ardengo soffici: reggel

Legkényesebb virágokból kötött csokor a fény;

arany és zöld legyek zümmögése az égbolt.

Párizsi zakó nélkül is táncolhat az ember;

minden teraszon zene szól, mint a Paradicsomban.

Egy hölgy, ki a hazafias nyomatok Itáliájának színeibe öltözött,

kelet felé menekül.

Jamais je ne voudrais être son chien!

Sírnék a meghatottságtól legszívesebben

a nép csodatételén, mely újjászületik naponta

az egyetemes rejtélyben, mit naptárnak tekint

és tűr;

és tűr a barmok békességével.

Jaj, meghalunk, mert nagyon is imádtunk minden kacatot!

Kékítőben ázó ingként fürdöm az anilinkék levegőben.

Látok mindent: 

a tőkehalat a kék áztató-tálban, amint paradicsomokkal

ékes nirvánát ízleli;

az ereszek árnyékát, mely a zsalugáterek tengerzöld 

szemére hull;

emberi árnyékokat elmerülni

az áttetsző talajban.

S egyszerre megértem a sarkigazságot: Minden új 

civilizáció a gyermekek nevetéséből születik.

A nap dobverői a fodrász tükrén dobolnak,

hogy megmosolyogtassanak;

de másra nincs mód, csak követni a csendben az órák hancúrozását.

(Hajszálaim baljóslatúak!)

(Kálnoky László)