marc chagall: életem (részlet)

"Ki ez a lány? Félek tőle. Nem, mégis inkább odamegyek hozzá, megszólítom.
Késő. Már búcsúzik. Alig pillant rám, mikor kimegy.
Mi is elmegyünk Théával sétálni. A hídon újra találkozunk a barátnőjével.
Egyes-egyedül van.
Hirtelen ráeszmélek, hogy nem Théával kellene most lennem, hanem vele.
A hallgatása, szeme az én hallgatásom, az én szemem. És mintha régóta ismerne, mindent tudna rólam. A gyerekkoromról, a jelenemről és jövőmről. Mintha őrköd­ne felettem, megérezne bennem mindent, pedig először látom életemben.
Ő az én asszonyom.
A halvány arca. És a szeme! Milyen nagy, kerek, milyen fekete ez a két szem! Az én szemem, az én lelkem.
Théa nem érdekel. Idegen.
Beléptem egy új házba, és most már odatartozom örökre."