2020. április 17.













Reggel pont azon merengtem, hogy iskolás korunkban folyamatosan hívogattuk egymást a leckék, történések, programok miatt, ma meg ez már nem téma. Ekkor megcsörrent a telefonom. Angolosan új szobatárs keresett, hogy pontosan mit hogyan kellene csinálni a munkahelyen. Amikor megemlítettem neki, hogy éppen valami ilyesmi járt a fejemben, ő is mondta, hogy mostanában olyan érzése van, mintha iskolás lenne. Néha nyári szüneten van, néha meg veszi a hátizsákot, beleteszi az aktuálisan elkészített aktákat, kicsi drukk a gyomrában, hogy mindent jól végzett-e el, hogy fogják fogadni a munkahelyen, aztán berakja a fülébe a fülhallgatót, amin ma is ugyanazokat a számokat hallgatja, mint harminc évvel ezelőtt.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése