A Deák és az Astoria között egy üzletet újítottak fel, az egyik munkás gazokat ásott ki a járda és a fal közötti hasadékból. Eddig sosem tűnt fel, hogy a belvárosi járdán is nő gaz.
Kis utcánk egyik előkertecskéjét a tulajdonos all inclusive-ra tervezte meg low budgetből. Volt a közepén egy földre fektetett 1,5 m x 1 m műanyaga medence, aminek elpárolgott vizéből tavirózsák nőttek ki, a medence alja körbe volt rakva kövekkel, hogy autentikusabbnak látszódjon, tövében pici világító gombalámpa őrködött.
Egy harkály verte bele a csőrét a jegenyébe, és egy lakóházakkal szegélyezett park pattant vissza a kéregre mért ütéstől. Még egyszer. Még egyszer. És még egyszer. Egy egész téren hullámzott végig. Fák, padok és teret szegélyező házak remegtek bele ütemesen a fakopáncs munkájába. Dolgozott a jó doktor. A gyógyító ütemek átrezegték mindennek a legutolsó porcikáját is. Álltam a téren. Éreztem, hogy a szorgalmas kis munkás belőlem is tisztítja a bennragadt, mérgező, oda nem illő gondolatokat, érzéseket, tárgyakat, embereket. Tavasz kezd lenni.