A családias kis vendéglőben épp mosolyogva, széles mozdulatokkal gesztikulálva magyaráztam, amikor felnézve megpillantottam, hogy a szemközti asztalnál a pincérfiú is ugyanígy igyekszik tudtára adni valamit a vendégeknek. Összetalálkozott a tekintetünk. Mindketten elpirultunk. Aztán óvatosan szemezni kezdtünk. Az ebéd végére már szavak nélkül is teljesen egymásba habarodtunk. Folyamatosan az asztalunk körül sertepertélt, és miközben apukám elől vette el a tányért, megragadva az alkalmat, hogy végre megszólíthat, túláradó kedvességgel fordulva felém, tudakolta, "hogy ízlett az étel a kisasszonynak?". Aztán a konyha felé vette útját. Apukám, aki az egészből mit sem vett észre, értetlenül és méltatlankodva fordult felém:
- Tőlem meg sem kérdezte, hogy ízlett az étel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése