"Mást kérdezek: Hol vagytok egyáltalán?! Csalódtam bennetek (...). Tudjátok, mi fáj legjobban...? Hogy a vágyaitok is annyira szerények. Szerkesztőségi vagy egyetemi állás, sovány pénzzel... Díjak és ösztöndíjak, megélhetés (...). Szánalmas és nevetséges. Tudjátok, tudjátok, néhány alkalommal elszóltam magam. Hogy úgy mondjam, jeleztem nektek... Szóltam, hogy ne feledjétek egy percre sem, hogy királyok vagytok... Amikor végigmentek az utcá, amikor dolgoztok, káromkodtok vagy szeretkeztek, mondogassátok fennhangon és magatokban ezt a tudást... De hogy mért bíztam bennetek ennyire, most már nem is értem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése