Elmentünk valami téli-őszi cipellőt nézni, mivel közelegnek a "hidegek". Már a lábunkat lejártuk, amikor az egyik cipőbolt előtt megpillantottunk egy láda kiscsizmát. Gyorsan meg is akadt a szemem az egyiken, le a saját cipő, föl az új, mármint ha fölmenne, minthogy se cipzár, se fűző nem volt rajta. Egy ideig győzködtem bele a lábamat, majd mintegy megvilágosodásként egyszerre átfutott az agyamon, hogy nekem reggel ennyi időm nincsen, így szívfájdalom nélkül raktam vissza álmaim kiscsizmáját a ládába, a többi cipő közé.
Ez is csak nálunk hangozhat el:
Apa: - Majd én elmosogatok!
Anya: - Álmodozz csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése