskolába, jegyezte meg futólag, hogy a nagy rendrakás közepette kidobta a felmondásomat is, úgyhogy ha úgy gondolom, majd kell írnom egy újat. Mire elbőgtem magam. Majd minden magyarázkodás nélkül elrohantam az oktatásra. És pénteken szabin voltam. Nem az idei évin, hanem a tavalyin. Nem várom a hétfőt.

iroda

Főnök: - Szereted a Sport szeletet?

Én: - Hangulatfüggő. Miért?

Főnök: - Most, hogy pakolom az asztalomat, találtam rajta egyet. Úgy két-három évnél nem lehet régebbi.

Én: - Azt én vettem neked.

Főnök: - .... Akkor most kevesebb bunkóbb dolgot tudtam volna csinálni, minthogy megkínállak vele. De legalább kiderült, hogy nem két-három éves.

Én: - ... és hogy nem szereted a Sport szeletet.

Ma is sikerült éjfélre hazaérni munkából.... mármint tegnap....

családi komédia LXVI. felvonás

Apa: - Örülök, hogy vettél végre magadnak egy új táskát. Már akartam szólni, hogy az előbbi annyira elhasználódott, hogy helyette bármelyik lomtalanításkor különbet találtam volna neked.

legszebb sorok I.

Moi, je sais tous tes sortilèges
Tu sais tous mes envoûtements
Tu m'as gardé de pièges en pièges
Je t'ai perdue de temps en temps

/Jacques Brel: La chanson des vieux amants/

Az olyan emberek elevenre tapintásával beszélt, akik már túl vannak az élet valamennyi párbeszédén.

ha egy téli éjszakán egy utazó... (aki olvasta, érti)

Könyvtár.
Peres ügyhöz kutatok. A raktárból felkért jogi szakirodalmi stócból egyszerre egy orosz regény kerül a kezembe: Vendégfogadó. Belelapozok. Az első oldalon meghal az egyik szereplő, de megtudom, hogy tulajdonképpen még szerencse, hogy őt érte a golyó és nem a három másik családtagot. Visszaviszem. Elnézést kérnek, elnézték a jelzetszámot. Visszatérek a többihez. A következő kötet a keresett tanulmányt nem tartalmazza. Újra végigfutom. Majd újra. Pedig a katalógus szerint benne kell lennie. Nézem a többi könyvet is. Kettő köszönő viszonyban sincs azokkal, amiket kikértem. Homályosan dereng, hogy három évvel ezelőtt az egyiket egyszer mintha tényleg el akartam volna olvasni. Visszaviszem azokat is. Közben hozzák a kimaradt, elnézett, elkallódott és tévesen címzett könyveket, amik között, alatt, mellett valahol ott bújik meg a válasz a kérdésemre. De nemcsak az én kérdésemre, hanem minden kérdésre. Minden kérdésre, amit valaha feltettek, és amit valaha fel fognak tenni a világon.

mit csinálok?!

Benyújtom az álláspályázatot. Majd nem veszem fel a telefont, amikor keresnek. Egymás után ötször. 

Másik helyen berkek alól megtudom, hogy mindössze annyit kellene tennem, hogy még aznap elküldöm e-mailen az életrajzomat, és enyém a munka. Nem küldöm el.

És amikor már egy harmadik, azelőtt sose hallott helyről (??!), fogalmam sincs ki és mi úton a munkahelyemen (??!) keres meg, közlöm, hogy nem érdekel a lehetőség.

Pedig újra a kiborulás szélén....

Mit ne mondjak, ez az elszakadás dolog nem megy könnyen.

szétszakadt vánkos

Tegnap este árnyékot vetettek az utcai lámpa fénytrapézában örvénylő hótollak.

Tegnap reggel a Széll Kálmán téri metrófeljárónál árulták az év első tulipánjait.

 

sztk

 Tábla az egyik szakrendelés ajtaján:


"Ez a rendelés 2012. december 21-én MEGSZŰNT.

De ez nem a világvége."

- A valóságban ilyen nincsen - jelentette ki kategorikusan.

- Már hogy ne lenne? - kapta fel a fejét. - Hisz valaki megírta.

Itt maradok. Ha esel, legyen kit magaddal rántani.

iroda

(Megtudjuk, hogy az iroda új logója mindenki névjegykártyáján személyre szabott, pontkóddal fejthető ki rajta a nevünk.)

G: - (fellelkesülve) Csináltathatnák új bögréket, amiken nem betűvel, hanem ilyen pontokkal szerepelne a nevünk!

P: - Nem szeretnék ünneprontó lenni, de van, akinek még a betűket sem mindig sikerül elolvasnia.

fül-orr-gégészet

= fülészet
= gégészet
= orrászat :-)

Úgy távolságtartónak lenni, hogy közben nem engedni el a másikat.

iroda

(Bejön A., Főnökkel szeretnek valamit aláíratni. Főnök dolgozik. A. előbb odamegy az asztalához, majd amikor érzékeli, hogy így sem vesznek róla tudomást, tesz hátrafelé két lépést és megáll mellettem. És csak áll, és közben kitartóan Főnököt bámulja.)

