reggeli az aranypintyben

 

Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő tegnap este tíz körül a semmiből rám írt, hogy tudja, hogy last minute, de nem vagyok-e véletlenül home office-ban, mert akkor együtt reggelizhetnénk az Aranypintyben. Véletlenül pont home office-ban voltam. Fantasztikus tavaszi szellős és fényes, húsvéti időszakos reggel volt. Éppen olyan, amin Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganővel találkozni kell. És elindulni kétszer. Mert tűpontosan akkor, amikor először készültem elindulni, rám csörgött, hogy még ne induljak, mert feltett egy kávés arcpakolást és imádja, és csak húsz perccel később fog érkezni. Ő azt mondta, hogy ez a reggel pont olyan volt, mint én. Én pedig azt éreztem, hogy pont olyan, mint ő. Vannak lelkitársi barátságok. Ez is egy ilyen. 

 

Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő végtelenül környezettudatos és az egészséges étkezés híve. Olyannyira, hogy otthon nem is használ olajat a konyhában. Ha valamit sütni szeretne, átmegy az anyósához, mert az nem otthon van és ott lehet olajjal sütni.

 

 

Az új oktató borzas fejjel, kávéval a kezében, húsz perces késéssel megérkezett a posztgraduális képzésre, lepakolta a cuccait, megkérdezte a hallgatóktól, hogy hol van a WC, majd mikor nem találta, visszajött, hogy valaki kísérje el oda. 

A. mesél

 

Bírónő mesél: - Egyik nap otthon ítéletet diktáltam, előttem az asztalon kiterítve az ügyiratok, épp azt mondtam diktafonba, hogy az apa egy baltával a kezében kergette az anyát körbe a konyhában, amikor megjelent a kislányom az ebédlő ajtajában és megkérdezte, hogy most mesét mondok-e, mert akkor hozza a babáját és leülnek hallgatni.

busszal elhaladva egy rácsos kerítés mellett

 

Gyerek: - Ez egy börtön?
Apuka: - Nem, ez az állatorvosi egyetem.