józsef attila: kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Amikor summa cum laude, meg minden kutyafüle minősítéssel és szakmai tapasztalattal benyújtom az életrajzom egy olyan állásra, ahol az elvárás annyi, hogy a pályázó cselekvőképes, büntetlen előéletű és jogi egyetemet végzett személy legyen, és ezen felül az ügyvédi irodában, közigazgatásban vagy bíróságon szerzett tapasztalat, illetve szakvizsga előnynek számít, és még vissza sem válaszolnak...

tesz-vesz kórház

Nagyszőke és Alacsonybarna ápolónők megbeszélték, hogy farsangra Donalginnak és Mexalennek (együtt beszedhető fájdalomcsillapító tablettáknak) öltöznek.

bíróság

Eminens bírónő: - Megkérdeztem a felperest, hogy mikor vonult be előzetesbe, mire ő önérzetesen kioktatott, hogy előzetesbe az emberek nem bevonulnak: oda beviszik őket.

tesz-vesz kórház

ITT-tan

Piros lányka: - Jött hozzánk az egyházi óvodába egy pap bácsi, és megkérdezte a csoportomat, hogy szoktak-e énekelni? A kicsik rávágták, hogy igen. A pap bácsi megkérdezte, hogy mi a kedvenc daluk? Ilyenkor a három-négy éves gyerekek többsége a Süss fel napot, vagy hasonlókat mondta volna. Az enyéim nem. Ők arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc daluk, kórusban kiabálták, hogy "Jézus szeret minden kicsi gyereket!". Tudom, hogy ez valahol súlyos, de azért nagyon büszke voltam rájuk.

bíróság

Ültem a fogalmazóval, már szétuntuk a fejünket a sok favágó feladaton. A hangulatot feldobandó, ajánlottam neki, húzzunk egy idézetet. Kihúzott egy cetlit, kibontotta, elolvasta, majd unottan dobta félre azt is, mondván, hogy tökéletesen leírja a helyzetünket. Megnéztem, mit húzott. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.