Debrecenben járva megpillantottam a troli ablakából egy élelmiszerboltot, amelynek a táblája büszkén hirdette: ÖNÉRT ÉLELMISZERBOLT. Elgondolkoztam, mennyit változott a világ a gyerekkorom óta, amikor még szüleink a KÖZért-be szalasztottak le minket zsemléért és párizsiért. A közértbe, ami a családé, az utcáé, a környéké volt. Ahol nem voltak fellengzős, lélegzetelállító nevű áruk a polcokon, de le tudtuk számolni mi mibe kerül, ismertük a pult mögött álló boltost, és majd kiugrottunk a bőrünkből egy sport szelettel vagy egy kapucínerrel.