egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai...
2024. november 6.
2024. november 4.
Ha az életed egy ideig valakiről szól, az egész lelked szépen, fokozatosan felveszi az ő formáját, tekintetét, illatát, hangját, arcának vonásait, mozgását, színeit, vízióit, gondolatait. És az egész világod átszabódik "ő" formájúra. Mindenhez őt kapcsolod. Ő mit látna, tetszene-e neki, merre menne, mit venne észre, hogy viselkednél mellette. Amilyen formájú a lelked, olyan formájú a világod. Nincs kivétel. Amilyen a lelked, azt hallja a füled, látja a szemed, érzi a bőröd, szagolja az orrod, ízleli a szád és adod magadból, a testedből, a lelkedből. Identitásoddá válik.
Aztán egyszer csak ő már nincsen. De a lelked még mindig "ő" formájú. Így a világ is körülötted "ő" formájú maradt.
Akkor tudod meg a lelked fellélegzését, amikor már elkezdesz újra önálló körvonalakat látni, amiknek már nem (csak) "ő" formájuk van. Amikor elkezd átszíneződni minden körülötted, amikor a rá emlékeztető zenéknek már nem visznek olyan mélyre az emlékekbe, amikor már nem kapcsolod őt minden pixel és molekula mellé. Amikor szép lassan elkezd kilépni minden mellől. A helye még ott van talán, de ő már egyre halványabban vagy egyáltalán nem.
- Hogyan kell ráhangolódni a Szentlélekre?
- Minden lélek dallam. Rá kell érezni magunkban az Ő dallamára, megtanulni, és azt dúdolni reggeltől estig. Végigvezetni a lelket az érzelmek hullámzásának alfáján és ómegáján. Megrendülni a szívig.
2024. szeptember 18.
E. mesél
Házitűzhely Melegét Őrző Kolléganő: - A férjem mindig fehér felsőben és sötétkék nadrágban jár. Nyárra van több váltás fehér póló és sötétkék rövidnadrág szettje ugyanabból a kollekcióból, télre ugyanez hosszúban. A kislányom a múltkor megjegyezte, hogy az apja olyan, mint egy mesehős, mert mindig ugyanazt a ruhát hordja.
2024. szeptember 15.
villányi lászló: voltaképpen (részlet)
"A nagy feladat: értelmet adni annak, ami Szerelem vagy Mű - merthogy a Szerelem mű - és a Mű szerelmi aktus. És értsük ezt a szó legszorosabb értelmében. Én így értem."
2024. szeptember 14.
párbeszéd a buszon
2024. szeptember 13.
it ends with us
A megkeményedett lélek mindig össze van törve. A gyógyító legnehezebb munkája átjutni a falakon. A művészet finom kezű sebész. Láthatatlan szikével dolgozik, folyékony pengéje bejut a legeldugottabb résekbe anélkül, hogy fölösleges sérelmet okozna. Mindig pont ott és pont annyit vág, amennyit kell. Féltőn detektál, tűpontosan metsz. Sose nyes többet és mélyebbre attól, mint amennyit a lélek elbír. Rétegenként. Újra és újra. Végtelen türelemmel és kímélettel végzi el a munkát. Kimossa a berekedt fájdalmakat. Könnyek: sebtisztulás.
Minden katarzis másokat is tisztít. A mindenség sírja ki a mindenség fájdalmát. Így lesz mindenki öntudatlanul gyógyuló és gyógyító is egyszerre. A legcsodásabb összefonódások. Mint a sirató asszonyok, egymás (könny)csatornáivá válunk, segítünk kisírni egymásnak azt, ami a másikban hozzáférhetetlen.
2024. szeptember 11.
2024. szeptember 8.
"sminkbaleset"
A kocsiban valahogy szóba került a Schindler listája. Felidéztem magamban a jelenetek drámaiságát, és ahogy így beszélgettünk, a napszemüveg alól csöndesen folyni kezdett a könnyem. Ez még önmagában nem lett volna probléma. A probléma ott kezdődött, hogy a szempillaspirálom nem volt vízálló, és ahogy a könnyek elkezdték feloldani, veszettül kezdte marni mindkét szememet. Külterületen haladtunk, a forgalom 70 km/h-át diktált, leállósáv, kijárat sehol. Két hunyorítás között próbáltam tartani a kocsit az úton, és imádkoztunk, hogy a következő benzinkút minél hamarabb tűnjön fel.
2024. szeptember 7.
(lélek)erőhatások
a lelke néma erőpárbaja.
Micsoda vonzás húzhatja
Micsoda vonzás húzhatja
2024. augusztus 22.
lackfi jános: hogy engem ismerj
Hogy engem ismerj, merülj le, mint mélybúvár,
Matass korallok, tengeri sünök közt,
Ne rémülj, ha itt-ott nyálkás polipok tekeregnek.
Hogy engem megláss, kergetőzz velem végtelen
Vadonban, sosem tudod, melyik fa mögé kushadtam be,
Úgy tűnik, hogy eltűntem, ott leslek szívdobogva.
Hogy engem megérts, polcodon szótárok álljanak
Minden élő és holt nyelvből, minden kitalált nyelvből,
Minden szavamat értsd második, harmadik, negyedik jelentésben.
Hogy engem megölelj, próbálj előbb zuhatagot
Átkarolni, mely csonttalan, és mindig kisiklik
Abroncsaidból, próbálj csúszós halat elkapni kézzel.
Hogy engem megtarts, ingemet szegezd a székhez
Ezer aprószöggel, hajam minden szálát kötözd ki,
Féltéssel, aggódással, figyelemmel, játékkal, szenvedéllyel.
Hogy velem egyesülj, rombold le mérgező közönyöm,
Sziklákat gördíts félre, toppanj a belső várkastélyba,
Ahol magzatpózban egy kisgyermek hever, bújj hozzá, én vagyok.
a szem a lélek tükre
Teljesen nyílt volt a tekintete. Annyira nyílt és tiszta, hogy rajta keresztül az egész élete egyszerre zuhant belém. Piszkosul nehéz volt. Feszített és karistolt. Véresre karmolta a lelkemet. Erőnek erejével szakítottam ki magamból.
Nem kellett volna.
Azóta is azt a lélekdarabot keresem, de csak másfajta, kevésbé karmolós és kevésbé feszítő lélekdarabokat találok. Egyik sem illik a helyére. Egyiknek sem olyan melegek a könnyei, mint az övéi voltak és egyiknek sem hallatszik úgy a szívverése, ahogyan az övé a bőrkabát alól a friss hóesésben.
Mert ami meg van írva, azt is el lehet rontani...
Lehet, hogy még nem tudsz jól olvasni, vagy fordítva vetted a kezedbe a könyvet, vagy csak azért is duzzogva sutba vágod, vagy túlgondolod, vagy innengondolod, vagy sehogy sem gondolod, vagy a legizgalmasabb résznél elbóbiskolsz, vagy összetör a macskád egy virágcserepet, vagy nem esik le, hogy rólad szól, vagy nagyon is leesik, hogy rólad szól és pánikba esel, hogy most aztán szerepelni kellene, de nagyon, vagy egyszerűen nem is veszed a fáradtságot, hogy elolvasd. Ez a szabad akarat, avagy nem erőszak a disznótor, ahogy mondani szokták.
Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy lyukas a szőttes. Próbálod kipótolni innen-onnan lopkodott anyagokkal, de sehogy sem illenek a képbe. Egyre több lesz a patchwork, de senki ne mondja nekem, hogy azok szépek tudnak lenni, hogy elegáns az, amikor anyagcafatokat illesztenek egymás mellé és fércelnek össze, mert az nem az. A Krisztus köntösén sem volt varrás.
Bár lehet, hogy ő az egyetlen, akinek az életköntöse egybe volt szőve...
a felhőkarcolók mágiája
nagyobbak a magasságok és a
zuhanási mélységek,
nagyobbak a törekvések,
nagyobbak az ambíciók és az
erőfeszítések,
P. mesél
A nyár meglehetősen biztatóan indult a Balaton-parton egészen addig, amíg a feleségem skarlátos, az egyik gyermekem meg ótvaros nem lett. Eddig azt hittem, hogy ezek a betegségek ma már nem is léteznek...
2024. július 29.
Á. elment Kanadába, hogy fellélegezzen a lelke. Amikor a mélygarázsból kifelé hajtott a kocsijával, tudatosult benne, hogy új életének a Clear Spirit lépcsőház ad otthont.
🍀
Nincs okom panaszra. Ezen a nyáron hat darab négylevelű lóherét találtam, melyek mindegyike így vagy úgy Édesapámhoz köthető. Egyet a nagymamám által neki ajándékozott Bibliában, a másik ötöt Kanadában, mely ország számomra egybeolvad Édesapámmal.
georgian bay
A fenyves léptet elnyelő avarpuhasága hatalmas, kemény, meztelen sziklákra vált. A távolban néhány túrázó, hangjukat elsodorja a messzeség. A partra kiérve a szikrázó napsütésben csak a kristálytiszta víz csobogása és a szél suttogása hallatszik. Lefekszünk az embernagyságú, nap melengette kőtömbökre és szemet behunyva hallgatjuk a csendet. Bőrünk érzi a napfényt. Köröttünk az erdő, a tó hullámai időről időre megtörnek a parton, olykor néhány sirály sikolt bele a levegőbe. Olyan tiszta a víz, mint az őt körül ölelő természet lelke. Érezzük, ha még tovább maradunk ott fekve, mozdulatlanul, menthetetlenül eggyé válik a testünk a kőtest melegével, a víz hullámzó frekvenciáival, átlátszó anyagával. Kölcsönhatások. A víz tisztasága hat a part tisztaságára. Minden tisztaság hat a "partja" tisztaságára. A természet csöndes, mindennapi, szertartás nélküli keresztelői ezek. Hogy egy-egy ilyen találkozás után megtisztult lélekkel folytathassuk utunkat.
toronto
A repülőgép egy kifutópályányi szigeten tesz le, az első látvány pedig, ami a bőröndöt frissen felkapva elébem tárul, a város mágikus felhőkarcolói. Üdv Torontóban.
2024. június 6.
2024. május 19.
dsida jenő: pünkösdi várakozás
2024. május 17.
2024. május 16.
2024. május 14.
Csendben olvasgatok a trolin az első ülésen. Egyszer csak mintha valaki kérdezné, hogy most egyenesen kell-e menni? Eleinte nem is figyelek oda, de aztán kicsit határozottabban mintha újra hallanám ugyanezt a kérdést. Felnézek, látom, hogy a troli a piros lámpánál áll a kereszteződésben, a sofőr pedig segélykérőn néz felém. Gyorsan megerősítem, hogy jó az irány. Haladunk tovább. Pár utcával később érzékelem, amint a troli szépen lassan halad el az egyik megálló mellett, mire a sofőr megint rám néz kérdőn, hogy meg kellett volna-e állnia annál a táblánál? Megint igent mondok, erre ő egy pár méterrel arrább lehúzódik és kinyitja az ajtókat. A Hermina út előtt már készenlétbe helyezem magam, és jelzem a sofőrnek, hogy majd a magas épület előtt, a kereszteződésben le kell kanyarodni balra. Amikor látom, hogy már hamarosan a lámpához érünk, és még mindig a középső sávban haladunk, szólok neki, hogy húzódjon le a belső sávba, mert csak onnan fog tudni kanyarodni. Amikor két megállóval később elbúcsúztam és leszálltam, a sofőr arcán egyértelműen kivehetőek voltak a pánik jelei, ahogy realizálta, hogy most már egyedül kell vezetnie a járművet.
2024. május 13.
