halmai tamás: mindig ideje van

Mindig ideje van az útnak,

elindulni Galileából,

mint akinek angyalok súgnak,

mint akihez kegyelem pártol;

mindig ideje van a hitnek,

felkészülni a magvetésre,

mint akit tengerbe meríthet

esti dombok hullámverése;

mindig ideje van a jónak,

a báránynak és a bohócnak,

az asszonyi szelíd örömnek,

mindig ideje van az öröknek;

mindig ideje van, mert mindig

van idő csókra és csodára,

a folyó is elér a hídig,

bár megelőzi csobogása;

mindig ideje van, hogy elhidd,

ideje van hinni a fénynek,

simogasd lágyabban a felszínt,

és visszasimogat a lényeg;

mindig ideje, hogy az árvák

meghódítsák a királyságot,

mint a szeráfok déli álmát

az aranymíves imádságok;

mindig ideje van az útnak,

ideje a megérkezésnek,

fülünkbe az angyalok súgnak,

fülükbe a lelki szegények.