Este kilenc órakor ismeretlen számról hívtak telefonon. A vonal túlvégén egy férfi szólt bele a kagylóba, mondta, hogy a rendőrségtől keres, ne ijedjek meg, de Anyukámat a szomszédok egész nap nem látták, keresik telefonon, hallják is, amint az a házban kicsöng, de nem veszi fel senki, az ingatlanban nincsen mozgás, aggódtak, ezért riasztották a rendvédelmi szervet. Gyorsan hívtam a Keresztapukámékat, hátha Anyukám náluk van vendégségben, de ott sem volt, a hívás nyomán csak Keresztapukám pattant rögtön a kocsiba és hajtott menten a helyszínre. Visszahívtam a rendőrt, aki mondta, hogy ki fogják hívni a katasztrófavédelmet, hogy be tudjanak hatolni az ingatlanba. Kijöttek a tűzoltóktól tízen, a mentőktől ketten, ott álltak a kerítés előtt a szomszédok, végül Keresztapukám is  a helyszínre érkezett.

Mindeközben Anyukám az egyik barátnőjénél vacsorázott, kedélyesen elbeszélgettek, csomagoltak is neki egy kis elemózsiát, majd a vendégség végeztével kényelmesen, kezében a kis ételcsomaggal andalgott hazafelé, útközben a tűzoltó autót is elengedte, gondolván, hogy annak nálánál sürgősebb dolga akad. Már a létrát tették át a kerítésen, amikor megérkezett. Mondta, ha pár perccel később fut be, akkor az emeleti erkélyajtó törték volna fel és onnan jutottak volna be a lakásba, amit nagyon fájlalt volna, mivel a fenti szobát - így mondta - aznap takarította ki szép tisztára.