Divatlap kolléganő: - Múltkor megnéztem egy dokumentumfilmet Hitlerről. Rengetegszer próbálták őt eltenni láb alól, mégsem sikerült. Szinte hihetetlen. Egyszer közvetlenül az íróasztala alá helyezték a bombát. Az egész helység felrobbant, de a detonációnál az íróasztal lapja felfogta a robbanást és megvédte Hitlert, így ő volt az egyetlen, akinek nem esett bántódása.
Angolosan új szobatárs: - Hát igen. Akkor még tudtak jó asztalokat készíteni....
2024. május 11.
2024. április 17.
tájképes zsemle
Ültem a vonatablak mellett és zsemlét ettem. A szemem minden falat mellé ivott az ablakon keresztül elém táruló táj látványából.
2024. április 8.
alberto caeiro: the keeper of sheep
2024. április 7.
2024. április 2.
nagy zalán: a félreértések parkolója
nem tudom én sem,
mekkora hely szabadul fel
megkönnyebbülés után.
azt sem tudom, hol van az a hely;
vagy a gyomorfalak zárt terében.
képzelj el egy ásítozó vízilovat,
ülj a nyitott szájába törökülésben.
egy kihalt nílusi víziló.
milyen gyönyörű kívül-belül a reggel,
élvezd ki,
egy még alvó hangyabolyon.
boríték egy lusta postás kezében.
milyen gyorsan jön a reggel,
a megkönnyebbülés:
kitolatni végre
a félreértések parkolójából.
reményik sándor: lámpagyújtogató
A bíró rögzíti a jegyzőkönyvben, hogy a két cégvezető úgy veszekszik a tárgyaláson egymással, mintha válófélben levő házastársak lennének egy bontóperben. A jegyzőkönyv szerint erre az egyik cégvezető megjegyezte, hogy a másik sajnos nem akar válni.
Egy tárgyalással később a bíró rögzíti a jegyzőkönyvben, hogy felhívta a felek figyelmét arra, hogy a per tárgya a szerződés létrejötte és nem az alperes memóriája.
jiří žáček: szeretem
a róka megszelídítése avagy hogyan kell visszaszeretgetni énidegenné vált darabjainkat
A fájó emlékeket olyan lassan kell szemlélni és olyan apró mozzanatokra bontva kell végigsimogatni, hogy egybefüggő folyamat mivoltukat, ezáltal érzelmi intenzitásukat elvesztve ne tudjanak és ne is akarjanak visszatámadni, ne akarjanak a fájdalom és a félelem reflexmozgásaiból belénk marni úgy, hogy az egész lényünk belesajduljon. Olyan óvatosan és olyan kicsinyre kell bontani őket, hogy megszűnjenek uralkodni rajtunk és megszűnjünk félni az egymással való találkozástól.
És amikor apránként és különböző szögekből nézve már nem tűnnek olyan borzalmasnak, olyan szörnyűnek, olyan kegyetlennek, bántónak, emberen kívülinek, agyon kell szeretgetni őket. Meg kell találni bennük a katarzis történeteit. Meg kell találni bennük az emberi magaslatokat és tragédiákat. Meg kell találni bennük azt az igazságot, hogy minden félresiklott kapcsolatban a legnagyobb fájdalom, hogy két szeretet nem találja az utat egymáshoz. Hogy minden félresiklott mozzanat és okozott bántás a szeretet kétségbeesett vergődése. Meg kell találni az együttérzést. Meg kell találni bennük azt, ami széppé avatja őket. A szépséggé avatás a szeretet magasiskolája.
A bántó személlyel való együttérzés olyan, mint a színek összekeverése. Az együttérzésnek a saját érzésekkel való vegyítése az egész érzelemsíkot átitatja valami új minőséggé. Ahogy a kékből és a sárgából is zöld lesz, úgy együttérzéssel a fájó érzések sem maradnak meg eredeti mivoltukban.
Minden bántás a szeretet útjainak az elvétése. Minden gyógyítás a szeretet útjainak a megtalálása. Minden együttérzés a saját fájdalmak oldása. Minden szépség út a gyógyuláshoz.
Szeretettel kell körbevonni a fájó emlékdarabokat. Újra és újra és újra. Ahányszor csak fájdalmukban felsírnának és védekezésből támadnának, újra és újra át kell szeretgetni őket. Hogy sérült darabjaink újra elkezdjenek bízni bennünk. Hogy sérült darabjaink visszaszokjanak hozzánk. Hogy képként újra összeállva már ne a bántások feszültsége, hanem a köréjük vont szeretet tartsa össze az eseményláncolatot. Addig kell nézni a tragédiákat, amíg le nem kopik róluk a felszín, és felsejlik alóluk az élet, ami bármilyen borzalmat is hordoz, a mélyben a saját, gyönyörű lénylogikánk szerint formálja magát ösztönös szépséggé.
Valami spontán indíttatásból megdicsértem a parkban egy néni kutyáját, hogy milyen pihe-puha a szőre és milyen kedves a pofija. A mogorva néni arca is egyszerre kedves és pihe-puha lett. Ezen a sikeren felbuzdulva belülről már vártam a következő alkalmat, hogy örömet szerezhessek valakinek, amikor jött egy másik néni is a kutyájával. Mielőtt azonban bármit is mondhattam volna, a kutya elkezdte végezni a dolgát. Ebben a helyzetben elég groteszk lett volna bármiféle méltányolás a kutyus pofijára vagy bundájára, azt meg mégsem dicsérhettem meg, hogy milyen szépen piszkol maga alá....
a békés harcos útja
hogy lehet?
fájó emlékekből?
Hogy lehet nem cipelni tovább
(ha egyszer azt mondják,
nem kell rá gondolni,
másszor meg azt, hogy
Hogy lehet "nemrészemmé" tenni azt,
Hogy lehet szépnek látni
Hogy lehet nem elhazudni azt, ami
Hogy lehet eseménysorokká látni
Hogy lehet megfürödni a
Hogy lehet saját élő anyagomból kivonni
Hogy lehet azonosulni azzal,
Hogy lehet.....?
Hogy lehet mindenek után is
az online képzésekben rejlő lehetőségek maximális kihasználása avagy élni tudni kell
Oktatónk kikapcsolt kamerával, vezetés közben tartotta az online képzést, ami alatt focimeccset nézett. Ezt onnan tudtuk, hogy a tananyag leadása közben időnként eszelősen felkiáltott, hogy GÓÓÓÓÓL!. Mivel a meccs közvetítése nem hallatszott, kizárásos alapon néznie kellett.
2024. március 17.
Gyógyító Lelkitárs Kolléganővel elkezdtük nagy cinkosan szervezni közös kis merényletünket. Mivel ő végtelenül jókat szokott szórakozni a lánya hittantanárának a beszólásain, ezért úgy döntött, hogy szeretne elmenni egy miséjére, hogy élőben is lássa. Erre én mondtam neki, hogy történetesen tudom, melyik papról van szó, hol szokott misét tartani. Hát igen. Reggel hatkor... De ez nem szegi kedvünket, megbeszéltük, hogy kirúgunk a hámból, és egy szép nyári reggelen elmegyünk a reggel hatos misére, majd megiszunk egy kávét, és együtt buszozunk be dolgozni. Így kell megszervezni a kicsapongásainkat...
I. mesél
2024. február 26.
2024. február 24.
Könyvajándékot vittem Játszótéri Szobatársnak. Gondosan ügyeltem, hogy a hátoldalán megfelelően kisatírozzam a feltüntetett árat, külön válogattam hozzá a legjobban fedő filceket. Játszótéri Szobatárs a borító láttán nagyon megörült az ajándéknak. Aztán ahogy elkezdte fellapozni, először a blokk hullott az ölébe, majd amikor nevetve átadta azzal, hogy ezt nem biztos, hogy neki szántam, a következő lapozásnál követte az utalási bizonylat is.
Zs. mesél
A boltban arckrémeket nézegettem, hasonlítgattam össze a kis tégelyeket, egyiket a másikkal, közben az otthonról hozott mintákat is kivettem a táskámból, hogy az összetételeket ellenőrizzem. A végén már azt sem tudtam, melyiket hoztam otthonról és melyik volt a bolti, a sajátomat raktam-e el vagy a polcon levőt. A kasszához menet erősen gondolkoztam, hogy szólok az eladónak, hogy nem szándékosan, de lehet, hogy lopok.
2024. február 21.
B. mesél
Egyik rokona az a típus, aki bemegy a kocsmába és tíz perc múlva pertut iszik az egész bagázzsal, miközben hahotázva beszélgetnek életük ilyen-olyan kalandjairól. Másik rokona visszahúzódóbb. Ennek leküzdése érdekében elvégezte a kulturális antropológia szakot, ahol megtanulta, hogy milyen embertípust hogyan kell megközelíteni, mi számít érdekes beszédtémának, milyen verbális és nonverbális kommunikációs jelekkel lehet könnyen kapcsolatot létesíteni. Tanulmányai elvégzése után ő is bement a kocsmába, leült egy ismeretlen ember mellé egy pohár sörrel, és már éppen próbálta a gyakorlatba ültetni komoly évek alatt megszerzett szaktudását, amikor az ismeretlen ember ránézett és elküldte őt a p*csába.
határidők
Vannak, akiket a határidők eleje motivál, és szeretnek minél hamarabb túl lenni a feladaton. Vannak, akik a határidők végén lendülnek munkába. Ugyancsak vannak, akik a közepén dolgoznak, és a vannak, akik a határidő egésze alatt arányos erőbefektetést tanúsítanak. És vannak olyanok is, akiket a határidők teljes mértékben hidegen hagynak.
2024. február 20.
2024. február 19.
2024. február 16.
reggeli az aranypintyben
Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő tegnap este tíz körül a semmiből rám írt, hogy tudja, hogy last minute, de nem vagyok-e véletlenül home office-ban, mert akkor együtt reggelizhetnénk az Aranypintyben. Véletlenül pont home office-ban voltam. Fantasztikus tavaszi szellős és fényes, húsvéti időszakos reggel volt. Éppen olyan, amin Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganővel találkozni kell. És elindulni kétszer. Mert tűpontosan akkor, amikor először készültem elindulni, rám csörgött, hogy még ne induljak, mert feltett egy kávés arcpakolást és imádja, és csak húsz perccel később fog érkezni. Ő azt mondta, hogy ez a reggel pont olyan volt, mint én. Én pedig azt éreztem, hogy pont olyan, mint ő. Vannak lelkitársi barátságok. Ez is egy ilyen.
A. mesél
Bírónő mesél: - Egyik nap otthon ítéletet diktáltam, előttem az asztalon kiterítve az ügyiratok, épp azt mondtam diktafonba, hogy az apa egy baltával a kezében kergette az anyát körbe a konyhában, amikor megjelent a kislányom az ebédlő ajtajában és megkérdezte, hogy most mesét mondok-e, mert akkor hozza a babáját és leülnek hallgatni.
2024. február 12.
busszal elhaladva egy rácsos kerítés mellett
Gyerek: - Ez egy börtön?
Apuka: - Nem, ez az állatorvosi egyetem.
2024. január 24.
Áca mesél
Áca: - Bárhova is költözöm, az 5-ös busz visz mindenhova. Kéthónapos Borókával is az 5-ös busz költöztetett minket, az új lakásba is az 5-ös busz vitt minket, oviba is, munkába is, az új és az új és az új munkahelyre is, Pasarétre is. Mint egy jó nagynéni vagy nagymama. Ilyen ez az 5-ös busz.
2024. január 5.
andrássy réka: gyerekszáj rovat...
2024. január 1.
jana stanfield