A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendelőben. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendelőben. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. július 22.

vénamemória

 




Vénáim legendásan nehezen kezelhetőek, ha vérvételről van szó. Ez különösen akkor válik kritikussá, ha mondjuk terheléses cukorvizsgálatra megyek, és egymás után négyszer-ötször kell vért venni. Az egészségügyi személyzetnek általában ilyenkor szokott átfutni az agyán, hogy a saját ereiket is felvágják. Ma már az ötödik szúrásnál tartottunk, amikor mondtam a nővérnek, hogy ő meg én már máskor is "dolgoztunk" együtt, mindig jó csapat voltunk, és biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal is megoldjuk a feladatot. A nővér a korábbi együttműködés emlékei felemlegetésére felujjongott, hogy érezte, hogy ezekkel a vénákkal már találkozott! Az arcmemóriájára nem hagyatkozik, de a jellegzetesebb vénákat mindig megjegyzi, és az enyéimre határozottan emlékezett. Jó volt a vénamemóriája.






2016. január 8.

tesz-vesz kórház









Hosszú ideje először fordult elő, hogy nem valami klasszikusat reggeliztem. Ekkor küldtek el hirtelen ötlettől vezérelve vérvételre, és kérdezte meg a nővér, hogy mit ettem aznap, én meg válaszoltam szenvtelen arccal, hogy tejszínes brokkoli-krémlevest.











2015. november 9.

bölcsességfog-műtét vol. 2.






- Mit is mondhatnék, érezze jól magát nálunk! - biztatott együttérzőn nevetve a betegirányító, miután a rendszerből látta, hogy ma is dupla bölcsességfog-műtétre vagyok előjegyezve. 
A rendelőben szeretettel üdvözöltek, kiderült, hogy a múltkori műtétem története azóta bejárta az egész szájsebészeti osztályt.

Ma sem adtuk alább: ez alkalommal ugyan a fogdarabolás elmaradt, cserébe viszont megnyílt az arcüregem.

Mindenesetre nézzük a dolog jó oldalát: több bölcsességfogam, hála Istennek, már nincsen!





2015. október 7.

Bölcsességfog-műtét (néhol naturális)






Egyik rezidens: - Mi a baj?
A fogamat műtő rezidens: - Nézd meg a röntgenfelvételt, és hasonlítsd össze azzal, ami itt van! Szerinted?! (...) Hogy lehet ilyen fogat növeszteni?! (...) Itt maradunk reggelig. (...) Meg sem mozdul. (...) Vágd le innen ezt az ínydarabot, kérlek! (...) Nincs itt Lóránt? Ő adta nekem a hölgyet, segítenie kell. (...) Hogy? Már mindenki elment? (...) Beadok még egy injekciót. (...) Hiába kalapálom, meg se moccan. (...) Ha kihúznám a felső hetest, talán látnék is valamit. (...) Mintha Marcinak már kellett volna zúznia bölcsességfogat... Ő sincs itt? (...) Váltsátok fel Kittit, már nem bírja tartani a kampót. (...) Nem látok semmit, mindene tiszta ödéma lett. (...) Ha ezt befejezzük, ma már egy beteget sem hívok be.

Két óra szájkampó után végül csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a doki nénimről. Más rezidens a helyében lehet, hogy bedobta volna a törülközőt. Miután mindannyian megkönnyebbülve lélegeztünk fel, hogy kijött a fog, mondta, ha lenne nála matrica, adna nekem!:-) Azt is mondta, hogy ez volt eddig a legkomplikáltabb eset, amit valaha látott, és azt is, hogy én voltam a legjobb páciense.:-) Az asszisztens végül felajánlotta, hogy lekaparja nekem az ablakmatricát.

Már ma úgy festek, mint egy családon belüli erőszak áldozata.
Mínusz két bölcsességfog és lehet, hogy eltört a hüvelykujjam. Azért úgy néz ki, megmaradok. Valaki vigyázott ránk odafentről. Megyek aludni.



Ui.: És ami mindezek után este, lefekvést (leülést) követően történt, életem egyik legaranyosabb fizikai (!) élménye volt. A fogaim a maguk módján elkezdtek beszélgetni egymással (nem, nem vagyok őrült, és nem a fájdalomcsillapító hatása volt). Egyszerre azt éreztem, hogy élnek, és miután meggyőződtek arról, hogy túl vannak égszakadáson, földinduláson, ki-ki körbefordult megnézni, a szomszédja is épségben megvan-e még, majd izgatottan osztották meg egymással a pár órával azelőtti történések élményeit.


Uui.: És még a pockosodás is - minden jóslás ellenére - csak mérsékelt.


Uuui.: Csak nekem tűnt fel karfiolleves-evés közben, hogy a kis karfiolrózsáknak fog alakjuk van?







2015. október 6.






Háziorvosom belefeledkezve meséli, hogy a bölcsességfogakat azért kell kiműteni, mert az állkapcsunk folyamatosan rövidül, mire én majdnem rákérdezek, hogy az én állkapcsom mitől rövidül, de még időben leesik, hogy ő időközben evolúciós léptékekre váltott.








2015. szeptember 23.

alapvetően optimista természet vagyok






Őszintén bízom abban, hogy profin fogja kiműteni a bölcsességfogaimat az a rezidens lány, aki ebből írta a szakdolgozatát, és amikor megtudja, mivel küldtek hozzá, lelkesen ugrál körbe a rendelőben, újságolva a többieknek, hogy végre gyakorolhat.








2015. július 30.

párbeszédfoszlányok az sztk-ból







Nénike leül a folyosón egy fiatal lány mellé, majd kérdezgetni kezdi, mit lehet tudni az aznap rendelő dokiról.
Lány: - Nem tudom, milyen, én még csak gyógyszert írattam fel nála.
Nénike: - Milyen gyógyszert?
Lány: - Fogamzásgátlót.
Nénike (közelebb hajolva): -Micsodát?
Lány: - FOGAMZÁSGÁTLÓT!


*


A laborban a mellettünk ülő nővér beletörődő hangon kérdezi egy betegtől, hogy a háziorvosa nem mondta-e, hogy csak keveset hozzon, miközben cseppentővel próbál a beteg kezében tartott, öblös befőttesüvegnyi pisiből pár millilitert kinyerni.



*



Légkondi-berendezéseket rendeltek a tüdőgondozóba, két férfi érkezik felmérni az igényeket. Nyári ügyelet révén csak a recepcióssal tudnak érdemben értekezni. A recepciós nekidőlve az ajtófélfának flegmán körbenéz, fejben oszt-szoroz, végül kategorikusan adja tudtukra, hogy a recepcióba biztosan kell egy berendezés, mert az a recepció. Van még három rendelő és egy labor. Oda is kellenek berendezések. Közönyösen végigfuttatja a szemét a rendelő területének kb. 60%-át kitevő ügyfélvárón, ahol az ügyeleti rendelés végéhez közeledve is vagy húsz beteg ül, és megjegyzi, hogy oda nem kell, mert az a terület úgyis túl nagy, fölösleges lenne.



*



Kedvenc dokim a folyosóra kiabálva szólítja be a rendelésre a betegeket:
- Nagy Jánosné! .... Újhelyi Sándor! ...... Szabó Ferenc! ..... Renáta, jöjjön!






2015. június 8.

eg(ész)ség







Oktató:- ... a szerzetesek éveken keresztül nem tesznek egyebet, mint megfigyelik a saját légzésüket anélkül, hogy beleavatkoznának. Nekünk sem kell tenni egyebet, mint naponta 5-5 percre figyelni a levegővételünket.
Én: - Honnan tudom, hogy ahogyan lélegzem, helyes?
Oktató: - Amíg élsz, a légzésed kellőképpen hatékonynak mondható.



Háziorvos: - El kellene kezdeni vasat szedni.
Én: - Élek anélkül is?
Háziorvos: - Igen, csak nem mindegy, hogy meddig...






2014. december 14.

orvosnál...





... akihez úgy alakult, hogy eddig kizárólag munkahelyváltások, költözés, temetés, szakítás vagy vizsgázások közepette estem be kontrollra, és ahol - mint olyan helyen, ahol az ember pár percre, félórára kint hagyhatja a döntések felelősségét a küszöbön -  gyakran kerülök a sírás határára.


Orvos: - Ha megengedi, amennyire eddig megismertem, ön lelkileg és fizikailag is nagyon érzékenyen reagál a külső hatásokra. A jóga nagy segítség lehet a lelki egyensúly helyreállításában, de ha gondolja, működik nálunk pszichológus....





2013. január 29.

sztk




 Tábla az egyik szakrendelés ajtaján:


"Ez a rendelés 2012. december 21-én MEGSZŰNT.


De ez nem a világvége."





2013. január 23.

fül-orr-gégészet




= fülészet
= gégészet
= orrászat :-)







2012. július 13.

sztk




A szomszédos kardiológián javában folyik a rendelés. Az asszisztens, arcán széles mosollyal, kilép a folyosóra, és a betegekhez fordulva elragadtatással nyilatkoztatja ki:
- Megvannak a leleteik! Mindannyian egészségesek!



*




Kardiológia, ugyanaz az asszisztens. Kikukucskál az ajtón:
- Grófné jöjjön be!
Grófné sehol.
- Hol van a Gróf néni?
Nem érkezik válasz. Az asszisztens kijön, szétnéz, megindul valamerre, és eltűnik a folyosón. Egy perc sem telik bele,  karonfogva hoz egy idős nénit:
- Gondoltam, csak így gyalogszerrel elindulok, megkeresem, éreztem, hogy valahol itt kell lennie az épületben!