Nézd, kint szétesik a világ. A fáknak már lombja nincs, egymáshoz hűtlenné vált zöldfülű felnőttek dobják le sorra kinőttnek képzelt uniformisukat; későn eszmélnek rá, milyen hideg a világ annak, kinek magának kell megkötni pulóverét. Kézen fogva játszó pitypanggyermekek. A hűvös napfény pengével szeli ketté a testet: egyik felét langyos karjaival még átöleli, de a másikat erőtlenül hagyja prédául a föl-le futkosó szélnek. Nézd a bácsit a kutyával! Pórázon didergetett árvaságok. Kész a vacsora? Üljünk asztalhoz! Peti fiam, csukd be, kérlek, az ablakot, lehűlt a levegő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése