Sose féltsd a szíved,
mert nagyon fog fájni!
Kong az ürességtől,
ha nem tudod kitárni.
Ha nem költözik be,
s nem lesz új lakója,
ha az élet útját
magányosan rója.
Mondd csak mitől félted?
Tán a csalódástól?
Igen, megtörténhet
– hallhattad már mástól!
De a csukott szívre,
szerelem nem talál,
dallam nélkül dobog,
miközben dalra vár.
Tárd ki hát kapuját,
nyílt szívvel szerethess,
ha lesz alkalom rá,
merj élni, ne reszkess!
Keress olyan szívet
mely szívednek mása,
olyan mint a visszhang,
minden dobbanása!
Tápláld hát a szíved,
szeretettel teljen!
Új csodákra várva,
folyton ünnepeljen!
Hagyd hogy bűvös fénye
arcodon ragyogjon,
a jó érzésekből
soha ki ne fogyjon!
