avagy a forgalmi vizsga tanulságai:)
- Ha jégbordás úton mentünk volna, akkor a tempó és a körültekintés egyaránt csillagos ötös.
- Na, ez a néni ilyet se látott még életében! (Ez a megjegyzés abban a szituációban hangzott el, amikor kanyarodás előtt észrevettem egy idős nénit, aki szemmel láthatóan át akart menni a túloldalra - így elvileg elsőbbsége lett volna, csak azt nem vettem számításba, hogy szegény finoman szólva nem tudott rohanni, és mivel már leálltam neki, nem akartam akkor elindulni, amikor csak pár lépés választotta el a finish-től, így glédában állva vártuk be, amíg elért egyáltalán a zebrához.)
- Csak ültem, nem értettem, miért nem megyünk, aztán egy idő után megláttam a villamost is. (Ha az ember kitartóan vár egy kereszteződésben, előbb-utóbb majd csak jön valaki, akinek elsőbbséget kell adnia.)
hmmm. talán fölösleges lenne megkérdeznem, sikerült-e? (de ne zsenírozd magad, én pl inkább phd-zni fogok, mint vezetni tanulni.)
VálaszTörléscsodák csodája, de sikerült. mondta, ha ledudáltak volna az útról, megbukom, de mivel a forgalmat kizárólag a kis oktatókocsi jelentette, ezért annak tökéletesen fel tudtam venni a ritmusát + aznap esett le nálunk az első hó, így a túlzott óvatosságot betudta az időjárási viszontagságoknak:-). egyébként meg kellenek mázlik is az életbe. kinél phd-zol? gondolom a tárgy nem kérdéses.
VálaszTörlés