"Nedves hófátylak csapódtak a patak falához, az ég nyugtalanul gomolygott, fénytelen, kietlen volt a világ. A szorongó várakozásban így telt egy óra is. Egyszer csak elváltozott hangon megszólalt a szolga.
- Vajjon megszületett-e?
Nem tudtak rá felelni. Tudva van, hogy éjfélkor kell világra jönnie a Gyereknek, mert akkor van a mise, de nem volt órájuk, a harangszó ide nem hallszik, tájékozódni az égről nem lehetett.
Hirtelen a bika felszökött, megrázta szarvait és gyönyörű fejét vízszintesen elnyujtva, hangosan belebőgött az éjszakába.
- Ezt mi lelé? - csodálkozott Bence.
Üdő Márton azonban színében elváltozva felállott, levette fövegét és összetette darabos nagy kezeit.(...) A többiek is felállottak, de nem tudták, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Csak érezték, hogy egyszerre körülöttük megváltozik a világ, a vihar egy utolsó füttyel megszűnik s a hó békésen ragyog köröskörül."
hmm. ez most szép, vagy giccses? (wassalbertnél detto ez a kérdés.) mindenestre valamelyik arany jános-versenyre ez is olvasmány volt, te indultál?
VálaszTörlésSzerintem szép. Jó, nem biztos, hogy a bika bőgése és a vihar megszűnése nem hat mesterkélten, de nem zavaró. Főleg ha szenteste olvasod, nagyon ráhangol a karácsonyra. Én is oda olvastam.
VálaszTörléspersze tőlem sem idegen az érzelmesség, pla hidegvérrel mint tényregény szerintem dögunalom.
VálaszTörlésakkor együtt voltunk a versenyen valószínűleg :)