Vannak emberek, akik vonzzák a problémákat. Beültünk egy kis étterembe, apukám rendelt egy csésze halászlét, kihozták, majd amint belekóstolt megállapította, hogy nincs mit tenni, savanyú és pezseg. Kárpótlásul kihoztak neki egy teljes bogrács halászlevet. Apukám tanácstalanul ránézett, majd alig hallhatóan (de azért úgy, hogy a mellette álló pincér nagyon is jól hallja) eldörmögte, hogy nem kért ennyit.
Aztán vannak olyan emberek is, akiknek a pofátlanságára már pofákat vágunk. Eljött a fizetés ideje. Apukám "kihalászott" a zsebéből a jogosítvány és egyéb iratok közül egy húszezrest, azt odaadta a pincérnek, majd minden igyekezetével azon volt, hogy a többi papírt visszapréselje a helyére. Közben szeme sarkából észrevette, hogy a pincér mozdulatlanul tartja a kezét, immár a húszezressel. Apukám rákérdezett, hogy talán nem elég a számla kiegyenlítéséhez? Mire a pincér: mennyiből adjon vissza?
Az én felfogásom szerint a borravalót nem elveszik, hanem adják, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy normális körülmények között kell-e borravalót adni olyan helyen, ahol romlott ételt szolgálnak fel, függetlenül attól, hogy a problémát kiküszöbölték...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése