az igazi fogyasztócsalogató bolt

 

Az utcán távolról elhaladva épp csak egy pillanatra benéztem a kirakatüvegen, amire a fotocellás ajtó magától kinyílt.

így kell örömet szerezni a legjobb barátodnak

 

Tündérbarátnőm kapott tőlem a névnapjára Best Friends Forever ajándékot: egy ezüst és egy arany színű, totálisan bizsu nyaklánc két delfinnel, akik egymásnak fordítva szívet formálnak és a fejükön levő mágnessel kapcsolódnak össze. Ami óta az eszét tudja, a delfin a kedvenc állata. Rögtön lefotózta, mindenkinek elküldte a képet azzal a felirattal, hogy még tinikorában sem kapott senkitől sem Best Friends Forever ajándékot! Őszintén örült. Mindkettőnknek fel kellett venni a nyakláncot és hordani a közös programunk alatt. Közös fotó is készült. Már tervezgette, hogy majd nyári szabadság alatt a tengerparton mennyire stílusos lesz, ha ez lesz a nyakában. Este még rám írt egy üzenetet, hogy még mindig rajta van a nyaklánc és nagyon odavan érte!

(...)

Amikor először megláttam a boltban ezt a nyakláncot, egyből ő jutott eszembe. És az, hogy ez mekkora egy dilis dolog. És hogy ilyen bugyutaságokra nem éri meg pénzt költeni. Ki is fordultam az üzletből. De amikor még két héttel később is újra és újra eszembe jutottak a szívecskét formáló delfinek, mégis azt éreztem, hogy ez az ötlet nem is olyan rossz. Mi több: határozottan jó. Visszamentem a boltba, de már nem volt meg a nyaklánc. Több boltot végigjártam, mire mire megleltem a delfineket. A sok utánajárás a két delfin bizsuságát kinccsé változtatta. Az ajándékozáskor már színarany és színezüst delfineket adtam át Tündérbarátnőmnek. Az örök barátság színarany és színezüst delfinjét. 

 

A nincstelen nem kincstelen. 

Már csak etimológiailag sem.

szókincsek kincstára

 

Ne cseréld le szakszavakra versekből és mesékből kölcsönzött szókincse(i)det. Vigyázz rájuk, mert a szavak mögött világok burjánzanak. Amikor beszélsz, nem egy vagy két szót mondasz ki, hanem minden egyes szavaddal részesévé teszed a másikat egy belső univerzumnak. 

pilinszky jános: itt és most

 

A gyepet nézem, talán a gyepet.

Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,

vagy egyszerűen az, hogy létezel

mozdítja meg itt és most a világot.

fodor ákos: summa

 

Minden megérint.

- Úgy látszik: sose nő be

a szívem lágya.

 

Az összetört szívet forró szeretettel kell egybeolvasztani. 

 

- Melyik a legokosabb szervünk?

- A szívünk.

 

Gyermeket sétáltattak babakocsiban, mellette egyik-másik oldalon a két testvére tipegett. Fogták a középső kezecskéit. Egyik jobbról, másik balról. Ment kézen fogva a három fiútestvér.

gyurkovics tibor: örök

 

A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.

 

remÉL.

 

Nagyon hiányzott az uzsonnai gyümölcs, de már csak azért sem akartam a nyolcadik emeletről lemenni a boltba, mert még egy halom feladatom volt aznapra. Erre az egyik kolléganőm minden szó nélkül felkelt a helyéről, vette a táskáját, és hozzám fordulva megkérdezte, hogy hozzon-e nekem valamit a boltból. 

Két órával később rám jött, hogy teát szeretnék inni. De nem volt bent teám. Már azon voltam, hogy kiverem a fejemből a tea gondolatát, amikor ugyanaz a kolléganőm minden előzetes beszélgetés nélkül odafordult hozzám egy doboz karamellás teával, hogy ez a kedvence, és kóstoljam meg, milyen finom!

 

Hazafelé menet egyszeriben eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a boltban sushit venni! De aztán az is eszembe jutott, hogy drága. De aztán meg az is, hogy szokott lenni leárazva. Kértem Istent, mintha a világ legnagyobb horderejű dolga lenne, hogy légyszi-légyszi, ha ma megyek vásárolni, legyen sushi leárazva, mert annyira, de annyira örülnék neki! Bementem a boltba, összeállítottam a bevásárlókosarat, majd a vásárlás utolsó etapjaként a halas pultoknak vettem az irányt. Pontosan egy doboz sushi volt az egész részlegen. Leárazva. 

lélektanú

Az előttem levő sorban állva énekelt, amikor egyszer csak az égre emelte a kezét és letérdelt a földre, majd lehajtotta a fejét és így maradt az éneklés végéig. Általában ezek a megmozdulások taszítanak, hozzám túl teátrálisak és mesterkéltek, nem tudok velük azonosulni. De ez most valami más volt. Ahogy néztem őt, egyszerre minden porcikámban érezni kezdtem azt, ami vele abban a térdre roskadásban történt. Éreztem, hogy körötte megváltozik a levegő vibrálása, és rajta rétegek hasadnak fel, amiknek a hajszálrepedéseiből kiárad a fény. Megadta magát. Nem volt benne ellenállás, csak alázat. Alázat, ami engedte, hogy formálják. És formálták is. Tudom, mert rajta keresztül én is éreztem, és folytak a könnyeim.  

A szünetben odamentem hozzá, és töviről hegyire elmondtam neki, amit tapasztaltam. Ő tágra nyílt szemmel rám nézett, és csodálkozva mondta, hogy szóról szóra ezeket élte meg, és mennyire örül, hogy van valaki, akitől szavakban is visszahallja, és kérte, hogy csak mondjam és mondjam, mert annyira jó  hallani! 

Néha felszabadító, ha van tanúja az életünk belső történéseinek. 

halmai tamás: angyalok kora

 

Az angyalok korát

angyal jelenti be

de benned ér az odaát

ide. 

 

Nagymama és az unokája szálltak fel a metróra, mindketten elcsigázva roskadtak le az ülésre. Az unokán "Bodyguard" feliratú pulóver volt, álmosan a nagymama vállára hajtotta a fejét, aki óvón átölelte és egy meleg puszit nyomott a homlokára. 

 

Hit: bizalom abban, hogy amit szívbeli akarattal szeretnék, képes arra, hogy számomra valósággá váljon (képpé, érzékelhetővé válhat). 

Valóság: az igazinak (mennyeinek) az a szelete, ami a világban megvalósulhat. ("...az igazat mondd, ne csak a valódit...")

Tett: a képzelet csatornája a valóság felé. 

 

 

Hosszú évek után visszatértem a régi edzőterembe. Az öltözőbe lépve az első kép, ami elém tárult, hogy egy nő piros csipkebugyit vesz fel a leggings-ére. "Ó, idők, ó, erkölcsök" - volt az első gondolatom. Aztán pár perccel később leesett, hogy csak Valentin nap van. 

mariko

 

 

Az összevisszaság 

összevissza vág. 

Zöviga sássz ssesaz

issza vesszág öv.

 

Sugárzó szobatárs: - Anyukámmal elmentünk a bankba hitelt felvenni. A lekérdező program elindítását követően a banki ügyintéző közölte, hogy a kislányának születésnapi bulija lesz este, amire készülnie kell, és a lehető legtermészetesebb módon elkezdett lufikat fújni. 

 

- Kinek az életét szeretnéd élni?
- A sajátomat. Csak kicsit jobban.

ryszard kaja: tacskó

 

nádasdy ádám: maradni, maradni

 

Az átzuhanás, az megterhelő.

Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,

a megszeretés, a meggyűlölés;

amikor vendégek várhatók,

a boltban a tanácstalan álldogálás,

hogy házigazdává átalakuljak;

a vendégség után pedig a bútor,

mert vissza kell tolni megint privátba.

Ezek a nehezek. Amikor maradok,

az jó: az alvásnak mestere vagyok,

és ébren lenni nagyon szeretek.

Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.

De átzuhanni egy beállításból

egy másikba, az összekuszál.

Maradni szeretnék, mindig maradni:

ha ébren vagyok, élesen figyelni,

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,

vagy élettársi szennyest kotorászni.

Átzuhanni: az fáj. A változás

szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

 

Az osztályvezetőmnek volt egy csodaszép, kézzel festett, virítóan pipacsos bögréje. Minden nap abból teázott. Én pedig mindennap láttam ezt a csodaszép bögrét, és nagyon, de nagyon szerettem volna, ha nekem is lehetett volna ilyen. Persze több évvel azelőtt vette. Valamilyen kis faluban. Egy alkalmi vásáron... Így meg kellett elégednem a pipacsos bögre mindennapi látványával. 

Aztán eljött a karácsony. Miután kibontottuk az összes ajándékot a fa alatt, Anyukám felugrott, hogy hát a Marika néni ajándékáról teljesen meg is feledkezett! (Marika néni Anyukám Balatonon élő barátnője, akivel egyszer futólag találkoztam.) Majd behozott egy szatyrot, és elém tette, hogy nézzem meg, mi van benne, de vigyázzak, csak óvatosan bontsam ki a papírba csomagolt tárgyakat! Hát, ahogy kibontottam a csomagolást, egy gyönyörű, kézzel festett, pipacsos bögre került a kezembe! Alig győztem álmélkodni! Anyukám biztatott, hogy nézzem még tovább az ajándékokat, mert van hozzá tányér is! Erre a másik papírból egy pipacsos kistányért bontottam ki. 

Soha nem mondtam Anyunak, hogy pipacsos bögrét szeretnék. Marika néninek még úgy sem. Csak ültem a fa alatt, előttem a pipacsos ajándékokkal, lelkemben végtelen hálával, csodálkozással és örömmel. 

Anyukám elmesélte, hogy Marika néni testvére keramikus, és időszakonként hívni szokta Marika nénit, hogy garázdálkodjon szabadon a szépséghibás termékei között. Ilyenkor Marika néni akármennyi kerámiát elhozhat teljesen ingyen. 

A szépséghibát azóta sem találtam meg sem a bögrén, sem a tányéron. 

Máté 6:32-33. "Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek."

 

Idén nem egyszerre szedem le a karácsonyi díszeket, hanem fokozatosan. Amelyiket jólesik, amikor jólesik. 

 

akira kusaka: in the heart of the night

 

 

Erők és gyengédségek tánca.
Az élet ritmusa. 
Hol kell gyorsítani.
Hol kell lassítani.
Hol kell belefeledkezni.
És hol kell megállni.

owen gent: blue fox

 

Yeshua (I Exalt Thee) - UPPERROOM & Bethel Music

"Greatest man in history, had no servants, yet they called him Master. Had no degree, yet they called him Teacher. Had no medicines, yet they called him Healer. He had no army, yet kings feared Him. He won no military battles, yet He conquered the world. He committed no crime, yet they crucified Him. He was buried in a tomb, yet He lives today."

 

Marcsi: - Amikor már indultunk, Nórika még az ajtóban odajött hozzám és azt mondta: mama, most fogjuk meg egymás kezét, és varázsoljuk azt, hogy így szoborrá változunk, mert akkor soha, de soha nem tudjuk elhagyni egymást!

 

A kiállításra szétnyitható székeket osztogattak. Anyukám megkérdezte a jegyszedőt, hogy őt is elbírja-e. A jegyszedőnő őszintén felnevetett, és megnyugtatta a szék stabilitása felől. 

Anyukám a szétnyitható széket végül ugyan nem használta, de azt hurcolni kellett végig a kiállításon. Ahogy cipelte, véletlenül beleütközött vele a földre fektetett cselló lábába. Bocsánatot kért a csellistától, aki elnézően legyintett, hogy nincsen semmi gond. Öt perccel később bemutatta a közönségnek a csellóját, amiről megtudtuk, hogy egy 1700-as évekből származó műemlék jelentőségű darab. 

felelősségvállalás

 

A határidő mindig egy nappal azelőtt ér véget, hogy letelne. 

 

Angolosan új szobatárs: - A lányom a felvételinél csupa művészeti iskolát jelölt meg. Amikor elmentem a nyílt napra, láttam, hogy ott a fiúk úgy néznek ki, mint a lányok, a lányok pedig úgy néznek ki, mint a fiúk.
Energikusan új kolléganő: - Gondolom, nem szeretnéd, hogy a lányod ilyen gyerekek közé járjon.
Angolosan új szobatárs: - Jaj, hát nekem ezzel semmi bajom nincsen, csak hát ő annyira más, és féltem, hogyan fog tudni majd oda beilleszkedni!

 

 

 

 

 

What would my future self suggest me to do? 

major petra: majdnem haiku

 

 

 

 

A szeretet a 

legjobb tolmács: az időt

fordítja törődésre.

 

 

 

 

 

 

a 2025-ös évre

 

 

 

 

 

Hit és remény páros: felkészítem magamat arra, amit már előkészítettek számomra.

mea culpa

 

 

 

Sajnálom, Uram!

 

De mostanra annyiszor 

és annyiféleképpen 

sajnáltam, hogy

tulajdonképpen már

azt is sajnálom, hogy

sajnálom.

leszokás

 

 

 

 

Először négyötödbe hagyom.

Aztán félbe.

Majd egyharminckettedbe.

Végül abba.

 

De mindenki haladjon csak a

saját maga ütemében.

elcsendesedés

 

"Csendesedj el mikor zajos az életed, csendesedj el ha fájdalom éri lelkedet.

Csendesedj el, hallgasd a csend hangját, csendesedj el, megtaláld lelked nyugalmát.

Csendesedj el, gondolj arra ki igazán szeret, csendesedj el, éld át a közös perceket...

Csendesedj el, adj hálát az életért, csendesedj el, mondj imát mindenkiért!"

(Ismeretlen)

 

Amikor várunk, várunk, figyelünk, és az a bizonyos pillanat még mindig nem akar eljönni, akkor lehet, hogy az van, hogy nekünk kell elmennünk őhozzá. 

 

Az ünnepségen az alapítvány elnöke ünnepi beszédet mond, egyik és másik oldalán is két asztal megrakva ajándékokkal, előtte az iskola hallgatói foglalnak helyet a sorokban. Megkezdi a karácsonyi beszédet, utal arra, mennyi érték teremtődik az iskolában, majd háláját fejezi ki a jelenlevők felé.

- Bal oldalon: ajándékok, jobb oldalon: ajándékok, előttem: a megajándékozottak.

A csoporttársammal erre az utolsó mondatrészre egyszerre zizzenünk fel, majd egymásra nézve teljes egyetértésben tesszük helyre, hogy nemcsak az elnök két oldalán foglalnak helyet ajándékok, hanem vele szemben is. 

 

Szobatárs szeretne otthonra valami kicsi karácsonyfát, de nem óhajt nagy felhajtást a dolog körül, vásárolni szükségtelennek tartja, feltérképezi, kinek van esetleg elfekvőben valami fölösleges kis fenyőfája otthon. Aztán eszébe jut, hogy a munkahelyen az ebédlőben van is egy kis formás. Megkérdezi a főnököt, elvihetné-e az ünnepekre, akkor úgysincs bent senki, utána pedig természetesen visszahozza, mintha mi sem történt volna. 

reményik sándor: béke

 

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –

Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

 

"Túlságosan szeretem a csillagokat, hogy féljek az éjszakától."

volha kaliaha

 

 

Hosszú sor kígyózik a boltban az önkiszolgáló kasszáknál, a részlegen tolonganak a vásárlók. A beosztott eladó próbálja tőle telhetően terelgetni az embereket, és hangosan jelezni, ha felszabadul egy pénztárhely.

Eladó: - A C kasszához valaki! (....) A C kasszához valaki!

Majd amikor "valaki" még mindig nem mozdul:

Eladó: - Akkor a következő!

 

Ez egyik a valóságot tükrözi.

A másik inkább csak trükközi.

 

A tudást: érted.

Az eszeddel tudod.

A hitet: érzed.

A szíveddel tudod.

amikor a földről felnézel az ágra....

 

Amikor a földről felnézel az ágra, együtt látod az éggel. És nem tudod, hogy mi a kapcsolat ág és ég között, de amikor alulról nézed őket, megérted: összetartoznak.

a dolgok mélyére látni....

 

Nem a dolgoknak van mélye. Nekünk van mélyünk, amiben meglátjuk a dolgokat. 

katherine may: wintering (részlet)

 

"Plants and animals don't fight the winter; they don't pretend it's not happening and attempt to carry on living the same lives that they lived in the summer. They prepare. They adapt. They perform extraordinary acts of metamorphosis to get them through. Winter is a time of withdrawing from the world, maximisin scant resources, carrying out acts of brutal efficiency and vanishing from sight; but that's where the transformation occurs. Winter is not the death of the life cycle, but its crucible."

 

Anyu: - Én ezt nem bírom! Nekem ez már túl sok!

Én: - Anyu, én voltam az, aki kigondolta 18 főre, 0-85 éves korosztályig az ajándékokat, én mentem el megvenni őket, én állítottam össze a csomagokat, Szegedre én fogok levezetni és onnan vissza is én vezetek majd. Pontosan mi az, ami Neked (!) ebben túl sok?

Anyu: - Hát ez a stressz!

 

Megállt a kocsival a piros lámpánál. Várakozás közben a lelke elegánsan kiszállt a fekete Audiból, átlibbent a járdára és bekémlelt a képgaléria kirakatán. Értő bólintgatásokkal futott végig a kiállított műalkotásokon. Mire a lámpa újra zöldre váltott, már az ülésbe huppanva nyomta le a kuplungot, állította a sebváltót és hajtott előre a meginduló sorral. 

 

(V)életlenek.

 

"Ez klasszikusan egy olyan szám, amiben meg kell halni a színpadon, és utána fel kell támadni ugyanott."

/M@rics/

 

A férfi megállt a ház előtt parkoló kocsi mellett, megnézte magát az ablaküvegben, laza mozdulattal hátrafésülte a haját, megigazította a kabátján a gallért, elégedetten biccentett egyet, majd nagy levegőt véve megfordult és becsöngetett a kapun. 

 

 

Megszilárdult felnőtt mázba mártott gyerekkor.

gámetzy eduárd: azt hiszem

Azt hiszem, szeretni kéne.

Csak egyszerűen, úgy ahogy

Hátradőlök itt a széken,

Vagy kinyitom az ablakot.

Olyan tisztán, olyan szépen,

Hogy kimondani sem szabad!

Mint összebújó állatok,

A behavazott fák alatt.

 

A múltkor véletlenül fennakadt a szemem egy cikk vezérsorán: "Elhunyt a halhatatlanok társulatának örökös tagja."

.... és ez mégis hogyan történhetett meg?!

 

Isten lelkében járunk.

 

Duracell Nyuszi: - Te láttad anno a Kontroll című filmet?

Én: - Igen, láttam. Nem volt rossz, de azért nem lettem "Kontroll-mániás".

 

Kristálytisztán hallottam, ahogy azt mondta, "szeretlek". De azt már nem tudtam eldönteni, hogy ezt nekem mondta-e vagy önmagának?

 

Jelenléted úgy hat, mint a művészet: egyszerre áraszt békét és tölt meg extázissal. Lecsorog a lelkem mélyére és felemel a csillagokig. Érintései végigborzonganak rajtam. Előhívja belőlem azt, aki szép.

 

Ha az életed egy ideig valakiről szól, az egész lelked szépen, fokozatosan felveszi az ő formáját, tekintetét, illatát, hangját, arcának vonásait, mozgását, színeit, vízióit, gondolatait. És az egész világod átszabódik "ő" formájúra. Mindenhez őt kapcsolod. Ő mit látna, tetszene-e neki, merre menne, mit venne észre, hogy viselkednél mellette. Amilyen formájú a lelked, olyan formájú a világod. Nincs kivétel. Amilyen a lelked, azt hallja a füled, látja a szemed, érzi a bőröd, szagolja az orrod, ízleli a szád és adod magadból, a testedből, a lelkedből. Identitásoddá válik. 

Aztán egyszer csak ő már nincsen. De a lelked még mindig "ő" formájú. Így a világ is körülötted "ő" formájú maradt. 

Akkor tudod meg a lelked fellélegzését, amikor már elkezdesz újra önálló körvonalakat látni, amiknek már nem (csak) "ő" formájuk van. Amikor elkezd átszíneződni minden körülötted, amikor a rá emlékeztető zenéknek már nem visznek olyan mélyre az emlékekbe, amikor már nem kapcsolod őt minden pixel és molekula mellé. Amikor szép lassan elkezd kilépni minden mellől. A helye még ott van talán, de ő már egyre halványabban vagy egyáltalán nem. 

 

- Hogyan kell ráhangolódni a Szentlélekre?
- Minden lélek dallam. Rá kell érezni magunkban az Ő dallamára, megtanulni, és azt dúdolni reggeltől estig. Végigvezetni a lelket az érzelmek hullámzásának alfáján és ómegáján. Megrendülni a szívig. 

- Minden lélek ritmus. Mint a hexameter. Ha sokáig tapsolod a lelkedben, előbb-utóbb a gondolatod, a szád is hexameterekre áll rá. Már nem tudsz másban gondolkozni, csak eposzokban. Homérosz is így írta az Íliászt és az Odüsszeiát is. Ugyanígy létezik a Szentlélek-ritmus is. Ha sokáig csak a ritmusra állítod rá a testedet, elmédet, az a lényeddé válik és Szentlelket alkotsz. Mert már nem is tudsz mást alkotni.

E. mesél

 

Házitűzhely Melegét Őrző Kolléganő: - A férjem mindig fehér felsőben és sötétkék nadrágban jár. Nyárra van több váltás fehér póló és sötétkék rövidnadrág szettje ugyanabból a kollekcióból, télre ugyanez hosszúban. A kislányom a múltkor megjegyezte, hogy az apja olyan, mint egy mesehős, mert mindig ugyanazt a ruhát hordja.

villányi lászló: voltaképpen (részlet)

 

"A nagy feladat: értelmet adni annak, ami Szerelem vagy Mű - merthogy a Szerelem mű - és a Mű szerelmi aktus. És értsük ezt a szó legszorosabb értelmében. Én így értem."

 

Áca: - A védőnő jött ellenőrizni, hogyan fejlődik az 5 éves kislányom. Megnézte egy rajzát, amin egy hullámos vonal és egy pont volt, majd megkérdezte a gyereket, mit ábrázol a kép. Borka elmesélte, hogy a kép azt a mozzanatot örökíti meg, amikor a kígyóbűvölő este kinyitja a szemét. 

párbeszéd a buszon

- Tudom, hogy nagyon szereted A gyűrűk urát, de te nem vagy Zsákos Frodó. Magasabb vagy és nem szőrös a lábad.

 

Olyan szabályosan esik az eső, mint óramutató kattogása az üres szobában.

(Kép: Gozner Gertrud: Esett)

 

it ends with us

 

A megkeményedett lélek mindig össze van törve. A gyógyító legnehezebb munkája átjutni a falakon. A művészet finom kezű sebész. Láthatatlan szikével dolgozik, folyékony pengéje bejut a legeldugottabb résekbe anélkül, hogy fölösleges sérelmet okozna. Mindig pont ott és pont annyit vág, amennyit kell. Féltőn detektál, tűpontosan metsz. Sose nyes többet és mélyebbre attól, mint amennyit a lélek elbír. Rétegenként. Újra és újra. Végtelen türelemmel és kímélettel végzi el a munkát. Kimossa a berekedt fájdalmakat. Könnyek: sebtisztulás. 

Minden katarzis másokat is tisztít. A mindenség sírja ki a mindenség fájdalmát. Így lesz mindenki öntudatlanul gyógyuló és gyógyító is egyszerre. A legcsodásabb összefonódások. Mint a sirató asszonyok, egymás (könny)csatornáivá válunk, segítünk kisírni egymásnak azt, ami a másikban hozzáférhetetlen. 

 

Széppé kell nézni.

Jóvá kell szeretni.

 

Divatlap kolléganő farmerben, tornacipőben és egy egyszerű piros mintás felsőben jött be dolgozni. Rögtön meg is kérdeztük, jól van-e? 

"sminkbaleset"

 

A kocsiban valahogy szóba került a Schindler listája. Felidéztem magamban a jelenetek drámaiságát, és ahogy így beszélgettünk, a napszemüveg alól csöndesen folyni kezdett a könnyem. Ez még önmagában nem lett volna probléma. A probléma ott kezdődött, hogy a szempillaspirálom nem volt vízálló, és ahogy a könnyek elkezdték feloldani, veszettül kezdte marni mindkét szememet. Külterületen haladtunk, a forgalom 70 km/h-át diktált, leállósáv, kijárat sehol. Két hunyorítás között próbáltam tartani a kocsit az úton, és imádkoztunk, hogy a következő benzinkút minél hamarabb tűnjön fel. 

 

Gravitálunk és levitálunk.

 

"A sport a test útján nyitja meg a lelket."

„A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze.” 

(Szent-Györgyi Albert)

(lélek)erőhatások

 

A tekintetek gravitációs ereje
a lelkek néma erőpárbaja.
Micsoda vonzás húzhatja 

a prédát a hiúz karmaiba?
Micsoda vonzás húzhatja 

egyik szerelmest 

a másik szerelmeshez?

 

Milyen belső napfény festheti szeplősre az arcokat?

 

Nincsenek rossz emberek. Csak jó emberek rossz állapotban.

 

Minél nagyobb a szeretet valakiben, annál több szögből képes látni az életet. Átöleli, átjárja. Nem csak 3D-ben.

Annyiszor le szerettem volna ülni megírni a történetünket, de azt nem lehet, mert a mi történetünk legnagyobb része akkor játszódott, amikor vagy te vagy én nem voltunk ott. Azokat az órákat pedig, amiket együtt töltöttünk, elbeszélni egy élet is kevés lenne, mert azoknak az óráknak minden másodperce mögött ott volt az örökkévalóság. 

lackfi jános: hogy engem ismerj

 

Hogy engem ismerj, merülj le, mint mélybúvár,
Matass korallok, tengeri sünök közt,
Ne rémülj, ha itt-ott nyálkás polipok tekeregnek.

Hogy engem megláss, kergetőzz velem végtelen
Vadonban, sosem tudod, melyik fa mögé kushadtam be, 
Úgy tűnik, hogy eltűntem, ott leslek szívdobogva.

Hogy engem megérts, polcodon szótárok álljanak
Minden élő és holt nyelvből, minden kitalált nyelvből,
Minden szavamat értsd második, harmadik, negyedik jelentésben.

Hogy engem megölelj, próbálj előbb zuhatagot
Átkarolni, mely csonttalan, és mindig kisiklik
Abroncsaidból, próbálj csúszós halat elkapni kézzel.

Hogy engem megtarts, ingemet szegezd a székhez
Ezer aprószöggel, hajam minden szálát kötözd ki,
Féltéssel, aggódással, figyelemmel, játékkal, szenvedéllyel.
Hogy velem egyesülj, rombold le mérgező közönyöm,
Sziklákat gördíts félre, toppanj a belső várkastélyba,
Ahol magzatpózban egy kisgyermek hever, bújj hozzá, én vagyok.

her afternoon: a minuscule woman floating in a bubble

 

Forrás: https://www.creativeboom.com/inspiration/her-afternoon/

 

Ő akkor született, amikor nekem kellett volna. A még ki nem hordott életem benne látott napvilágot.

 

Űzött vadat félénk nyuszi nem tud szelídíteni.

a szem a lélek tükre

 

Teljesen nyílt volt a tekintete. Annyira nyílt és tiszta, hogy rajta keresztül az egész élete egyszerre zuhant belém. Piszkosul nehéz volt. Feszített és karistolt. Véresre karmolta a lelkemet. Erőnek erejével szakítottam ki magamból. 

Nem kellett volna.

Azóta is azt a lélekdarabot keresem, de csak másfajta, kevésbé karmolós és kevésbé feszítő lélekdarabokat találok. Egyik sem illik a helyére. Egyiknek sem olyan melegek a könnyei, mint az övéi voltak és egyiknek sem hallatszik úgy a szívverése, ahogyan az övé a bőrkabát alól a friss hóesésben. 

 

Mert ami meg van írva, azt is el lehet rontani... 

Lehet, hogy még nem tudsz jól olvasni, vagy fordítva vetted a kezedbe a könyvet, vagy csak azért is duzzogva sutba vágod, vagy túlgondolod, vagy innengondolod, vagy sehogy sem gondolod, vagy a legizgalmasabb résznél elbóbiskolsz, vagy összetör a macskád egy virágcserepet, vagy nem esik le, hogy rólad szól, vagy nagyon is leesik, hogy rólad szól és pánikba esel, hogy most aztán szerepelni kellene, de nagyon, vagy egyszerűen nem is veszed a fáradtságot, hogy elolvasd. Ez a szabad akarat, avagy nem erőszak a disznótor, ahogy mondani szokták. 

Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy lyukas a szőttes. Próbálod kipótolni innen-onnan lopkodott anyagokkal, de sehogy sem illenek a képbe. Egyre több lesz a patchwork, de senki ne mondja nekem, hogy azok szépek tudnak lenni, hogy elegáns az, amikor anyagcafatokat illesztenek egymás mellé és fércelnek össze, mert az nem az. A Krisztus köntösén sem volt varrás. 

Bár lehet, hogy ő az egyetlen, akinek az életköntöse egybe volt szőve...

a felhőkarcolók mágiája

 

Mert a tekintetre is hat egyfajta gravitáció:

odafent nagyobbak az épülettömeg, 

nagyobbak az álmok, 
nagyobbak a magasságok és a 
zuhanási mélységek, 
nagyobbak a törekvések, 
nagyobbak az ambíciók és az 
erőfeszítések,

közelebb van az ég, és

közelebb vannak az angyalok.

P. mesél

 

A nyár meglehetősen biztatóan indult a Balaton-parton egészen addig, amíg a feleségem skarlátos, az egyik gyermekem meg ótvaros nem lett. Eddig azt hittem, hogy ezek a betegségek ma már nem is léteznek...

 

Mangós, házi készítésű jégkrémet árultak. Nem hazudtak. Tényleg mangós és tényleg házi készítésű volt, de annyira, hogy még a gyümölcsrostok is teljesen épen álltak ki a fagyiból. 

 

Egy pillanatra azt hittem, azért írt rám, mert aggódott, hogy túl sok pénzt vontak le tőlem a tankolásnál, de tulajdonképpen csak az érdekelte, hogy szükség lehet-e még a kidobott nyugtákra, mert szerette volna végre levinni a szemetet.

 

Á. elment Kanadába, hogy fellélegezzen a lelke. Amikor a mélygarázsból kifelé hajtott a kocsijával, tudatosult benne, hogy új életének a Clear Spirit lépcsőház ad otthont.

🍀

 

Nincs okom panaszra. Ezen a nyáron hat darab négylevelű lóherét találtam, melyek mindegyike így vagy úgy Édesapámhoz köthető. Egyet a nagymamám által neki ajándékozott Bibliában, a másik ötöt Kanadában, mely ország számomra egybeolvad Édesapámmal.

 

Van, amikor a lenyugvó nap az utolsó sugaraival még átvilágítja, majd hogy nem átizzítja a házakat. Kiégeti az egész napos zűrzavarok maradékait. Mindennapi fertőtlenítések.

georgian bay

 

A fenyves léptet elnyelő avarpuhasága hatalmas, kemény, meztelen sziklákra vált. A távolban néhány túrázó, hangjukat elsodorja a messzeség. A partra kiérve a szikrázó napsütésben csak a kristálytiszta víz csobogása és a szél suttogása hallatszik. Lefekszünk az embernagyságú, nap melengette kőtömbökre és szemet behunyva hallgatjuk a csendet. Bőrünk érzi a napfényt. Köröttünk az erdő, a tó hullámai időről időre megtörnek a parton, olykor néhány sirály sikolt bele a levegőbe. Olyan tiszta a víz, mint az őt körül ölelő természet lelke. Érezzük, ha még tovább maradunk ott fekve, mozdulatlanul, menthetetlenül eggyé válik a testünk a kőtest melegével, a víz hullámzó frekvenciáival, átlátszó anyagával. Kölcsönhatások. A víz tisztasága hat a part tisztaságára. Minden tisztaság hat a "partja" tisztaságára. A természet csöndes, mindennapi, szertartás nélküli keresztelői ezek. Hogy egy-egy ilyen találkozás után megtisztult lélekkel folytathassuk utunkat. 

 

Emelt fővel járni a felhőkarcolók között: 

emelkedetté teszi a lelket és a gondolatokat.

 

Mi a varázslat? Talán csak egy kicsike ház, amiben nincsenek fölösleges holmik, egy parányi előkert és hozzá egy fűnyíró, és tudni azt, hogy ugyanez másoknak is megadatik. 

toronto

 

A repülőgép egy kifutópályányi szigeten tesz le, az első látvány pedig, ami a bőröndöt frissen felkapva elébem tárul, a város mágikus felhőkarcolói. Üdv Torontóban.

 

Ép testben ép lélek.
Ép lelken ép test.

 

A látványt le lehet fényképezni. A szuvenírt el lehet tenni a bőröndbe. A hangot fel lehet venni. A történetet el lehet mesélni. De az illatokat, a római jázminbokrok eső utáni, bódító illatát nem lehet hazahozni.

 

Odafönt minden lehetséges. 
Csak meg kell tanulni eljutni oda, föl.

test-lélek

 

Álruhában járunk. Mindig meg kell érezni, ki sugárzik át a jelmezeken.

dsida jenő: pünkösdi várakozás

 

Kész a világ,

feszült, ünnepi várás

tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya

megtöltve minden lélek-lámpa,

ahol csak úr a lét…

De jaj, sötét van,

mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék

némán zokogva kering utjain,

s csak egyet tud és egyet érez…

…Most váratlanul vágyon megvonaglik

és felzug Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben

a felviharzott étheren keresztül

és felharsan az egek harsonája

s a végtelennek zsolozsmája zendül

zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Ur – kimondja!