milyenre színezzelek?

N. táblázatot készít. Rám néz:

N: - Milyenre színezzelek?

Én: - Színesre csinálod? De jó! Nem tudom, nincsen kedvenc színem, szerintem mindegyik szín szép. Várj, inkább nem mondok semmit, kíváncsi vagyok, milyen színűnek látsz magadtól.

N. nagyon néz, mire szólok, hogy remélem, nem a fekete pulcsimból fog kiindulni.

N: - Nem, nyugi, feketére nem is gondoltam ... talán rózsaszín, nem mégsem .... megvan: te olyan kis narancssárga vagy!

Én: - Nincs ellenvetésem. Lássunk téged, te milyen színű vagy.... Kék, de semmiképpen sem sötét... igen: pontosan olyan halványkék, mint annak a kristályvizes üvegnek a nyaka egy csepp lila tintában feloldva!

N: - Igen, a lila kellett bele! (N. vérbeli Újpest drukker) Szerinted C. milyen színű?

Én: - Nem is tudom, talán citromsárga...

N: - Nem, szerintem lila.

Én: - Valóban, neked van igazad! De nem sötétlila, hanem (és itt nagyon koncentráltam, nehogy véletlenül rosszat mondjak) fradilila.

...

N: - Na jó, nézzük a többieket. M.?

Én: - Fekete és vörös között hezitálok, talán fekete valami nagyon mély bordóval megbolondítva.

N : - Szerintem is! És K.?

N. és én egyszerre: - Vörös!

Én: - Te G.-t milyennek látod? Nekem van ötletem, de előbb kíváncsi vagyok a tiedre, hiszen mégiscsak a te életed párja.

N: - Mindenképpen zöld. Igen, valami karakteres, de nem rikító, inkább sötétebb zöld.

Én: - Nekem van egy ismerősöm, aki halvány ezüstszürke. Van egy másik is, aki acélosabb fényű, de mindenképpen fémes csillogású.

N: - És ki lesz az aranyember?

Fél órával később.

Én: - Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem most folyamatos jelleggel peregnek a szemem előtt az ismerőseim, és mindenkit megpróbálok színekkel párosítani.

N: - Úgyszintén.