művészet-élmény

 

Olyan igaz volt, amit leírt, hogy le kellett hunyjam a szememet.

eltávolodva magamtól

 

Eső esik,

megázom.

Magamat is

magázom.

 

Amit nem mondok ki, bennem nő tovább.
Amit leírok, kívülem is tovább nő. És férfi.

 

Úgy járjuk az utat, 

hogy benőjük az utat.

Az út magszerű.

Az út terebélyes.

Az út úgy nő, 

mint a fák.

Frissen.

Zöldellőn.

Belülről.

Az ég felé.

A föld alá.

 

Ami a szívben. 
Csak az.

Van.

Meg.

Igazán.

Időben is. 
Térben is. 

Mindörökkön is.

Amen.

 

Lovat csak csukott szemmel lehet vezetni. A szív kell tudja, hova megyünk, nem az agy. A "merre" és a "menni": a mi dolgunk. A "hogyan": bizalom. 

tikhonov artem: áradás

 

faludy györgy: szerelmes vers

 

Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.

Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.

Várfalat húztak közibénk az évek:

te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.

Tiéd a jövő. Régen erős voltam,

de kincseimnek elfogyott az ára,

te a számítógépre esküdtél fel,

én Gutenberg foszló galaxisára.

Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,

s el sem képzeltem, hogy a szerelem

hatalmasabb. Most itt ülök melletted

s hosszú, szőke hajadon a kezem.

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.

Naponta földre sújt az iszonyat,

hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam

régen lejárt. Már csak pár pillanat.

Boldogságunkban te nem gondolsz arra,

kivel töltesz utánam hatvan évet.

Sok a nálam különb. Hozzám hasonló

egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.