Szél lánnyal ülünk este a rovinji tengerparton, mellette fél zacskó mogyorós chips. Lassan szívja a cigijét, közben mértékkel kortyolgat a dobozos sörből. Elmondja, hogy imádja figyelni az elhaladó embereket, hallgatni, milyen nyelveken beszélnek. Régóta próbálja megfesteni a lámpák fényét a vízen, de még nem sikerült neki. A buszon idefelé lejegyezte, hogy mindennek az árnyéka fekete. Az éjszakai tenger szerinte olyan fekete, sűrű és gömbölyűen hullámzó, már-már kézzel fogható, mint a higany.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése