A férjem kicsi panellakásban lakott az apukájával és az öccsével, amikor megismertük egymást. A bemutatásom másnapján tőlük mentem volna hajnalban dolgozni. Ügyelve a jó első benyomásra, óvatosan lépkedve, nehogy felkeltsem őket, lopakodtam ki az előszobába. Szerettem volna a leghalkabban felhúzni a csizmámat, ezért leültem a cipőtartóra, hogy minden zaj nélkül belebújhassak. Abban a pillanatban viszont, ahogy ráültem a szekrény tetejére, hatalmas reccsenés, a cipőtartó teteje beszakadt alattam, az akasztós rész levált a falról, az előszobatükör kiesett a helyéről és darabokra tört a csempén, a nyakam pedig beszorult a hátulról rám szakadó akasztós fogasok közé. Természetesen mindenki ugrott ki az ágyból, rohant az előszobába, nézni mi történt és segíteni kikecmeregni a szekrénydarabok alól. Párom apukája végigmérte a reggeli romokat, majd maga elé nézve csak ennyit mondott:
- Mink nem szoktunk arra ráülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése