Reggel konstatáljuk, hogy hármunkon is világoskék farmer és kék csíkos, elegáns ing van, ezért ez a nap már csak jól folytatódhat. Cukormentes Cukorka első ügyfele bűzlik, mint a pöcegödör. Színei is a pöcegödörre emlékeztetnek. Cukormentes Cukorka tuberkoloid, domestosos törlőkendővel fertőtlenít. A szépen letakarított asztalhoz leül a következő ügyfél, aki nem sokkal marad le az előzőtől. Majd leül a harmadik is, akinek a szagától már a folyosón megáll bennünk az ütő. Belépve a szobába csak annyit látunk, hogy a bácsi szakadt, meghatározhatatlan színű gúnyában bűzlik egy fél fej nagyságú nagyítóval öt centire az asztal fölé hajolva. Cukormentes Cukorka megállapítja, hogy ma Retekfalva jött hozzá, és ő Retekfalva királynője. Aranytsillag ügyfele rosszul lesz, hogy ki kell hívni a mentőket. A mentők az ügyfélváróban vágnak, metszenek, miközben biztonsági őrünk tőlük két méterre réveteg tekintettel majszolja az almáját. Kiviszek a biztonsági őrnek egy kiírást azzal, hogy ragassza fel valami jól látható helyre. Mikor visszamegyek látom, hogy a feliratot nagy sikerrel celluxozta fel egy éjjeliszekrény nagyságú gurigatós szekrény tetejére. A nap egyetlen jól öltözött ügyfelét én kapom, aki feszengve ragaszkodik hozzá, hogy négyszemközt beszéljünk, mivel az ügye felettébb kényes. Beültetem Pierre szobájába, aki - az ablakból látjuk - általunk érthetetlen okból kifolyólag épp egy ügyfelet kísérget az utcán. A nő előadja, hogy őt egy nagyon ismert, de általa megnevezni nem kívánt személy zaklatja, a titkosszolgálattal fennálló kapcsolatai révén hívásait lehallgatja, őt magát állandó jelleggel megfigyelés alatt tartja. Ennek oka, hogy ő barátnője volt Gy. F. volt miniszterelnök egyik tanácsadójának, aki most azzal a nővel van együtt. Végül kiböki, hogy ez az ismert nőszemély maga Koncz Zsuzsa, aki féltékeny rá, mivel húsz évvel fiatalabb nála. Klau ügyfele eközben nem hajlandó asztalnál írni, ezért a küszöbre ülve, a földön töltögeti a nyomtatványokat.
Este szavalóestre megyek a Skizofrén monológ című előadásra. Az előadóterem légterében a könyvespolcok mögött varroda üzemel. Megérkezik az előadó a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézet elítéltjei szettjére emlékeztető szerelésben. Az előadás közben egy kutya kis csengővel a nyakában járkál föl-le a sorok között. Katartikus pillanatoknak vagyok részese, a tetszetős idézeteket lejegyzem. Kifelé menet kíváncsian megkérdezik, hogy mit írtam végig az előadás alatt. Elmondom, hogy meg szoktam örökíteni az élményeket, hogy ne vesszenek feledésbe. Megkérdezik, hogy ezek meg szoktak-e jelenni. Én rávágom, hogy a széljegyzeteket olvasgatva az élmény a maga teljességében jelenik meg előttem. (Ők, mint kiderült, a kérdést úgy értették, hogy publikálom-e őket...)
