józsef attila: kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Amikor summa cum laude, meg minden kutyafüle minősítéssel és szakmai tapasztalattal benyújtom az életrajzom egy olyan állásra, ahol az elvárás annyi, hogy a pályázó cselekvőképes, büntetlen előéletű és jogi egyetemet végzett személy legyen, és ezen felül az ügyvédi irodában, közigazgatásban vagy bíróságon szerzett tapasztalat, illetve szakvizsga előnynek számít, és még vissza sem válaszolnak...

tesz-vesz kórház

Nagyszőke és Alacsonybarna ápolónők megbeszélték, hogy farsangra Donalginnak és Mexalennek (együtt beszedhető fájdalomcsillapító tablettáknak) öltöznek.

bíróság

Eminens bírónő: - Megkérdeztem a felperest, hogy mikor vonult be előzetesbe, mire ő önérzetesen kioktatott, hogy előzetesbe az emberek nem bevonulnak: oda beviszik őket.

tesz-vesz kórház

ITT-tan

Piros lányka: - Jött hozzánk az egyházi óvodába egy pap bácsi, és megkérdezte a csoportomat, hogy szoktak-e énekelni? A kicsik rávágták, hogy igen. A pap bácsi megkérdezte, hogy mi a kedvenc daluk? Ilyenkor a három-négy éves gyerekek többsége a Süss fel napot, vagy hasonlókat mondta volna. Az enyéim nem. Ők arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc daluk, kórusban kiabálták, hogy "Jézus szeret minden kicsi gyereket!". Tudom, hogy ez valahol súlyos, de azért nagyon büszke voltam rájuk.

bíróság

Ültem a fogalmazóval, már szétuntuk a fejünket a sok favágó feladaton. A hangulatot feldobandó, ajánlottam neki, húzzunk egy idézetet. Kihúzott egy cetlit, kibontotta, elolvasta, majd unottan dobta félre azt is, mondván, hogy tökéletesen leírja a helyzetünket. Megnéztem, mit húzott. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.

Anya: - Hogy haladsz a munkáddal?
Én: - Írtam egy verset franciául...

Láttam egy képet, amiről egyből ő jutott az eszembe:

Visszaírt, hogy ez a kép majd' egy évig kint volt a frigóján. (Sosem jártam nála.) Úgy látszik, megértettem valamit.

szabó lőrinc: két ország határán

Ha még megkivánsz,
megkivánlak érte,
kevés már a kedvem
földi jóra, szépre,
kezdek öltözködni
jégbe, hófehérbe.

Nem érek rá többé
könnyű ölelésre,
ha nagyon szeretsz,
hálás leszek érte,
ha nem csábitasz el,
magad vesztesége.

Én már csak az égre
nézek fel maholnap,
két ország határán
lábaim topognak,
az is csak búcsú, ha
szivedbe botolnak.

Ha még itt marasztalsz,
hálás leszek érte,
nagyon nehéz az út
az őszbe, a télbe,
nem kisérhet oda
nyarad édessége.

Megyek mégis. Kell a
béke tisztasága,
nem tudom, mit ér, de
ma még fáj az ára;
várjak, most, miattad,
várjak, utoljára?

Sirva így bucsúzom,
régi életemtől,
ha nem húzom is ki
kezed a kezemből:
nincs út visszafelé
e szomorú percből.

Öltöztet az idő
jégbe, hófehérbe,
két országban járok,
mindegyiktől félve;
akármit választasz,
megszenvedek érte.

M. mesél

: - Egy részeg lány a busz elé rohant. A sofőr már nem tudott fékezni. Az utasok közül páran a lányhoz rohantak segíteni, páran a sofőrt támogatták. A boltos kijött az üzletéből, kérdezte, hívtunk-e mentőt, rendőrt, tud-e tenni valamit. Hozott egy pohár vizet a vezetőnek. A járókelők közül és a buszon utazók közül is ott maradtunk tanúskodni. Vannak jó emberek. Nem igaz, hogy nincsenek. 

michael ende: momo (részlet)

"- Mikor születtél?

Momo töprengett, s végül azt mondta:

- Ameddig visszaemlékezem, mindig itt voltam."

tesz-vesz kórház

A néni megkérdezi, hány éves vagyok. Mert akárhogy néz, nem tudja megsaccolni. Még azt sem, hogy tanuló vagyok-e, vagy már dolgozom. Szerinte nincsen korom.

tesz-vesz kórház

Angyal műtőslányka: - Egy fiatal lánynak amputálni kellett a karját. A doki sírt a műtét előtt. Ötvenes, nagydarab férfi.

Az ember tettei, szavai és talán még a gondolatai is a halálával válnak véglegessé.

oloffson placid atya: a túlélés négy szabálya

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.

2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni, és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.

3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.

4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.

“Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”

Oloffson Placid, 2007

optimizmus

A virágos bódéban adventi koszorút árulnak, élő zölddel, darabját 4-5.000,- Ft-ért.

megint megyek telkibe...

Előzmények: http://percnyieg.blogspot.hu/search?q=telki

Ez alkalommal sikerült jó helyen leszállni a távolsági buszról. Bekapcsolom a navigátort a telefonomon, innen már nem tévedhetek el. Megyek jobbra, balra,  lefelé, fölfelé, a telefonom jelzi, hogy megérkeztem. Körbenézek. Nem tudom, pontosan hol vagyok, de annyi biztos, hogy nem itt kellene lennem. Állok a néptelen utcán a mínusz húszban, a kezem lefagyott, nem bírok tárcsázni, mellettem a száraz fűben valami állat mozog. Nagy nehezen felmelegítem az ujjaimat annyira, hogy felhívjam a barátnőméket. Ő a vonal másik végéről mondja, hogy már egész közel vagyok, de hogyan is magyarázza el, merre kell mennem... várjak csak... épp elment előttük egy szürke kocsi, látom-e? Igen, előttem is pont akkor haladt el. Na, abban az irányban, ahonnan az jött, az üres telek utáni zsákutca. Megyek abba az irányba, több üres telek is van, de zsákutca egy sem. Nagyon hosszan megyek, végül a város határában találok egy zsákutcát. Tuti nem az az. Utcatábla sehol. Állok a város szélén szétfagyva, tanácstalanul. Egy autó akkor parkol be egy társasház elé. Odaszaladok a sofőrhöz, megkérdezem, nem tudja-e, hol van ez és ez az utca, mert én nem találom, és szét vagyok fagyva és már telefonálni sem tudok. Szuper rendes, készségesen mutatja, merre kell mennem. Kétkedve nézek rá, hiszen abból az irányból jöttem, ott tuti nincs, a szürke kocsi, amit a barátnőm látott, a másik irányból jött, de arra sincs. Mondja, hogy ha várok egy percet, beadja az ételt az anyukájának, és elvisz oda kocsival. Ott, Telki határában, korgó gyomorral, szétfagyott kezekkel, a mínusz húszban volt az a pszichológiai pont, amikor azt mondtam, hogy rendben. Úgyhogy szépen beültem egy ismeretlen mellé a kocsiba, és ő elvitt a keresett címre. 

Ott megbeszéltük, hogy a szürke kocsi, amit egyikünk-másikunk látott, nem ugyanaz volt.

E. mesél

"A három éves kislányom nagyon komolyan veszi, hogy karácsony Jézus születésének a napja, ezért mi ilyenkor tortát készítünk, és rajta csillagszórót gyújtunk. A 2016 gyertya nem férne rá..."

tesz-vesz kórház

Nénike: - (lelkesen) A doktor úr az én lábműtétemet játszotta le felvételről a hallgatóknak. Én is beülhettem megnézni. A végén odajött hozzám, és azt mondta, hogy lassan olyan profivá válok a témában, hogy ezt a műtétet már magamnak is meg fogom tudni csinálni otthon.

tesz-vesz kórház

Műtős ruha, sapka, maszk, papucs. Angyal műtőslánykával járkálunk körbe a folyosón, be-bepislogva az üvegablakokon, melyik műtőben, milyen műtétre készítik elő a betegeket. A műtősnő elmondja, hogy a sterilizált helyektől milyen távolságra kell megállni, egyébként bárhonnan nézhetem, amit csinálnak. Achilles-ín összevarrás. Jófej doki felvágja a beteg vádliját, emelgetik, húzogatják az ínt, nyesegetnek. 

Kezdek egész büszke lenni magamra, milyen stramm lány vagyok, hogy ilyen jól bírom a látványt, amikor valami nehéz érzés telepszik rám. Émelyegni kezdek. Lehet, mert nem ittam, vagy mert éhes vagyok? Elkezd forogni a világ. Biztos a szag miatt van. Nem, nem bírom, mindjárt összeesem. Bocsánatot kérek, kimegyek. Elbotorkálok az öltözőig, ott lerogyok a padra. Mozdulatlanul várok pár percet, amíg kitisztul a fejem, és összekapom magam. Mi volt ez? Nem, nem a látvány. Nem is a szag. Valami más: a szembesülés. Igen. A szembesülés a testtel. A szembesülés a sebezhetőséggel. A szembesülés a saját magam fölötti hatalom hiányával. A szembesülés azzal, hogy mennyire idegen vagyok a saját magam számára. A kifordított emberképtől, a titkok e hirtelen zuhatagától kezdett forogni a világ. Azt hiszem, pár percre testidegenné vált a lelkem.

Felkelek. Kutyaharapást szőrivel, vissza a műtőbe. Próbálom lépésről lépésre kommentálni magamban a látottakat, hátha az apróra bontás segít. Igen. A folyamat részekre bontása határozottan sokat lendít a helyzeten. De nem, mégsem bírom. Mára elég volt ennyi. Ennek az elviseléséhez többet kell dolgozni az agy átállításán. Kimegyek a folyosóra, inkább az üvegen keresztül nézem a műtéteket, onnan jobb. Angyal műtőslányka fent ül a párkányon. Felcsüccsenek mellé én is, együtt bámulunk be a műtőbe. Jólesik a folyosó friss levegője, és az is jólesik, hogy Angyal műtőslányka beszél hozzám. Odajön még egy műtős srác. Az ő hangja is nagyon jól esik. Mögöttünk az ablak, alattunk a város, és az égből puha, simogató pelyhekben kezd hullani a hó.

várakozás

Vasárnap van, január elseje, és az újévi misére tartva várok a buszmegállóban kint, "falun". A házak még mélyen alszanak, közel s távol sehol egy lélek. Az utcákat köd lepi, tejüvegszerű, sűrű köd. A fák deres ágait és a fekete eget nézem. Hideg csípi az arcomat. Milyen rég volt telünk, olyan igazi! És ma, új év első napján milyen jó is, hogy ez megadatott! Egyszeriben hála tölti el a lelkem, és valami késztetésféle, hogy ezt a nagyon törékeny és nagyon mulandó telet, ami most és itt van bennem és körülöttem, megköszönjem. Szavak után kutatva, valahonnan, mélyről előugrik Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának az emléke. Talán pont ide illik. De hát ki tudja azt itt és most idézni? Az okostelefonom, kapok észbe! Húzom le a kesztyűmet, nyúlok bele rögtön a táskámba, hogy előkotorjam... de nem. Mégsem. Megállítom a mozdulatot. Kihúzom a kezem a táskából, és visszaveszem a kesztyűmet. 

Nem szabad. Nem szabad mindent, mindig azonnal megkapni. Előbb meg kell tanulni akarni, vágyni rá. Gondolni rá. Annyit gondolni rá, hogy helyet készítsünk neki magunkban. Aztán meg kell tanulni megtenni felé az első lépést. Aztán a másodikat és a harmadikat és így tovább. Annyi lépést, de pontosan annyit, hogy mire odaérünk, készek legyünk a befogadásra. Hagyni kell magunknak időt a formálódásra.

Néha sajnálom, hogy vannak okostelefonok és számítógépek. Mindent instant megkapunk, és közben nem járunk az úton. Mindig csak a célban vagyunk. Nincsenek kitérők, nincsenek eltévelyedések, és nincsenek meg az ezekkel együtt járó élmények sem. Elfelejtettünk gyönyörködni az útban. Elfelejtettünk alkalmazkodni és változni az úton. Elfelejtettünk várakozni.

a 2017-es évre

Menni kell.

pont ezen gondolkoztam...

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)

"(...) Nyomorúságos dolog olyan szerepet játszani, amit nem rád szabtak. Mintha egy olyan cipőben járnál, ami nem a te méreted. Nos, miben vagy jó? Mit szeretsz legjobban csinálni? Milyen teljesítménytől érzed magad legjobban? Írj össze három pillanatot az életedből, amikor élesen átérezted ezt a beteljesedettség érzést. Mit árul el ez a céljaidról? (...) Mit tanultál meg kudarcaidból a célodat illetően? Vannak olyan területek, melyek nyilvánvalóan nem tartoznak elhívásodba? Ki az, akit csodálsz azért, ahogy felhasználja talentumait? Miben hasonlítasz arra az emberre? Mit tanulhatsz tőle? Hogyan írnád le erre az évre vonatkozó látásodat? Vagy milyennek látod az életedet mostantól számított öt év múlva? Tíz év múlva? Kik azok az emberek, akik tényleg értik, hogy ki vagy? Megkérdezted már tőlük, hogy szerintük mi lehet a rendeltetésed? Adtak valamilyen javaslatot arra nézve, hogyan kellene használnod talentumaidat? Ha megírhatnád saját gyászjelentésedet, mi állna benne? Mit szeretnél, mire emlékezzenek veled kapcsolatban az emberek? Most, az új év kezdetén kérd el Istentől az ő tervét!"

 Forrás: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:cZic0EnvXOkJ:www.maiige.hu/&num=1&hl=hu&gl=hu&strip=1&vwsrc=0

2016 mérlege

"Lépj hátra. Hunyoríts rá. Találd meg a kivágást." Néha tudatosan hátra kell lépni. Az élettől. A tisztán látásért. A lényeglátásért. A súlypontok átrendezéséért. 2016 a (szó szerint) sötétben elindulások éve volt. Az utak mind este vezettek, a célállomásokon lámpa égett és emberek voltak. Hogy érkeztem, és kik voltak ott? Nem tudom, és mélyen úgy hiszem, hogy most nem ez a fontos. Csak az elindulás. És hogy vannak. És hogy megyek. És hogy megérkezem. Mert menni is kell, és megérkezni is kell. Sötétben is. Bukdácsolva is. Nem tudva, merre, hova, hogy van-e ott út egyáltalán? Menni kell.

ajándékfiók

Idén kineveztem egy fiókot ajándékfióknak. Abba gyűjtök minden tárgyat, amit meglátok, és tudom, hogy valamelyik ismerősöm örülne neki, de épp nincs alkalom, hogy átadhassam. (Nemszületésnapokat még nem tartok.)

keresztszülői szárnybontogatások

Amikor beköszönt a felismerés, hogy már vagy öt perce a kutyajátékok között keresek karácsonyi meglepetést kicsi Bernátnak.

ITT-tan

Rocker @ty@: - Őt tulajdonképpen miért hívják Anelnek?

Világoskék lányka: - Mert már egész kiskorától kezdve a két keresztnevének a szóvegyülését használja.

Hangos miatyánk: - Ha így becéznénk egymást, akkor engem Hul(l)ának kellene szólítani...

bíróság

... avagy idén mindenki iparkodik testreszabott ajándékot adni (lásd még: jogi szeretetszolgálat legutóbbi bejegyzése).

-tól egy zacskó hajdinát kaptam karácsonyra.

Nem vagyok türelmetlen, csak gyorsabban telik a belső időm.

Hozzáadtam a piskóta tésztához öt púpuzott evőkanál vizet.

herman hesse: a karácsonyfa alatt (részlet)

"... apám egyenesen állt a fa előtt, kezében a kis testamentummal, és félig olvasta, félig kívülről idézte Jézus születésének történeté: " Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett...". Ez volt a karácsonyi ünnep szíve és magva: ahogy körbe álltuk a fát, apánk meghatott hangja, a szoba sarkába vetett pillantás, ahol a félkör alakú asztalon sziklák és moha között ott állt Betlehem városa, az ajándékozást megelőző utolsó, örömteli, feszült várakozás..."

pici Bernát első karácsonya

Képeslapot kaptam anyukámtól karácsonyra.

karácsony

Délben hazaengednek minket.

A karácsonyi vásáron a hangulat a tetőfokára hág.

Két férfi majdnem összeverekszik a kürtős kalácsos bódé előtt. 

Egy jól öltözött nő minden igyekezetével próbálja meggyőzni a koldust, hogy menjen el mosogatni.

Én: - Ez valami farkasokat bemutató múzeum?

Tündérbarátnőm: - Inkább olyan bedrogozott Alice in Wonderlandhez hasonlítanám. Neked tetszene.

Én: - Ezt bóknak veszem.

nézőpont

Olyan későn, hogy az másnap már koránnak számít.

bíróság

Szabin is vagyok, meg beteg is vagyok. Duplán nem vagyok ott.

jogi szeretetszolgálat

Tudta, hogy sok dolgot nem ehetek, ezért biztosra ment: egy zacskó zabpelyhet kaptam tőle karácsonyra.
Hiányoznak...

károlyi amy: szó-pihe

Szavakból van a párna
amire este fekszünk
fülünkbe súgják halkan
mit tettünk s mit nem tettünk 

A fejünk belé süpped
sok zengő szó-pihébe
mondattá összerakni
nem tudjuk a sötétbe

thomas kegler: patak, alkonyat - példabeszédek könyve 16,3

Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

adventi készülődés

cipő és a lány (republic): gyere közelebb, menekülj el

Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm

Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Forog ez tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm

Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet

bíróság

A per nyár közepén zárult le másodfokon, a felperes keresetének 100%-ban helyt adtak, vége, jogerő, mindenki happy. Most, decemberben felhozták az aktát az irattárból, mivel érkezett benne egy új beadvány a XXXI. rendű alperestől. Olvasom: a XXXI. rendű alperes akként nyilatkozik, hogy a felperes keresetének való helyt adást nem ellenzi, költségigénye a felperessel szemben nincsen...

bíróság

Én: - Baj van? Könnyes a szemed...

Befogad és kitaszít a világ: -Most gépeltem le az ítéletet, amit Rokonlélek bírónő diktált le diktafonra. Hallatszik, hogy diktálás közben el-elsírja magát, kifújja az orrát, és szipogva folytatja.

bíróság

: - Nem véletlenül hívják a polgári perrendtartást Pp.-nek: az agyunk zúzza péppé.

marc chagall: életem (részlet)

"Ki ez a lány? Félek tőle. Nem, mégis inkább odamegyek hozzá, megszólítom.
Késő. Már búcsúzik. Alig pillant rám, mikor kimegy.
Mi is elmegyünk Théával sétálni. A hídon újra találkozunk a barátnőjével.
Egyes-egyedül van.
Hirtelen ráeszmélek, hogy nem Théával kellene most lennem, hanem vele.
A hallgatása, szeme az én hallgatásom, az én szemem. És mintha régóta ismerne, mindent tudna rólam. A gyerekkoromról, a jelenemről és jövőmről. Mintha őrköd­ne felettem, megérezne bennem mindent, pedig először látom életemben.
Ő az én asszonyom.
A halvány arca. És a szeme! Milyen nagy, kerek, milyen fekete ez a két szem! Az én szemem, az én lelkem.
Théa nem érdekel. Idegen.
Beléptem egy új házba, és most már odatartozom örökre."

Vannak dolgok, amiknek nem kellene megtörténniük, és ha már úgy alakult, hogy ennek ellenére mégis megtörténtek, nem kellene leíródniuk. Na, ez a mai is pont ilyen volt.

ITT-tan

Rocker @ty@: - Nem kérek sütit, köszönöm.

Én: - Szolgálatban vagy?

tesz-vesz kórház

A vak nő azt mondta, hogy neki azok a kedvenc ruhái, amikben megdicsérik.

Öntudatomnál vagyok: tudok Önről.

fodor ákos: figyelmeztetés

Úgy beszélj, hogy tudd:
szavaid mély nyomokat
hagyhatnak _benned!_

weöres sándor: örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

ITT-tan

Giga: - Épp a Palatinus Strandon voltunk, amikor eszembe jutott, hogy Nagyboldogasszony ünnepe van. Úgy, ahogy voltam, fürdőruhában, végigrohantam a városon, és a mise kezdetére még éppen be is estem a templomba. A hátsó padok mögött, strandpapucsban, fürdőruhára tekert törülközővel álltam végig a misét. Szerintem itt engem már így elfogadtak.

Aki ad, elvesz belőlem.

énKÉP(p) - másKÉ(P)p

Féltem, hogy zavarba jön, ha meglátom, ezért ő vett észre engem. Azt mondta, zavarja, hogy nem vezetik, én pedig azt, hogy ha valaki vezet, azt követni kell, és ez éppen arról szólna, hogy magunk után menjünk. Pörgősebbet vártunk, ez igaz, így viszont több figyelmet tudtunk szentelni egymásnak. Megbeszéltük, hogy húzós fizetni egy óráért, amin nem vagyunk jelen, de aztán azt is, hogy ugyanennyit a H&M-ben is otthagyunk egy ruháért, amire talán nincs is szükségünk. És a csapat jó.

NÉZőPONTok. 

Az óra is erről szólt. A nézőpontokról. Talán nem véletlen, hogy pont mi, pont itt, pont most, a dilemma pillanatában találkoztunk. Hogy meggyőzzük egymást. Hogy ez több, mint egy ruha. Hogy ez pont az ellenkezője.

bíróság

: - A principálisom egyszer megkérdezte tőlem, hogy én tulajdonképpen hogyan szoktam a tárgyalást vezetni?
"Tudja, Főnök, az úgy néz ki, hogy van eleje, közepe, meg vége."
Ő erre azt mondta, hogy ez így jó lesz.

bíróság

a tárgyalóból a dolgozószobába menet benézett barátkozni. 

Én: - Komoly, hogy én most a tollad tetején egy házikót látok?

: - Igen. Társasházas ügyet tárgyaltam. Van kiskocsis tollam is, azzal a baleseti kártérítéseknél szoktam jegyzetelni, és van egy leveles is, azt pedig a környezetvédelmi perekre viszem magammal. 

bíróság

-val a folyosó közepén beszélgetni kezdtünk, majd valahogy úgy alakult, hogy ő megmutatta a telefonján a rajzait, majd valahogy úgy alakult, hogy én is megmutattam neki a telefonomon a rajzaimat, aztán csak néztünk egymásra, és azt kérdeztük magunktól, hogy tulajdonképpen mi a fenét keresünk mi itt.

ITT-tan

Giga: - Az ITT-tan csoport újév első napján, a szilveszteri buliból esett be a reggeli, hétórás misére. Nem tudom, milyen indíttatástól vezérelve, az első padban foglaltunk helyet, ahol Z.-n a mise közben olyan ólmos fáradtság lett úrrá, hogy minden akaratereje ellenére elszundított. Rocker @ty@ a prédikációjának már a közepe felé járt, amikor az eladdig békésen szundikáló Z. hirtelen nagyot ordítva ugrott fel a padból. Későbbi elmondása szerint álmodott, és álmában szembe jött vele egy hatalmas hóember.

bíróság

Megtudtam a takarítónőről, hogy diszkoszvető volt.

A karácsonyi vásáron pocakos turista szarukürtöt vásárol. Rendületlen optimizmussal fújja, fújja, már vörös a feje, de csak nem jön ki hang a hangszerből. A sréhen levő bódéban az árusok nem bírják tovább, egyszerre rázkódni kezdenek a nevetéstől:

- Ebből aztán nem lesz csata!

Ősz, lobogó hajú, ötvenes rocker pasi hajt rózsaszín farmerban egy rollert.

(élet)(rajz)tanár

Hommage á Béla bÓ

Lépj hátra.
Hunyoríts rá.
Találd meg a kivágást.

ITT-tan

(búcsú)cédulák

Én: - Anyu, nézd, ez az a karkötő, amit a táskámban találtam! A kollégáim mind megjegyezték, hogy nagyon én vagyok.

Anya: - Igen. Olyan kis semmi... Akarom mondani, nem hivalkodó.

nemzetek konyhája

Wasabis hummus Erős Pistával.

A lét peremén folytatott beszélgetések őszintesége.

már a csoda megtörténtének a lehetősége is csoda

Tollat kerestem ma a táskámban, mikor egy idegen tárgy akadt a kezembe. Kíváncsian emeltem ki a fényre. Biztosan tudom, hogy nem én vettem. A szeretteim biztosan tudják, hogy nem ők adták. Az is biztos, hogy a táskámat nem hagytam őrizetlenül. Nem volt rajta sem név, sem üzenet. Bárki is adta, bárhol is adta, bármikor is adta: köszönöm.

jogi szakvizsga

Ma, 2016. október 13. napján eleget tettem a jog irányában fennálló, utolsó kötelezettségemnek is: leszakvizsgáztam. Végleg. Nincs több jogi vizsga, nincs több jogi államvizsga, nincs több jogi szakvizsga. Absolvo, absolvere, absolui, absolutum. Amen.

igazság

Egy percnyi ég. 

A jogban.

Amikor a 

formák és

mértékek és

bekezdések mögött és

megfeszülő érvek és

észérvek után és

összeálló és széteső tények és

egymásba gabalyodó valóságfoszlányok után és

tulajdonképpen már minden után

a betűrácsok alól

hirtelen megüti a fülünket

az aranybundájú róka

futkosása.

Még háromszázötven forint hiányzott a könyv árából. Azt mondta, majd ha legközelebb erre járok, megadom.

Akkor még nem tudtam, pontosan mi is az a traumatológia, de legbelül éreztem, hogy bármi is legyen, ennyire nem súlyos a helyzet.

tesz-vesz kórház

Miközben segítek a néninek kihajtogatni a 8x8-as cetlibe csomagolt Pilinszkyt, szemem sarkából észreveszem, hogy egy fiatal nővérke figyel az ajtóból. Felé fordulok, de ő csak int, hogy nem akar semmit, olvassak nyugodtan. Közelebb jön, és elbűvölten jegyzi meg, milyen szép az idézet. Lelkesen felveti, hogy jelentkezzek műtősnőnek, mert az nagyon jó dolog, ő négy hónapja kezdett el dolgozni, most pont azt csinálja, mindjárt megy is fel az ötödikre, ha van kedvem, jöjjek vele! 

Beöltözünk zöld műtősruhába: az ötödiken csak ezekben lehet tartózkodni. Keresztül-kasul járkálunk a műtőkön, előkészítjük a protéziseket a másnapi operációkhoz. A szekrényekben pedáns rendbe állított dobozokban sorakoznak a gömb és rúd alakú fémalkatrészek. Ezek pár óra múlva már végérvényesen nem valamik, hanem valakinek a testrészei lesznek. Későre jár, az ablakból a panelek négyzet alakú fényei törik meg az éj egydimenziós feketeségét. A műtős srác ábrándozva jegyzi meg, hogy amikor csontot fűrészelnek, fenyőillat szokta belengeni a műtőt. Megérint az éjszakai műszakok varázsa. Őszintébbek vagyunk. Közelebb vagyunk egymáshoz. Valahogy elvékonyodik a határ a lelkek között. Kiderül, hogy a műtős srác feleségével a jogi szeretetszolgálatnál voltunk kollégák.

Hazafelé menet eszembe jut az a hét évvel ezelőtt eltöltött éjszaka a traumatológiai ügyeleten. Azon az éjszakán, az arab orvos, a hajra kent Fastum gél, a sarokba vizelő hajléktalan és az ott nem lévő arapapagáj társaságában értettem meg, hogy sohasem leszek egészségügyi dolgozó. De ezzel a felismeréssel egyidejűleg azt is rögtön megértettem, hogy valamilyen szerepet szántak ide nekem.

Fiatal nővérke a továbbiakban: Angyal műtőslányka

bíróság

Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Benned van levegő.

Én: - ?

Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Ezt úgy értem, hogy nem szürkülsz bele ebbe a munkába, hanem látod, hogy a bíróság falain kívül, meg munkaidőn túl is van élet.

ITT-tan

Rocker @ty@: - Ők valószínűleg nem fognak jönni, mivel nyáron született egy viszonylag szép gyerekük.

Most arra van szükségem, hogy külső dolgokra figyeljek.

ITT-tan

Rocker @ty@: - Reggel, készülődés közben elgondolkoztam, mi az a titok? Létezik-e olyan kérdés, vagy olyan felelet, ami megvilágítja, ki vagy te, vagy ki vagyok én? Rá kellett jönnöm, hogy akármennyi kérdést teszek is fel, a feleletek - legyenek azok a legprecízebbek és legigazabbak - nem alkalmasak arra, hogy megszüntessék a titkot. Ellenkezőleg: új és új kérdéseket szülnek. Minél többet tudok, annál több titok bukkan elő. És ez csodálatos.

Nem hoztam magammal verseskötetet.
Ma beszélgessünk kötetlenül.

Alkotni, mint kígyó vedli le a bőrét.
Alkotni, mint haj növi le magát.
Alkotni, mint lenőtt körmeinket vágjuk le, vagy tejfogainkat hagyjuk el.

Természetesen. Fájdalom nélkül. Magától értetődően.

Alkotni, mint elbúcsúzni egy, már nem használatos részünktől.

Messziről is jöttem, meg bőrig is áztam, meg a forgalom is lépésben haladt, meg el is tévedtem, meg már az egész nap is pocsék volt, és akkor te azt mondtad a telefonba, hogy jöjjek nyugodtan, mert mindenki késik, és az óra végére a világ széppé és jóvá változott.

fb...

"M. M. válaszolt a saját hozzászólására."

Alkatomból kifolyólag
alakítom életem.

pilinszky jános (naplófeljegyzés)

„Mindent meg kell tennem, hogy békés és boldog legyen... A Jutta iránti szerelemből csak az abszolút önzetlen részt vállalni. Mindent a másikért, őérte. Ezért: 

1. egészség (kevés, de inkább semmi alkohol, kevés, de inkább semmi cigaretta). 

2. Nagyon rendszeres és nagyon elmélyült munka, hasonlatos a gondolkodáshoz és főként az igazsághoz. 

3. Rendszeresség és szorgalom. (Levelek; nyelvtanulás.) 

4. Pontosság a lapnál. (Cikkek.) 

5. Séták. Alvás. Takarékosság. 

6. Szakadatlan imádság. 

7. Esti összegezés. Reggeli összegezés. (Szekrényrendezés.)"

tesz-vesz kórház

Beteg: - Tudja, az a történet, ami happy endinggel végződik, tulajdonképpen még csak most kezdődik el.

jogi szeretetszolgálat

 Ácával a Móriczig.


Erdőtündérrel a Móricztól.


 Sírunk.


Ők azért, mert fáj.

Én azért, mert nekik fáj.

Miért fáj?


 Miért annak fáj, aki nem érdemli? 

Gyalog a jogi szeretetszolgálattól hazáig.

halmai tamás: passió

Csorog a bárány vére,

de áll a vára -

édes az Úr igéje

szerint az Úr igája.

gardrób vásár

Néha számot kell vetni az élettel. Ennek egyik lehetséges módja, ha az ember lánya megszabadul az évek során felgyülemlett ruhadarabjaitól. A standnál megáll egy negyvenes angol nő. Kicibálja a ruhakupac aljáról zsenge lánykorom virágos-romantikus ruhácskáját, helyben magára rángatja, megkér, készítsek róla képet a telefonjával. Egy gimis lányka a kék szoknyámba szeret bele, de mivel neki rövid, elrohan az egyik barátnőjéért, hogy a darab mégis "családban maradjon", és mivel a szoknya csak nem akar jó lenni egyiküknek sem, a csicsergő leánytriász harmadik tagját is az asztalhoz lelkesíti. Egy fiatal nő jó ízléssel választ ki magának három darabot, el is vinné őket felpróbálni, és mielőtt szólni tudnék, hirtelen felindulásból lekapja az ujjáról a jegygyűrűt, és a markomba nyomja annak biztosítékaként, hogy visszahozza a ruhákat. Barátnők kezdik szálalni a ruhakupacot. Egyikük felfelé alkudja az árakat, másikuk a felpróbálni vitt ruhákban tér vissza azzal, hogy azokat a vak is látja, hogy ráöntötték, pénz nincs nála, ki kell vennie a bankból, de addig nálam hagyja a laptopját, amit nem fogadok el, menjen csak ki nyugodtan az új szettben, úgyis visszajön vele. Végül megköszönik az élményt. Mindehhez a hatvanhét éves anyukám asszisztál, aki - saját bevallása szerint - nagyon élvezi a programot.

bíróság

Rokonlélek bírónő: - Három részleget kellene itt kialakítani: az egyikbe a pszichés zavarokkal küzdők mennének, a másikba azok, akik a pereskedésből akarnak meggazdagodni, a harmadikba pedig, akik tényleg az igazukat keresik. Ez utolsóban nagyon kevesen lennének.

tesz-vesz kórház

A néni nevetve újságolta, hogy az éjjel véletlenül a kórházi lázmérővel aludt el, ami az éjszaka folyamán észrevétlenül a hátára ragadt, és ahogy reggel ráült a wc-re, az halk csobbanással esett bele a kagylóba.

tesz-vesz kórház

Ül a bácsi a patyolat kórházi ágyon, ölében kés, balról olló, jobbról fogalmamnincsmilyenszerszám, és az ágy lábához kötött madzagokból szatyrot fon.

tesz-vesz kórház

Azt mondta: adni már tudok, de az elfogadást még tanulnom kell. Közben a kezében maradt Merci csokis dobozt lassan visszacsúsztatta a fiókjába. 

Az egyik volt szemináriumi hallgatóm fogadta el a jelentkezésemet egy jogiállás-hirdető oldalon. Az ilyen pillanatokért éri meg élni.

mikor elérem a kívánt hatást...

Még egy gyors ellenőrzés a reggeli indulás előtt: gyöngyös fülbevaló és karkötő passzolnak, romantikus fehér blúz rendben, szandi rendben, összhatás finom, nőies. Alighogy kilépek az ajtón, a szomszéd lakás villanyóra-szekrényében matató szerelő arca felragyog, és megkérdezi, nem tudom-e véletlenül, hogy kell a feltöltős villanyórát beprogramozni?

következő projekt

Teljes élet okostelefon nélkül.

teréz anya: az élet himnusza

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!

Mindenkinek.

Mindegy, kinek.

Klasszikus Műveltségű Drága Barátném mesél

"Egy ideje depresszióval kezelték (tudniillik L. D.-t). Az orvosa gyógyszercserét javasolt, ami köztudottan erős érzelmi kilengésekkel jár. Ezzel esett egybe, hogy dolgozni kezdett az új munkahelyén, és még nem tudta, hogy klausztrofóbiás. Az első napján kirúgták, miután a levéltár zárolt, ablak nélküli helyiségében, ahova egyedül küldték be dolgozni, mindent felforgatott, a kézírással vezetett jegyzéket pedig tollal firkálta szét. Azonnali hatályú jogviszony-megszüntetését követően ziláltan ténfergett az utcákon, a mobiltelefonját elajándékozta egy hajléktalannak, végül a lakásunknál kötött ki, ahol mindenáron apukámmal szeretett volna beszélni. Anyukám és a nagymamám a nappaliban ültették le, a várakozás közben kiszűrődő hangok alapján időről időre nekiütődött az ablaknak. Mikor apukám hazaérkezett, elé állt, és tudatta vele, hogy az ő és az én lelkem már egyesült, de most már ideje, hogy a testünk is egyesüljön, mert Cicero is megmondta (itt latinul idézett Cicerótól)... Apukám közbevágott, hogy ő nem tud latinul, és nem ismeri Cicerót, csak engem, én viszont nem szóltam neki egy szót sem erről az érzelmi kötelékről, ezért előbb inkább felhív, biztos, ami biztos. 

Én egy közös ismerősünktől tudtam meg, hogy ő nekem tulajdonképpen udvarol. Hirtelen teljesen más színben láttam a zeneakadémiai koncertet, amire azzal az ürüggyel hívott el, hogy egy ismerőse nem tud eljönni, és még én éreztem úgy, hogy szívességet teszek, hogy elkísérem, nehogy kárba vesszen a jegy. És azt is, amikor az egyik koncertünk után egy csokor virágot hozott nekem, amit én a kezébe nyomtam, hogy fogja már meg, mert nem tudom hova tenni a sok cucctól. 

Egyszer moziba hívott. Mivel ezt is fantasztikus burkoltsággal intézte, előre szólt - nehogy randinak tűnjön -, hogy egy barátja is velünk tart.
A barátja most a férjem."

Nyolc éve, hogy utoljára gyakornokoskodtam az irodájában. Biztonsággal állíthatom, hogy nem voltunk azok az úgy nevezett színfoltok egymás életében, mára már azt sem tudja, ki vagyok. Nem úgy a telefonszámomat. A telefonszámomat, na azt pont elmentette. Csak nem az én nevemmel. Három éve keresi rajtam Orosz Bélát. Az első két évben még mondogattam, hogy Ági néni, én a Renáta vagyok, át kellene majd írni a telefonkönyvben. Mára már csak bemutatkozás nélkül tudatom vele, hogy nem vagyok Orosz Béla, további szép napot kívánok, és leteszem. 

A könyvesboltban az eladó a gyerekpolchoz vezetett, megmutatta, milyen képes Bibliákat szoktak ajándékba adni keresztelőre. Már emeltem volna le az egyiket, amikor egy idős néni állt meg mellettem. Bocsánatot kért: nem akar tolakodni, de úgy adódott, hogy véletlenül hallotta, mit keresek, és most ő is ugyanebben cipőben jár, és a másik boltban sokkal szebbek vannak, úgyhogy szaladjak át megnézni azokat is, mert ott pár perc múlva zárnak.

jogi szeretetszolgálat

Aranytsillag: - (elégedetten hátradőlve) A napjegyem és az aszcendensem is a Bika jegyében van.

Én: - .... Várj csak! Az aszcendensed tegnap még nem a Kosban volt?!

Aranytsillag: - Megoldottam.

Ma bármit csináltam, balul ütött ki. Végül vettem egy zacskó fornettit egy hajléktalannak, mire ő kiábrándultan nézett rám, hogy egy kávénak jobban örült volna. Azt hiszem, megyek lefeküdni.

koshi harang

- Mi ez a mennyei hangszer? - kérdezem magamban, miközben az egész a gyógytorna utáni relaxációt szétstresszelem, hogy egyszer vége lesz ennek a kristálytiszta hangjátéknak. Percnyi ég.

képzelt párbeszéd

- Miért nem köszöntél?

- Azt hittem, az ikertestvéredet látom.

tesz-vesz kórház

Végre! Egy év próbálkozás után sikerül jelentkeznem mesedoktornak. Vasárnapig Balcsi, hétfőn gyermekinfektológia! 

Nyaralás közepette érkezik az emlékeztető, hogy ebben és ebben az időpontban, ezen és ezen a helyszínen várnak a gyerekek, érdemes legalább három-négy, több korosztálynak szóló, fiús és lányos mesével készülni; jó olvasást kíván: a Gyógyvarázs. 

Fiús és lányos?! Több korosztály?! Három-négy mese?! Ez kellett neked, Renáta, Gyógyvarázs! Nyaralás megszakítva, egész délelőtt klasszikus meséket olvasok fel magamnak - hangsúlyozok, artikulálok, szerepjátszok. Még egy gyors ebéd, és indulás. Teletömöm a táskám mesekönyvekkel (tuti, le fog szakadni), már csak a legapróbb korosztálynak szóló, csupa kép, csupa csoda könyvem nincsen. Először még reménykedem, hogy a Híres Festők sorozatból megoldom, de nem. Minden számban pucér férfiak és nők vannak. Eddig ez nem tűnt fel... Összegezve: valamivel több mint egy órával a jelenésem előtt a legkisebb korosztály számára semmim sincsen. Semmim.

Irány a könyvtár! Nem. Ahhoz már késő van. Felrohanok az Alexandra első emeletére, ütöm fel sorra a mesekönyveket, egyik borzalmasabb, mint a másik, miért van az egér farmerban, Jézusom, ennek a színeitől hányok, akkor már inkább rajzolok nekik én! Egyetlen, értékelhető, színekkel-rajzokkal gazdag könyvet találok, naná, a legdrágábbat, de ezen most nincs idő agyalni. 

Szépen felöltözve, kezemben a csupa csoda könyvvel szállok fel a metróra. Meglátok egy ülőhelyet, levágom rá magam, az idősek és a fogyatékkal élők sem érdekelnek. Próbálok észrevétlen maradni, de ezzel a könyvvel nem lehet. A kis hableány: szomorú. A vadhattyúk: gonosz és morbid. Most jut eszembe először Andersenről A tetovált lány, és hogy félek a dán történetektől. Nagyvárad tér. Még mindig nincs mese. Megállok az aluljáróban egy oszlopnál, tovább lapozom a könyvet. Az emberek feltűnő távolságra állnak meg tőlem, néhányan elhaladtukban megbámulnak. Hála Istennek, megvan! Irány a kórház!

A portánál negyvenes férfi: balra, jobbra, barackvirág színű épület. Barackvirág...: biztos nő tanította be. A nyitott ajtón át bemegyek az épületbe: belépés csak a személyzet részére, belépni tilos, takarítók (zárva), medikusok (zárva), veszélyes, műtő, konyha.... Sehol senki. Kijövök, körbemegyek. Hol vannak a gyerekek? Felmegyek egy emeleti körfolyosóra, és egy betegszobán át, ahol az anyuka épp a babáját pelenkázza, bekéredzkedem az osztályra. Bemutatkozom az osztályos nővérnek, ez és ez vagyok, mesedoktor. Az osztályos nővér vakarja a fejét, hogy hát gyerek, az, sajnos, nincsen, de még felmehetek a második emeletre, hátha ott. Elvezet a lifthez, közben lelkemre köti, hogy legközelebb majd azzal jöjjek. 

A második emeleten egyetlen esélyes versenyző van. Kint várakozom a folyosón csupa csoda könyvvel a kezemben, hallom, hogy a nővér megkérdezi a kisfiútól, szeretné-e, ha egy néni mesét olvasna neki, mire a gyerek határozottan vágja rá, hogy nem. A nővér mentegetőzve jön ki, hogy mennyire sajnálja, pedig azt hitte, ez a fiúcska fog majd örülni valami jó, dinós mesének.
Dinós mesének... Dinós mesének?! Fellélegezve jövök ki a kórházból. Elköszönök a portástól, felszállok a metróra. Hazafelé még beugrom az Alexandrába visszacserélni a könyvet. 

Otthon a kanapéra roskadok. Nincs rossz érzés bennem. Végtére is, két dolgot szerettem volna: mesét olvasni, és ezzel valakinek örömet szerezni. Olvastam is, örültem is. A jövőben viszont, ha lehet, még az eddiginél is jobban meg fogom becsülni az ortopéd klinika FELNŐTT osztályát.  

A családom szerint nőttem...

az idők végezetéig

Kaptam egy jóga belépőt, ami 2016. december 32. napjáig használható fel.

természetfilm

"A bomló halból lakmározó banáncsiga trágyaösvényt hagy maga után."

vannak még cuki emberek

Szükségem volt a darab szövegére. Facebookon megkerestem a dramaturgot, illetlenség ide vagy oda, hogy ismeretlenül írok, de ez és az miatt szükségem lenne a szövegnek erre meg arra a részére. Előre is köszönöm. Még aznap átküldte.

Írják a honlapon, hogy jógaórára mindenki hozzon nagy törülközőt, amit le tud teríteni maga alá, és én gyorsan bepakolom az egyetlen én-nagyságú törölközőt, amit otthon találok, és órán meglátom, hogy mindenkinek a matracán egyszínű, minőségi darabok feszítenek, és megszeppenve hajtogatom ki az enyémet, amin ortopéd kutyák homokvárat építenek....

bíróság

Elítélt: - Kártérítést követelek, mert a cellatársam, amióta egy zárkába helyeztek minket, egész álló nap hangosan mondja fel a Bibliát. Rémálmok gyötörnek emiatt.

Rokonlélek bírónő: - Miért ítélték el?

Elítélt: - Emberölés.

Rokonlélek bírónő: - Tudja, irigylem magát, hogy csak a Biblia miatt vannak rémálmai. 

tesz-vesz kórház

A hetvenéves néni teljes szellemi frissességben újságolja, hogy lépést tart a korral, popzenét hallgat, minden érdekli. Már nem is XXI., hanem egyenesen XXII. századi.

Valódi protokoll jeggyel mentem a szabadtérire.

zoo café

Alig adtuk le a kávérendelést, a pincér már gondoskodott is arról, hogy ne maradjunk állatka nélkül, és kézben hozta első delikvensünket: a kis leopárd gekkót. Fél óra múltán, akárcsak egy természetfilmben, kis leopárd gekkónk felcseperedett, és helyet cserélt a felnőtt példánnyal, aki keresztbe-kasul szaladgált az asztalon. Nem tellett bele sok idő, jött az oroszlánfejű nyúl is. Ő először semmi szín alatt sem akart tágítani a vaníliás-fahéjas cappuccino mellől, majd belátva, hogy abba, bizony, nem kóstolhat bele, duzzogva ült meg az asztal szélén. Mivel tapsifülesünk innentől nem mutatott több fizikai aktivitást, a pincér egy tengerimalacot varázsolt elő, hogy feldobja a hangulatot. Mindeközben tigrismacskák ugrándoztak a fejünk fölött, arapapagájok verdesték szárnyaikat a háttérben, a szomszéd asztalnál kibontakozó randevú jelenetben pedig egy kaliforniai király sikló tekeredett a lány nyakára, aki moccanni sem tudva, diszkréten jelezte a pincér felé, hogy történt egy kis technikai malheur, mire a pincér szó nélkül egy tekercs törlőkendővel tért vissza: a kígyó ugyanis a lány ölébe csinált, nem keveset. Tündérbarátnőm bájosan megkérdezte, hogy első randi-e, mire a pár mondta, hogy nem, viszont már korábban is jártak itt, akkor a görög teknős pisilte le őket.

tesz-vesz kórház

Ma azt mondta nekem az egyik nővér, hogy szerinte jó orvos lennék. :-)

A vonatutakra emlékszem, de arról, hogy egyszer is le- vagy felszálltunk volna, nincsenek emlékképeim.

bíróság

Ma kifordított felsőben jöttem dolgozni...Lehet, némi pihenés már rám férne.

régen leptek már meg

Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék elhívtak babázni. Náluk minden végtelenül őszinte, természetesen egyszerű és magától értetődő. Az is, hogy én öltöztetem a babát, az is, hogy várj, odarakjuk a válladra büfizni, az is, hogy te tolod a babakocsit a játszótérre! Marasztottak vacsorára. Már nyugodott le a nap, mi pedig ültünk a konyha alkonyi félhomályában, hallottuk, ahogy el-elhaladnak a töltés tetején a vonatok. Időből kizökkenve beszélgettünk, falatoztuk a tojásrántottát, miközben a hathetes csöppség ott alukált halkan szuszogva, tőlünk öt centire az ebédlőasztalon. Olyan meghitt volt minden, mintha mi négyen egy család lennénk. Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék ekkor felém fordultak:

– Meg szeretnénk kérdezni, hogy lennél-e Bernát keresztanyukája?

Kijá ccikilyet? Majdmegmon dommilyet!

Apu volt a két lábon járó DIY.

Többet kellene sírni és kacagni!

Fegyelmet, időt megszelídítőt.

apja lánya

Korgott a gyomrom és lüktetett a fejem az éhségtől, majd ahogy vacsora után kutatva kitártam a konyhaszekrény ajtaját, az váratlanul a kezemben maradt. Ez volt az a pszichológiai pont, amikor, ha nem egyedül lettem volna otthon, hisztirohamban török ki. De mivel egyedül voltam otthon, és nem volt ki előtt eljátszani a hattyú halálát, hidegvéremet megőrizve elkezdtem tűvé tenni a lakást egy csavarhúzóért. Úgy tíz perc keresés után bizonyossá vált, hogy ilyen eszköznek híján vagyok. Kihúztam tehát a konyhafiókot, és elővettem belőle a sajtvágó kést, amit ugyan rendeltetése szerint még nem volt alkalmam kipróbálni, de csavarhúzóként ma jelesre vizsgázott. Ha apu látott odafentről, nagyon büszke kellett, hogy legyen rám.

művészettörténeti album elemzése ghirlandaio pásztorok imádása című képéhez

"Különös mellékcselekmény játszódik le a háttérben: egy Mary Poppinsra emlékeztető angyal repül az ijedt pásztorok fölött..."