Állok a bíróság előtt, várom a többieket. Hűvös őszi reggel van, már kicsit csípős, de még nincs köd és még nem fázom a szoknyában. Regényt olvasok. Egyszerre valaki rám köszön: az egyik ügykezelő az. Leeresztem a regényt, szóba elegyedünk. Beszélgetünk, ő közben elszívja a cigijét. Mondja, hogy nem tart fel, készüljek csak tovább nyugodtan, és bemegy a bíróságra. Én egy pillanatra elmosolyodom. Majd folytatom a regényt, ahol abbahagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése