2011. augusztus 8.

botero



Egy kiállítás, ami él. Amint belépsz az ajtón, a szemedbe röhög a hájas színkavalkád - és felvidít. Kicsit csodaországos, kicsit több is annál: egy kedélyes, kicsi ember kedélyes képei hatalmas emberekről - "ő nem a valóságot festi meg, az már megvan". Kiszakít a mélyről valamit, amit a klasszikusok elfeldtettek - a képek puszta jelenlététől gyerekké nő fel az ember. Annyira őszintén festi a hazugságot, hogy nem nyomaszt.
Jó volt a kiállítás, Lányok!:-)
Adalék személyiségteszt: na, vajon ki melyik lesz? - Én a kék. - Én a sárga. - Én a rózsaszín. Teljes az összhang, mindhármónknak van képe.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése