- Most olyan jó érzések vannak bennem! De már félek. Félek ezektől a jó érzésektől. Mert eltűnnek. Egy-két óra, max egy-két nap vagy hét, és bottal üthetem a nyomukat. Félek bízni. Félek hinni nekik. Oly gyakran csaptak be, hogy már megjelentükkor rettegek attól az űrtől, amit maguk után fognak hagyni.
- Honnan tudod, hogy ott fognak hagyni?
- Mert mindig ez történik. A jó érzések mindig ezt csinálják. Mindig eltűnnek. 
- Ahogy a rosszak is, nem?
- ?
- Ha van, amikor a jó érzések eltűnnek, és jönnek a rosszak, akkor amikor a rosszak eltűnnek, jönnek a jók. A jók és a rosszak is így működnek. Néha jönnek, néha mennek. A jók is. A rosszak is. És ez borzasztóan bizonytalan. És ez borzasztóan biztató. Ez az élet. És az élet kérdése, hogy meddig maradnak? Hogy meddig engeded maradni őket?