Főnök: - A., drága, tudod, kevés idegesítőbb dolgot tudnál most csinálni, minthogy látod, hogy én is dolgozom, Renáta is dolgozik, és te itt vársz a szoba közepén, pink fölsőben....

a világ rendje

Az ellenőr egy jegy nélkül utazó fiatalember adatait rögzítve próbál egyensúlyozni a gyorsjáraton. Sötétkék kabátján hátulról, a busz döccenéseivel egy ütemben szőke hajszál lengedez. Mögötte egy szőrmebundában, finom bőrkesztyűben utazó idős hölgy orrhegyre csúsztatott szemüvegen keresztül tetőtől talpig végigméri, majd óvatos mozdulattal, szeretetteljesen leemeli a hajszálat a kabátról és a földre pergeti. Az ellenőr az egészből mit sem érzékel, befejezi az igazoltatást, övtáskájába vágja a csekktömböt, és baktat előre, a busz eleje felé.

Nincsen rossz történet. Csak rossz mesélő.

Az öröm természeténél fogva mindig előrerohan.

Adni, adni,
szétszakadni.

bíróság

Felperes: - ... művelni kellet a szőlőt és etetni az állatot...

Bíró: - Milyen állatot?

Felperes: - Hörcsögöt.

iroda

S., aki annyira vékony, hogy nem érzékeli a fotocella.

iroda

M: - (egy baleseti jegyzőkönyvet tartva felém) Ezt nézd meg, Renáta! Ez egy ereklye. Arról a jeles eseményről készült, amikor tárgyalásra menet karamboloztunk az ügyféllel.

szertartás

A szobákban, ahol még papírvágó késsel bontják a postát, a boríték halk sercenései közepette észrevétlen oson át az idő.

ignotus: évnapra

Mondják, sírod virágtól tarka- 

Én még nem voltam ott,

Drága fejed ha lelkembe villan

Eloszlatom legott,

Drága kezed, ha kezemet éri

Fölébresztem magam,-

Engem nem lát magával sírni

Akinek halottja van.

Nem hinnéd, milyen szép még mindig az élet

A nap egyre, hogy ragyog - 

Előre köszönök okos uraknak,

Mert én is okos vagyok.

Okos a kanja, nevet e nősténye

S a föld tovább forog -

Föl sem tűnik, hogy te nem élsz már

S hogy én nem gyilkolok.

théodore rousseau: la forêt en hiver, à l'aube

Egy karácsonyfát görgetett el mellettem a szél, mikor a panelházak között vágtam át a metsző hidegben, este, pénteken. Visszanézve még láttam, hogy az úttestre gurult, pördült egyet a járda túlsó peremén, majd földet érve megállt, szemközt a szelektív hulladékgyűjtő kukákkal.

Az ember, aki kikerülte a hópelyheket.

A hó alatt sosem tudni, milyen mélyen húzódik a föld.

Ír.
Lelkének ír.

önkéntelen rivalizálás

Két nő egyszerre néz a tükörbe.

telefonbeszélgetés

Bence: - Láttam, hogy kerestél.

Én: - Valójában már tárgytalan. Érdekelt volna a véleményed, de aztán rájöttem, hogy önállóan is el tudom rontani az életemet. Azért köszönöm.

alázat

Felnézni mindenkire és mindenre: az egyetlen módja, hogy az ember emelt fővel járhasson.

A tudat, hogy bármikor szabadon elmehetek, segít maradnom.

áprily lajos: tavasz a házsongárdi temetőben (részlet)

... A fényben, fenn a házsongárdi csendben

tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

iroda

Bejön T., iratokat tesz le Főnök asztalára, majd távozni készül. Háttal ülök, csak az óvatos neszekből hallom, hogy megtorpan: valamit elkaphatott a tekintete az asztalon heverő holmik közül. Hátranézek. Még egy pillantást vet az ottfelejtett töltőtoll dobozkájára, majd szórakozottan elfordul és kimegy a szobából. 

A toll alatt jegyzetek, alatta a felmondásom. Nem láthatta meg.

"A Nefelejcs utcánál, az út közepén, a felezővonalon várta a férfi, hogy elfogyjon a kocsisor és átmehessen a túloldalra. A karján vadászölyv ült mozdulatlanul. Amikor alig egy méterre elszáguldott mellettük a troli, a madár lassan felnézett az égre, ahonnan óriási pelyhekben kezdett hullani a hó."

Forrás: tudomhogyvolt.blogspot.hu

a 2013-as évre

Csak az olyan emberekkel lehet teljesen őszintén beszélni, akik maguk is fel vannak készülve az igazságra.