Koldusnő térdepel a földön, haján kendő, messziről áhítatos Madonnának tetszik, két keze finoman összeillesztve a mellkasa előtt, feje lehajtva, félig átlép az időtlenségbe, ahogy az emberek forgatagában mozdulatlan sziluettje fel- és feldereng. Előtte a földön pohár az alamizsnának. A pohár előtt kb. 20 cm-re egy kétszázas csillog a járdán. Nem lép rá senki. Nem veszi észre senki. Nem szedi fel senki. A koldusnő sem.

Térdepel a koldusnő némán, lehajtott fejjel, mozdulatlanul az emberek forgatagában.