pont ezen gondolkoztam...

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)

"(...) Nyomorúságos dolog olyan szerepet játszani, amit nem rád szabtak. Mintha egy olyan cipőben járnál, ami nem a te méreted. Nos, miben vagy jó? Mit szeretsz legjobban csinálni? Milyen teljesítménytől érzed magad legjobban? Írj össze három pillanatot az életedből, amikor élesen átérezted ezt a beteljesedettség érzést. Mit árul el ez a céljaidról? (...) Mit tanultál meg kudarcaidból a célodat illetően? Vannak olyan területek, melyek nyilvánvalóan nem tartoznak elhívásodba? Ki az, akit csodálsz azért, ahogy felhasználja talentumait? Miben hasonlítasz arra az emberre? Mit tanulhatsz tőle? Hogyan írnád le erre az évre vonatkozó látásodat? Vagy milyennek látod az életedet mostantól számított öt év múlva? Tíz év múlva? Kik azok az emberek, akik tényleg értik, hogy ki vagy? Megkérdezted már tőlük, hogy szerintük mi lehet a rendeltetésed? Adtak valamilyen javaslatot arra nézve, hogyan kellene használnod talentumaidat? Ha megírhatnád saját gyászjelentésedet, mi állna benne? Mit szeretnél, mire emlékezzenek veled kapcsolatban az emberek? Most, az új év kezdetén kérd el Istentől az ő tervét!"

 Forrás: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:cZic0EnvXOkJ:www.maiige.hu/&num=1&hl=hu&gl=hu&strip=1&vwsrc=0

2016 mérlege

"Lépj hátra. Hunyoríts rá. Találd meg a kivágást." Néha tudatosan hátra kell lépni. Az élettől. A tisztán látásért. A lényeglátásért. A súlypontok átrendezéséért. 2016 a (szó szerint) sötétben elindulások éve volt. Az utak mind este vezettek, a célállomásokon lámpa égett és emberek voltak. Hogy érkeztem, és kik voltak ott? Nem tudom, és mélyen úgy hiszem, hogy most nem ez a fontos. Csak az elindulás. És hogy vannak. És hogy megyek. És hogy megérkezem. Mert menni is kell, és megérkezni is kell. Sötétben is. Bukdácsolva is. Nem tudva, merre, hova, hogy van-e ott út egyáltalán? Menni kell.