2012. január 20.

lord george gordon noel byron: childe harold búcsúja


Üdv! üdv! - hazámnak partja már
Víz kékjén szürke folt,
Az éji szél sír, zúg az ár,
A vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most űlt el ép
S míg űzzük őt, nyomon,
Zeng búcsuszóm felé s feléd:
Jó éjt, szülőhonom!

Pár óra s újra kél a nap
És hajnalt szűl megint,
S köszöntlek ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
A tűzhely is bedőlt,
A vén sáncot bekúszta gyom
S kivert kutyám üvölt.

- Kis apródom, hej, jöszte csak!
Mit sírsz-ríssz oly nagyon?
Ijeszt a hab, ha zúgva csap,
Reszketsz az éj-fagyon?
No, könnyíts már a könnyeken,
Hajónk jó, gyors batár,
Ily bizton és ily könnyeden
Legjobb sólymunk se jár!...

"Hagyján a szél, attól ki fél?         
Hab másszor is dobált,                
Más bú, mi most szemembe kél,    
Sir Childe, ne is csodáld!                   
De kísér elhagyott apám
S anyácskám képe még,
S nincs kívülük senkim, csupán
Uram te, s fönt az ég!"

"Sok szót nem ejte jó apám,
Buzgón megálda bár,
De egyre sír és vár reám
Anyácskám, várva-vár..."
- Hű kis cseléd, elég, elég,
Könnyed méltán fakad,
Volnék ártatlan mint te még,
Nem sírnál most magad!

- Hé, jó matrózom! mi gyötör?
Sápadt vagy, jöszte csak!
Tán félsz, hogy ránk frank banda tör,
Vagy vad szél szirtre csap?
"Sir! az élet nem nagy dolog,
Azért nem reszketek,
De hű páromra gondolok,
S szinem így lesz beteg..."

"Várad tövén, tópart-tanyán
Vár nőm s a kis fiúk,
Kérdik: hol jár apánk, anyám?
S jaj, választ ő se tud!"
- Elég, elég, hű vagy s derék,
Ha búsulsz, nem csoda,
Hajh! én léhább szivet nyerék
S vigan megyek tova!...

Én megvetem, bárhogy sohajt
A csalfa nőnemet,
Tudom, új láng szárítja majd
A könnyes, kék szemet.
Tűnt kéjt siratni rest vagyok
S utam bár vészt igér,
Csak az fáj, hogy mit itt hagyok
Még egy könnyet sem ér...

Magam vagyok már e kerek
Földön s e nagy vizen,
Búm senkiért se kesereg,
Mint értem senki sem.
Ebem vonít tán még, szegény,
De majd új koncra kap,
S ha egyszer visszatérek én,
Lehet, meg is harap...

Hadd lengek hát bárkám veled,
Hullámvölgyön s hegyen,
Mindegy, mily föld partját leled,
Csak honom ne legyen!
Üdv! üdv! éjkék hullámsereg!
S ha tükrötök unom,
Üdv! puszta sík s vad part-üreg!
- Jóéjt, szülőhonom!

Fordította: Tóth Árpád


2012. január 19.

Paul Scarron:
Sírfelirat

Több szánakozóra talált,
mint irigyre e sír lakója:
szenvedett százszor is halált,
míg ledőlt végső nyugovóra.
Vándor, nesztelen menj tova,
ne keltsd föl, ne csapj semmi zajt itt,
mert ez az első éjszaka,
amikor szegény Scarron alszik.


(Illyés Gyula fordítása)



családi komédia IV. felvonás



Apa: - Hol voltál?
Én: - Sétáltam.
Apa: - Gyalog?


2012. január 18.

most gondolatban kicsit kirúgok a hámból












Ékes latinságom színe-java:

absolvo, absolvere, absolui, absolutum
(megvan a kriminalisztika:-)))


2012. január 17.

családi komédia III. felvonás



Anya: - Ennek a levesnek még főnie kellett volna, de mivel minden, ami benne van, nyersen is ehető, ezért ez nem probléma.


kis szíve szaporán ver, de csak félve és bizonytalanul jegyzi meg: havasak a tetők.


2012. január 16.


Az állatokat miért tegezzük automatikusan?

Ui: egy kis kulturális alapozás a kérdéshez: "Tudod, Robi, ez a magyar nyelv annyira cseles, hogy csak a bolondokat, a kurvákat, a királyt meg az istent szólítjuk tegezve és keresztnevén." /Bodor Béla: Városablak/



2012. január 15.


JANVIER


Le vent danse sur les branches cracquées
La brume se détache les cheveux blancs sur les quais
Partout ' y a de la neige blanche
Sucre sur les desserts sur les bancs
Janvier prend son dîner
La glace du sucre ne sera pas fondu
Les enfants jouent dans les rues aux angles
Perdus dans les flocons
Les joues et le nez rouges
Janvier se lîme les ongles
Il y aura certainement
Dans les ruelles sucrées du vent
Les statues frissonnantes qui regardent
Sur le ciel les anges et les nuages
Je t'offrirai mon foulard
Le blanc á raies noires
Pour te cacher de Janvier de l'orage
On ira au pic des roches pelées
Pour nous pelotonner dans la brume de Janvier
En se tenant par la main
Aux jours de l'automne on se souvient
Au-dessus de la ville illuminée

Certainement sur les quais du fleuve
Flâneront des fantômes des poètes des amoureux
Et les statues frissonnantes qui regardent
Sur le ciel les anges et les nuages
Je t'offrirai mon foulard
Le blanc á raies noires
Pour te cacher de Janvier de l'orage
Et sans doute on verra apparaître
Quelques fleures du printemps sur les vitres des fenêtres
Et vous, vous jouerez dehors
Comme les enfants du nord
Janvier partira peut-être