"Hontalan fények közt otthonos a lélek (...)
Ménnykő igazságok között vacogva
világom szétszakad darabokra (...)
a föld égre kiáltó (...)
több a kevés a soknál,
és több a csönd a szóknál,
és csupa seb vagyok már,
s már nem szól senki értem,
s én nem értem. Nem értem."

/Szilágyi Domokos: Utóhang/