Mit lehet mondani olyankor, amikor minden átalakulófélben van idebent? Lehet-e egyáltalán valamiről beszélgetni ilyenkor?

Nem. Ahhoz még minden túl törékeny. Hallgatni kell. Engedni a folyamatoknak, hogy maguktól zajlódjanak. Nem avatkozni be, nem zavarni meg őket. Sem gondolatokkal, sem szavakkal, sem tettekkel. Leginkább érzésekkel nem. Hátra kell állni: szabad utat engedni az átrendeződéseknek, szakadásoknak, hasadásoknak, kifakadásoknak, elszáradásoknak, kihullásoknak, összezúzásoknak, tisztulásoknak, sarjadásoknak, növekedéseknek, tekergőzéseknek, csavarodásoknak. Ilyenkor el kell vonulni olvasni egy másik belső szobába, és majd csak akkor visszamenni, ha szólnak.

Addig nem vagyok itthon senkinek.