Apukám kocsit mos az udvaron. A szomszédék kislánya a rácskerítésen keresztül némán, némi tartózkodással, de lankadatlan figyelemmel kíséri minden mozdulatát. Egy idő után felbátorodik, és odadugja orrát a kerítéshez:

- Szia! - köszön át apukámnak.

Apukám feltápászkodik a kocsi mellől, visszaköszön.

- Hoztam neked valamit - a kislány egy fémpapírba csomagolt cukorkát nyújt át a gyermeki lét minden bájával a rácson keresztül apukámnak.

Apukám meglepetve, szíve mélyéig elérzékenyülten veszi el a cukrot a felé nyújtott csöppnyi kézből. A kislány vár egy kicsit, majd megkérdi:

- És te mit hoztál nekem?