Akit szeretünk

Egy koromsötét szobában csupán egy szál gyertya világít. Kis lángja büszkén kihúzza magát, mert fényével megtölti az egész szobát. Nézzük, nézzük a tűz táncát, majd lehunyjuk szemünket. Kizártuk magunkból a szobát, a világot. De a kicsiny gyertyát nem tudtuk kizárni. Csukott szemünk mögött is ott lobog büszkén a lángja, száll fel-le, távolodik egyre, de nem tűnik. Beleégette magát képe a szemünkbe.