Cengiz: - Én már jól tudom, hogy milyen vagy.

Eysan: - És, milyen?

Cengiz: - Várj csak. Itt van ez az elágazás. Az egyik út világos, a másik korom sötét. Ha most valamelyiken elindulnánk, így együtt, ezer százalék, hogy mindketten a sötétebb utat választanánk.

Eysan: - Miért? Honnan veszed, hogy nem a világosat?

Cengiz: - Sehonnan. Ilyen a természetünk.

Eysan: - És az nem változik?

Cengiz: - Az sosem.

Eysan: - Ez esetben téved, Cengiz úr. De ön menjen csak a sötét úton. Én az ágyam felé indulok.

Cengiz: - Ráunsz majd, meglátod. Eleged lesz abból, hogy folyton jót cselekszel. Előbb-utóbb keresni fogod a rosszat.

Eysan: - És akkor te elsőként jelentkezel majd, ugye?