Egy zarándok ballagott a Himalája hegyei között, amikor elkezdett esni az eső. Fújt a szél, dörgött az ég, vihar tépte a fákat. A hegyi fogadós látta, hogy a vándor a szélnek nekifeszülve, rongyaiba burkolózva kaptat a meredek ösvényen fölfelé. Megszólította őt: 

- Vándor, térj be hozzánk, amíg elvonul a vihar! Ugyancsak bajos ilyen időben oly magasra följutni!

A vándor azonban ezt válaszolta: 

- Köszönöm, kedves barátom, de nincs szükségem rá! A szívem már fönn van, így a testem többi része könnyen követi őt!

forrás: Anthony de Mello