2020. február 23.








Kázmér @ty@: - Hogyan tudjuk szeretni az ellenségeinket? Nem könnyű, nagyon nem könnyű a feladat. Sokszor még a közvetlen családtagjaink elfogadása is nehezünkre esik, nemhogy valakié, aki még ellenünkre tesz! Nekem egy személyes tapasztalatom segített közelebb érnem a szabály értelméhez:
 Egyszer egy erdőben sétáltam, ahol nagyon sok kőre bukkantam. Volt közöttük mindenféle. Sima, érdes, sáros-mocskos, fakó. Máig nem tudom, milyen indíttatásból, de elkezdtem egy nagyobb kő segítségével széthasítani őket. Sorra egyiket a másik után. És ahogy bontottam meg őket, vettem észre, hogy a belseje mindegyiknek ragyogó kristályos volt. Egytől egyik. Mindegyiknek a belseje. Bárhogy nézett ki a kő kívülről, bármilyen koszos, jelentéktelen vagy épp taszító volt, a belseje szikrázott a szépségtől. 
Valahol az emberek is ilyenek. Van, hogy kívülről koszosnak, jelentéktelennek, durvának tűnnek, de belülről mindenki csodaszép, amilyennek az Isten teremtette. Ehhez a belső szépséghez kell valamilyen úton-módon, valamilyen hajszálrepedéseken keresztül elérni. Ahogy Böjte Csaba testvér mondja: addig kell szeretni mindenkit, míg ki nem szeretjük belőle a jót.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése