elcsendesedés

 

"Csendesedj el mikor zajos az életed, csendesedj el ha fájdalom éri lelkedet.

Csendesedj el, hallgasd a csend hangját, csendesedj el, megtaláld lelked nyugalmát.

Csendesedj el, gondolj arra ki igazán szeret, csendesedj el, éld át a közös perceket...

Csendesedj el, adj hálát az életért, csendesedj el, mondj imát mindenkiért!"

(Ismeretlen)

 

Amikor várunk, várunk, figyelünk, és az a bizonyos pillanat még mindig nem akar eljönni, akkor lehet, hogy az van, hogy nekünk kell elmennünk őhozzá. 

 

Az ünnepségen az alapítvány elnöke ünnepi beszédet mond, egyik és másik oldalán is két asztal megrakva ajándékokkal, előtte az iskola hallgatói foglalnak helyet a sorokban. Megkezdi a karácsonyi beszédet, utal arra, mennyi érték teremtődik az iskolában, majd háláját fejezi ki a jelenlevők felé.

- Bal oldalon: ajándékok, jobb oldalon: ajándékok, előttem: a megajándékozottak.

A csoporttársammal erre az utolsó mondatrészre egyszerre zizzenünk fel, majd egymásra nézve teljes egyetértésben tesszük helyre, hogy nemcsak az elnök két oldalán foglalnak helyet ajándékok, hanem vele szemben is. 

 

Szobatárs szeretne otthonra valami kicsi karácsonyfát, de nem óhajt nagy felhajtást a dolog körül, vásárolni szükségtelennek tartja, feltérképezi, kinek van esetleg elfekvőben valami fölösleges kis fenyőfája otthon. Aztán eszébe jut, hogy a munkahelyen az ebédlőben van is egy kis formás. Megkérdezi a főnököt, elvihetné-e az ünnepekre, akkor úgysincs bent senki, utána pedig természetesen visszahozza, mintha mi sem történt volna.