Álltam a boltajtóban, vállamon a táska, egyik kezemben az egyik, másikban a másik mázsás súlyokkal teletömött bevásárlószatyor, hónom alatt kétliteres ásványvíz, kint zuhogott az eső. Kristálytisztán, mint előtte soha, fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy hopponálni szeretnék.
Hazaérvén, a ház előtt megszólítottam egy arra tébláboló, tagbaszakadt néger csávót, hogy legyen kedves, fogja meg a cuccaimat, amíg előkotrom a kulcsomat. Kigyúrt segítőmnek egyetlen hozzáfűzni valója volt csak a történethez, miután kinyitottam a kaput, ő pedig visszaadta a kezébe nyomott szatyrokat: too many kilos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése