M. mesél

"Éjszakain utazva, zenehallgatás nélkül, nehéz nem figyelni: a tinilányra, aki az alvórészeg barátnője zuhanását igyekszik megfékezni és panaszkodik, hogy csúnya, pedig szép és bájos, a hitlerjugendes külsejű szőke srácra, aki Evoláról magyaráz egy lánynak, aki hamarosan hányni fog (nem Evola miatt), a bontakozó szexjelenetre amely közben elhangzott a "bejelölsz majd a facebookon?" kérdés, a Sartre-t olvasó, megvetéssel körbetekintő penészvirágra, a srácra, aki úgy akar velem szemezni, hogy közben rágás nélkül tolja az arcába a sajtburgermenüt, vagy az erősen elkenődött sminkű lányra, aki most jött rá, hogy nem Újpalota fele tartunk.

Hiába, ez nem a bulijárat, ez a buliból - elég korán - haza járat, ahol senki se akar lenni, mert maradt volna ott ahonnan jött, vagy már otthon aludna, vagy valahol egészen máshol lenne, ha minden jól alakult volna, de persze nem, és remélhetőleg legközelebb már nem az egyórás, hanem legalább a hajnali járat visz haza, mert hát menni kell és menni kell, amíg nem unod meg, mintha értelme is lenne."

jogi szeretetszolgálat

Pierre asztalt foglalt az osztály részére az egyik notórius ügyfelünk neve alatt. Ehhez nincs mit hozzátenni.

megtaláltam az edzőtermemet

Beállok a recepcióhoz, mellettem az edző a múlt óráról.

Edző: - Volt izomlázad?

Én: - Mi az, hogy! Edzés után tényleg be is lázasodtam (mondjuk ez utóbbi a vírusos fertőzés miatt volt)!

Edző: - Na, jól van!

Recepciós: - Milyen bérletet adhatok? Torna vagy fitnesz?

Én: - (az edzőre nézek) A te órád melyik?

Edző: - Fitnesz.

Recepciós: - Nem, te tornát tartasz!

Edző: - Azt itt így hívják? Jó, akkor torna!

Edzésen a csapat beáll plankbe (hardcore-os bújj,bújj, zöld ágba), szorosan egymás mellé, az utolsónak át kell mászni a többiek plankje alatt, majd beállni plankbe a sor végére. Már alig bírjuk tartani magunkat, közben ügyelünk, nehogy ráessünk az alattunk átmászóra, az edző eközben pedig röhögve kommentálja az eseményeket. A langaléta lány van soron.

Edző: - Szuper, látszik, hogy az én tanítványom: nem elég, hogy nagyon lassan halad, még nagyon hosszú is!

jogi szeretetszolgálat

Én: - Csilluka, mit tudsz, mit fogunk csinálni a Károlyi-kertben?
Csilluka: - Iszunk. Biztos, hogy iszunk.

isten gyermeke

bíróság

... avagy amikor nem biztos, hogy engem kellene ott hagyni a telefonnál

Csöng a telefon, ügyvéd úr szeretne beszélni a tanácselnök asszonnyal vagy a leírójával. Tájékoztatom, hogy egyikük sincsen bent, próbálja meg másnap reggel. Ő gyorsan közbeveti, hogy igaziból csak annyit szeretett volna jelezni, hogy a másnapi, tízórai tárgyaláson nem tud részt venni, mivel fél órával később már a Tölgyfa utcában kellene tárgyalnia, amit ilyen rövid idő alatt igen veszélyes lenne megkockáztatni. Ebben én is megerősítem, biztosítom az ügyvéd urat afelől, hogy ez csak hopponálással lenne megoldható, és hogy ne aggódjon, üzenetét tolmácsolni fogom a tanácselnök asszonynak.

to
boroz
gat

Úgy mondd ki a szavakat, hogy látszódjanak!

bíróság

Szerda reggel a buszon utazva tudatosult bennem, mi okozza azt a folyamatos, a tudatom legeldugottabb sarkából is mindig elő-előtörő, csitíthatatlan nyugtalanságot, a sehova, senkihez nem tartozás érzését: már lassan egy éve kizárólag barna szemű emberek vesznek körül. Bárhova nézek, barna szemeket látok. Mindenhol barna, barna, barna és barna. Nincs a közelemben senki, akinek a lelkében meg lehetne pihenni. Ez a felismerés reggel nyolc óra előtt kilenc perccel elemi erővel csapott belém. Az üveges buszajtók már csukódtak, és ekkor, váratlanul találkozott a tekintetem az ajtó túloldalán, a megállóban álló, nagy darab, fehér szakállas bácsinak a tekintetével. Jóságos volt, nyílt és tiszta, és olyan kék, mint a menny kapuja. Nem tudom, milyen kifejezés ülhetett az arcomra, de a bácsi egyszeriben rám mosolygott és integetni kezdett nekem, mire én is lelkesen integettem neki vissza a távolodó jármű ajtajából.