egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai...
Oldalak
blog
profil
könyvek
zenék
filmek/blogok
2012. szeptember 9.
iroda
(csendesen csipegetem az ebédemet)
A
: - Megfigyeltem, hogy te a túlélésért eszel. Nem azért ülsz le ebédelni, mert szereted az ételt, hanem mert felismerted a szükségességét az életben maradáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése