Átutazó szobatárs: - Tudod, a vadászat nem hobbi. Sokkal inkább szenvedély. Ha az ember képes visszafogni magát, és a versenyszerű trófeagyűjtés helyett nyitott szemmel is járni, lépten-nyomon ámulatba ejtő csodákra bukkan. Ugyan a természet sosem fedi fel kincseit teljesen, de az a pár morzsaszem, amit ad magából sokszor évekre is betölti a lelket. Például van, hogy csak jó széliránnyal sétálok a búzatáblák mellett, és meglátok egy vaddisznókocát átkocogni a csíkos kismalacokkal, vagy két egymásnak ágaskodó szarvast, vagy egy az ördöggyűrűt a vetésben. Persze ősszel nem tartogat ilyen véletlen meglepetéseket az erdő: a zörgő levelek többszáz méterre elriasztják a vadakat. De ha nyáron vagy télen friss hóban taposol, a vadon rejtett élete eléd téved. Na, de nem akarlak feltartani, folytasd csak a munkádat!
Én: - Teljesen úgy érzem magam, mintha ezen a délelőttőn kirándulni lettem volna. Köszönöm szépen az élményt!
Átutazó szobatárs: - Én köszönöm, hogy elkísértél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése