Szépségszalon Kolléganő: - Rengeteg dolgom van az esküvőig, és addig még le is kellene fogynom!
Én: - Emiatt ne stresszeld magad, te szép vagy úgy, ahogy vagy!
Szépségszalon Kolléganő: - Ja persze, azt tudom, csak azért most a korábbihoz képest van rajtam vagy tíz-tizenöt kiló súlyfelesleg, aminek ez alkalomból nem ártana jobban utánanézni.

 

edward mason eggleston: reaching for the moon

 

you carry the starlight even in the darkest hours

 

lét(szám)kor(lát)

 

Csillaghulláskor kívánni kell. Legalábbis így mondják. Vajon mennyi kívánság sűríthető bele egy hullócsillagba? És honnan tudom, hogy az én kívánságaim mellett mások még mennyi kívánságot helyeztek ugyanarra a csillagocskára?

 

                       💫

Hullócsillag.        *

                         *

                         *

                         *

                         *

                         *

                         .

 

Kitette estére a holdkő karkötőjét egy pohár vízben a teraszra, azzal a céllal, hogy feltöltse a köveket a holdfényben. Egész este kerestem a holdat az égen, de meg kellett állapítanom, hogy újhold volt. Mikor ezt felemlítettem neki, megrántotta a vállát, hogy a karkötőnek akkor is jó, hogy kint van, mert jók a hely energiái. A teraszról egy félbemaradt építkezésre lehetett lelátni, a kerítésen félig kiszáradt borostyán elkorhadt szárai tekeregtek, a távolban villanypóznák voltak láthatók, a szállástól pár méterre egy elhagyatott, szeméttel teleszórt olajfaliget útvesztői kanyarogtak pár kietlen ház között. Mire ezt felvázoltam, már mindketten szakadtunk a nevetéstől, aminek örömére megállapítottuk, hogy a hely energiái most már tényleg jók, ezért poénból én is előtúrtam egy karkötőt és kitettem az övé mellé egy pohár vízben az erkélyre a nem létező holdfénybe. 

fény-árnyék

 

 

 

 

 

 

Egon Schiele november/január lelkű festő. Minden halálról lerántja az életet. Levetkőzteti a testet a bőrig, a bőrt a csontokig, a csontokat a jellemig, a jellemet a lélekig. Ki akarja facsarni, erőszakolni az alakjaiból azt a valamit, amit sejt, hogy ott van szenvedés, szenvedély, megalázottság és magány mögött. Kínozza az alakjait, hogy a szenvedés mögül előkényszerítse a sérthetetlen és lecsupaszított létezést. Hogy már semmi ne maradjon belőlük, csak a puszta lét. Képei kegyetlenek. Minden képe könyörtelenül lemezteleníti a témát és a befogadót is. Nagyobb dózisban károsak. Lehet, hogy kisebben is. Egészen addig, amíg nem sikerül olyan szeretettel látni a világot, ahogy az Isten láthatja. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis utcánk egyik előkertecskéjét a tulajdonos all inclusive-ra tervezte meg low budgetből. Volt a közepén egy földre fektetett 1,5 m x 1 m  műanyaga medence, aminek elpárolgott vizéből tavirózsák nőttek ki, a medence alja körbe volt rakva kövekkel, hogy autentikusabbnak látszódjon, tövében pici világító gombalámpa őrködött.

 

 

 

 

 

az újrakezdések nehézsége

 

 

 

 

Nagyon nehéz az álmokat kihúzni a valóságból, ezért fokozottan kell vigyázni rájuk és figyelni arra, hogy milyen valóságközegben engedjük szabadjára őket. Minél többet engedtünk ki álmainkból a megvalósulásba, tévedés esetén annál nehezebb visszaráncigálni az eszményképeket a valóság gravitációerős közege alól. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Öt hónapja vagyok az új helyen. Azóta tizenetten mentek el az osztályról. Közben folyamatosan biztatnak minket, hogy már túl vagyunk a nehezén, és most már érzik, hogy összeáll a csapat. 

 

 

 

 

 

 

 

 

fodor ákos: epilógus egy készülő fejlődésregényhez

 

 

 

 

 

Nem emlékszem semmire: mindent tudok.
Mindent elmondtam. Kezdődhet a csend,
folytatódhat.
Ismét
gömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.
Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetőek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Új munkahelyemen egyszerre tanulok be kárrendezőnek, csoportvezetőnek és ezzel párhuzamosan tanítok be két embert arra, amit még én sem tudok.

 

 

 

 

 

 

 

 

Harcos lelkű kolléga a betanulási időszakában telefonon tájékoztatta az ügyfelet arról, hogy megpróbálja neki kapcsolni a jogász kollégát, mire az Osztályvezető rászólt: tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.

 

Mivel Harcos lelkű kolléga nagy Star Wars rajognó is egyben, ezért ezt az ütést kifejezetten övön alulinak érezte. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Blogom olvasási népszerűsége azokban az időszakokban ugrik meg kimagasló mértékben, amikor nem írok rá....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Őrült professzor kolléga telefonon magyarázta egy ügyfélnek a jogi menetét a problémája intézésének, aminek a bonyolultságára az ügyfélből kifakadni kívánt egy "ó, az Isten áldja meg" indulat, de mire ez a gondolat az agyától elért a szájáig, általános léptékűvé nemesedett, és már csak azt hallottuk, hogy az "Isten, áldd meg a magyart...." énekeli fennhangon a vonal másik végén. 

 

 

 

 

 

 

 

Még mindenki eszeveszetten dolgozott a gépe előtt, amikor Szabad lelkű kolléga nyugodtan felkelt, összepakolta a táskáját, és mindnekitől elköszönt azzal, hogy ő most úszni megy.

 

Harcos lelkű kolléga utána kiálított: - Mi is úszunk. Csak mi a munkában!

 

 

 

 

 

 

Tündérbarátnőm egész nap a vízben úszkált. Amikor kijött, megjegyeztük, hogy a kis hableánynak lábai nőttek.

 

Jégkirálynő kollegina call centerben van ma. A csapatban nem ő a legszociálisabb, sem a legempatikusabb, kifinomult idegrendszere és ízlése ösztönösen löki le magáról a hétköznapi emberek hétköznapi problémáit. Amikor meglátja, hogy a következő rögzített hívásban az ügyfél részletes jogi tanácsadást kér azzal kapcsolatban, hogy mit tud kezdeni a szomszéd rózsabokrával, ami ránőtt az ő tűzfalára, megkéri Bolond kollégát, hogy vegye át tőle ennek a hívásnak az intézését, mert neki ehhez ma már nincsen idegrendszere. 

Bolond kollégának az ilyen és hasonló ügyfelek a speciálitásai, készséggel és nagy várakozással vállalja a hívás lebonyolítását. Hosszan, ízesen és többszörösen kiemeli az ügyfélnek, hogy az esetére az ún. áthajló ágak szabályát kell alkalmazni, és hogy az ügy az áthajló ágak jogi problémakörébe tartozik, majd kioktatja az ügyfelet, hogy a szomszéd rózsáit nem szabad levágni, sem a bokrot gyökerestől kiirtani, hanem csak a zavaró ágakat lehet eredménytelen felhívást követően lemetszeni. 

A tanácsadás hallgatása közben Gyógyító asszisztens kolléga, aki most kezdett el ismerkedni a jogászi világgal, az áthajló ágak problematikájának a többszöri taglalásakor ösztönösen fel-felkapja a fejét, miközben automatikus, gyanakvó pillantásokkal néz körbe, mint aki éppen nem tudja, hogy ott van-e, ahova reggel bejött. 

 

Art is the highest form of
hope.

életkép

 

A nő virágos nadrágban, hajában orchideával porszívót cipel a körúton.

 

szász dániel: csendélet (részlet)

 

Az egyensúly még nincs, de egyszer meglátom,
Amire figyelek, az az én világom...

fény

 

Mindenben és mindenkiben
meglátni a kezdeteket. 
Kivétel nélkül.
Minden másodpercben. 
A legutolsóig.
És az utána következőig.
És minden utána következőig.
Mert minden kezdet.
Mert minden vég.
Mert minden kezdet valaminek a vége. 
És minden vég valaminek a kezdete. 
Minden Alfa.
És minden Ómega. 

a forrás

 

Megtisztulás: visszatérni az eszményhez. Minden dolgok kezdetéhez. Oda, ahol még minden lehet. Kell hinni ezekben a még minden lehetekben. 

 

Amit keresünk: sosem valami. 

Mindig: valaminek az eszménye.

 

Mondta, hogy azért vagyok ilyen cuki, mert mediátor vagyok. De én mondtam, hogy azért vagyok cuki, mert Reni vagyok. Mert előbb voltam Reni, mint mediátor. Legalábbis papíron.

 

Mesélte, hogy a visszajelzések szerint egy hatvanegy éves ember lelke él a huszonéves testében. Kérdeztem, honnan jött, hogy pontosan hatvanegy? Úgy - felelte egyből -, hogy tavaly mondták neki a hatvanat, és azóta eltelt egy év. 

 

- Hogy lesz hiteles tanácsa annak, aki nem tapasztalt?

- Úgy, hogy ő kívülről tisztán lát. 

- Hogy tud megbocsátani az, aki sosem vétkezett?

- Úgy, hogy őbenne nem sérült a szeretet. 

- Hogy tudja átérezni a helyzetet, aki sosem volt benne?

- Úgy, hogy az egészet magához öleli.

- Hogy nem lesz piszkos, aki betekint a bűnös lelkébe?

- Úgy, hogy átfolyva rajta megtisztítja.

- És hogy tud megbocsátani az, aki vétkezett?

- Úgy, hogy van egy része, ami mindig is tiszta marad. 

 

Mindenszentek. 

Minden

szent. 

 

Van, ki párját ritkítja.

Van, ki párját ríkatja. 

És van, aki szereti.

Nagyon. 

 

Lélekékek.

Lélekkékek.

Lélekélek. 

Lélek.

Ékek.

Kékek.

Élek.

Élek.

vázlatok

 

Lélekkarcok.

Lélekarcok.

Élek.

Karcok.

Élek:

arcok.

a néhai (gyakori)

 

Halhatatlan.

De már

hallhatatlan.

 

- Most olyan jó érzések vannak bennem! De már félek. Félek ezektől a jó érzésektől. Mert eltűnnek. Egy-két óra, max egy-két nap vagy hét, és bottal üthetem a nyomukat. Félek bízni. Félek hinni nekik. Oly gyakran csaptak be, hogy már megjelentükkor rettegek attól az űrtől, amit maguk után fognak hagyni.
- Honnan tudod, hogy ott fognak hagyni?
- Mert mindig ez történik. A jó érzések mindig ezt csinálják. Mindig eltűnnek. 
- Ahogy a rosszak is, nem?
- ?
- Ha van, amikor a jó érzések eltűnnek, és jönnek a rosszak, akkor amikor a rosszak eltűnnek, jönnek a jók. A jók és a rosszak is így működnek. Néha jönnek, néha mennek. A jók is. A rosszak is. És ez borzasztóan bizonytalan. És ez borzasztóan biztató. Ez az élet. És az élet kérdése, hogy meddig maradnak? Hogy meddig engeded maradni őket?

kristálylét

 

Nagyon finoman kell fognod a létezés kristályát, 

nehogy

összetörj

benne.

 

A hosszú hétvégén nagyon, de nagyon szerettem volna kiállításra menni. De mivel az ünnepek egésze alatt készenléti munkakört kellett ellássak, nem mertem megkockáztatni a múzeumokat, mert egy tárlat közepén azért mégsem tudok csak úgy telefonon sürgősségi jogi tanácsokat osztogatni mindenki füle hallatára. Meg nem is illik. Az ügyfél felé sem. Mások felé sem. 

Beletörődve a sorsomba, úgy döntöttem, hogy ehelyett kiugrom Szentendrére egy rövidke kirándulásra a Bükkös-patak partjára, hogy azért nekem is jusson valami ebből a napfényes pár napból. Ahogy a torkolattól visszafelé elindultam a meder mellett, a belvároshoz közeledve zene ütötte meg a fülemet. Aztán ahogy jobban szétnéztem, láttam ám, hogy a patak két partja tele volt rakva festményekkel, nem is akármilyenekkel! Számos kortárs festő kihozta "levegőzni" a képeit ezen a szép május elsejei hétvégén. A patak partja valóságos kiállító térré változott, zenével és tánccal kísérve. A természet szépsége mellett a művészetek szépsége is tárt karokkal fogadott!

Kiállításra szerettem volna menni, de lemondtam az élményről a jó szolgálat érdekében. Az Isten pedig elhozta nekem a kiállítást a múzeumból a patakpartra.

Mt 6:33 Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, 

és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.

 

 

Ma életem egyik legszebb bókját kaptam, amikor frissen végzett kolléga idézett egy Ossian számból, és amikor nem vettem a lapot, megnyugtatott, hogy nem kell emiatt rosszul éreznem magam, mert ez nem a "mi korosztályunk" zenéje. Az ilyen számokat csak Kriszti generációjának kell ismernie. (Kriszti kb. 8 évvel fiatalabb nálam.)

az elszalasztott lehetőségek két iránya avagy a vágyak logikája

 

Bánkódás.

Vagy.

Új célkitűzés. 

Miénk a döntés.

 

Ha kitartóan sétálok, előbb-utóbb eláll az eső. 

 

Az átmenetek a nehezek.

Énből énné válni.

sue halstenberg

 

Á. mesél

 

Mesélte, hogy az egyik kolléganője egy nap azzal állított be a munkahelyére, hogy munkaidő ide vagy oda, neki mostantól háromkor kell hazaindulnia, mert akkor még el tudja kerülni a buszmegállóban a vaddisznókat. 

pilinszky jános: imádságért

 

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.

 

Áca reggel a jöttöm előtt még gyorsan takarított valamit, mert - ahogy mondta - van az a kupi, amit még előttem sem vállal fel. 

igaz barátság

 

Ácával viszonylag régen találkoztunk, ezért hétvégére megszerveztünk egy közös kirándulást. A lebeszélt időponthoz képest mindketten ugyanannyit késtünk, és mindkettőnkön kék farmer és rózsaszín felső volt. Csak a lelkeink beszéltek össze, mi nem.

Áca mesél

 

Boróka készített egy lovat a kerámiaszakkörön. A foglalkozásvezető megnézte az elkészült művet, és aggodalmát fejezte ki afelett, hogy a ló lába túl vékony és nem fogja elbírni a testet a kiégetésnél. Boróka erre se szó, se beszéd, a tenyerével összenyomta a lovat, a hátára négyszögeket rajzolt, és közölte, hogy most már teknős és kiégethető. 

 

A láthatatlan világ 

hordozza a láthatót.

halmai tamás: nagypéntek

 

Felhő takarja mind az egy napot.
Csak kik meghaltak, halhatatlanok.
Mind az egy felhő mögött nap ragyog.

 

Informatikusunkkal nagyon kell vigyázni. Ha esetleg úgy megyünk el ebédelni, hogy képernyőzár nélkül hagyjuk az asztalon a gépünket, mire visszaérünk, belépéskor az ő fényképe vár minket a képernyőn "my eternal and only love" felirattal. 

 

Informatikusunk minden új kolléganővel tiszta lapokkal szeretne indítani, ezért a transzparencia jegyében valamennyi belépéskor tisztázza a helyzetet: megérti, hogy ez nem lehet könnyű, mert tudja, hogy milyen vonzerővel bír, de ő már házas, sajnos nemet kell mondania minden jövőbeni közeledési szándékra, és csak informatikusi minőségben vehet részt a hölgyek jövőbeni életében.

 

Az ügyfél jelezte, hogy azonnal meg kell indítani a pert a ló miatt. Pedig a ló még ott sem volt a szomszédban.

 

Mentünk le az irodából a lifttel, közben egyre mondogatta, milyen jót is fog tenni ez a kis egészségügyi séta, de mennyire jót, és hogy milyen nagy szüksége is van erre az emberi szervezetnek! Közben a cigit már ott sodorgatta az ujjai között, és szemmel láthatóan alig várta, hogy végre kiérjünk az épületből, és rágyújthasson.

az igazi fogyasztócsalogató bolt

 

Az utcán távolról elhaladva épp csak egy pillanatra benéztem a kirakatüvegen, amire a fotocellás ajtó magától kinyílt.

így kell örömöt szerezni a legjobb barátodnak

 

Tündérbarátnőm kapott tőlem a névnapjára egy Best Friends Forever ajándékot: egy ezüst és egy arany színű, totálisan giccses bizsu nyakláncot két delfinnel, akik egymásnak fordítva szívet formálnak és a fejükön levő mágnessel kapcsolódnak össze. 

Tündérbarátnőmnek, amióta az eszét tudja, a delfin a kedvenc állata. Az ajándékot kicsomagolva először megállt benne az ütő, majd száz fogas vigyorral szétterítette az asztalon, rögtön lefotózta, és mindenkinek elküldte a képet azzal a felirattal, hogy még tinikorában sem kapott senkitől sem Best Friends Forever ajándékot és hogy most csodásan érzi magát! Őszintén örült. Mindkettőnknek fel kellett venni a nyakláncot és hordani a közös programunk alatt. Közös fotó is készült. Már tervezgette, hogy majd nyári szabadság alatt a tengerparton mennyire stílusos lesz, ha ez lesz a nyakában. Este még rám írt egy üzenetet, hogy még mindig rajta van a nyaklánc és nagyon odavan érte!

(...)

Amikor először megláttam a boltban ezt a nyakláncot, egyből ő jutott eszembe. És az, hogy ez mekkora egy dilis dolog. És hogy ilyen bugyutaságokra nem éri meg pénzt költeni. Ki is fordultam az üzletből. De amikor még két héttel később is újra és újra eszembe jutottak a szívecskét formáló delfinek, mégis azt éreztem, hogy ez az ötlet nem is olyan rossz. Mi több: határozottan jó. Visszamentem a boltba, de már nem volt meg a nyaklánc. Több boltot végigjártam, mire megleltem a delfineket. A sok utánajárás a két delfin bizsuságát kinccsé változtatta. Az ajándékozáskor már színarany és színezüst delfineket adtam át Tündérbarátnőmnek. Az örök barátság színarany és színezüst delfinjeit. 

 

A nincstelen nem kincstelen. 

Már csak etimológiailag sem.

szókincsek kincstára

 

Ne cseréld le szakszavakra versekből és mesékből kölcsönzött szókincse(i)det. Vigyázz rájuk, mert a szavak mögött világok burjánzanak. Amikor beszélsz, nem egy vagy két szót mondasz ki, hanem minden egyes szavaddal részesévé teszed a másikat egy belső univerzumnak. 

pilinszky jános: itt és most

 

A gyepet nézem, talán a gyepet.

Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,

vagy egyszerűen az, hogy létezel

mozdítja meg itt és most a világot.

fodor ákos: summa

 

Minden megérint.

- Úgy látszik: sose nő be

a szívem lágya.

 

Az összetört szívet forró szeretettel kell egybeolvasztani. 

 

- Melyik a legokosabb szervünk?

- A szívünk.

gyurkovics tibor: örök

 

A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.

 

remÉL.

 

Nagyon hiányzott az uzsonnai gyümölcs, de már csak azért sem akartam a nyolcadik emeletről lemenni a boltba, mert még egy halom feladatom volt aznapra. Erre az egyik kolléganőm minden szó nélkül felkelt a helyéről, vette a táskáját, és hozzám fordulva megkérdezte, hogy hozzon-e nekem valamit a boltból. 

Két órával később rám jött, hogy teát szeretnék inni. De nem volt bent teám. Már azon voltam, hogy kiverem a fejemből a tea gondolatát, amikor ugyanaz a kolléganőm minden előzetes beszélgetés nélkül odafordult hozzám egy doboz karamellás teával, hogy ez a kedvence, és kóstoljam meg, milyen finom!

 

Hazafelé menet egyszeriben eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a boltban sushit venni! De aztán az is eszembe jutott, hogy drága. De aztán meg az is, hogy szokott lenni leárazva. Kértem Istent, mintha a világ legnagyobb horderejű dolga lenne, hogy légyszi-légyszi, ha ma megyek vásárolni, legyen sushi leárazva, mert annyira, de annyira örülnék neki! Bementem a boltba, összeállítottam a bevásárlókosarat, majd a vásárlás utolsó etapjaként a halas pultoknak vettem az irányt. Pontosan egy doboz sushi volt az egész részlegen. Leárazva. 

lélektanú

Az előttem levő sorban állva énekelt, amikor egyszer csak az égre emelte a kezét és letérdelt a földre, majd lehajtotta a fejét és így maradt az éneklés végéig. Általában ezek a megmozdulások taszítanak, hozzám túl teátrálisak és mesterkéltek, nem tudok velük azonosulni. De ez most valami más volt. Ahogy néztem őt, egyszerre minden porcikámban érezni kezdtem azt, ami vele abban a térdre roskadásban történt. Éreztem, hogy körötte megváltozik a levegő vibrálása, és rajta rétegek hasadnak fel, amiknek a hajszálrepedéseiből kiárad a fény. Megadta magát. Nem volt benne ellenállás, csak alázat. Alázat, ami engedte, hogy formálják. És formálták is. Tudom, mert rajta keresztül én is éreztem, és folytak a könnyeim.  

A szünetben odamentem hozzá, és töviről hegyire elmondtam neki, amit tapasztaltam. Ő tágra nyílt szemmel rám nézett, és csodálkozva mondta, hogy szóról szóra ezeket élte meg, és mennyire örül, hogy van valaki, akitől szavakban is visszahallja, és kérte, hogy csak mondjam és mondjam, mert annyira jó  hallani! 

Néha felszabadító, ha van tanúja az életünk belső történéseinek. 

halmai tamás: angyalok kora

 

Az angyalok korát

angyal jelenti be

de benned ér az odaát

ide. 

 

Nagymama és az unokája szálltak fel a metróra, mindketten elcsigázva roskadtak le az ülésre. Az unokán "Bodyguard" feliratú pulóver volt, álmosan a nagymama vállára hajtotta a fejét, aki óvón átölelte és egy meleg puszit nyomott a homlokára. 

 

Hit: bizalom abban, hogy amit szívbeli akarattal szeretnék, képes arra, hogy számomra valósággá váljon (képpé, érzékelhetővé válhat). 

Valóság: az igazinak (mennyeinek) az a szelete, ami a világban megvalósulhat. ("...az igazat mondd, ne csak a valódit...")

Tett: a képzelet csatornája a valóság felé. 

mariko

 

 

Az összevisszaság 

összevissza vág. 

Zöviga sássz ssesaz

issza vesszág öv.

 

Sugárzó szobatárs: - Anyukámmal elmentünk a bankba hitelt felvenni. A lekérdező program elindítását követően a banki ügyintéző közölte, hogy a kislányának születésnapi bulija lesz este, amire készülnie kell, és a lehető legtermészetesebb módon elkezdett lufikat fújni. 

 

- Kinek az életét szeretnéd élni?
- A sajátomat. Csak kicsit jobban.

ryszard kaja: tacskó

 

nádasdy ádám: maradni, maradni

 

Az átzuhanás, az megterhelő.

Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,

a megszeretés, a meggyűlölés;

amikor vendégek várhatók,

a boltban a tanácstalan álldogálás,

hogy házigazdává átalakuljak;

a vendégség után pedig a bútor,

mert vissza kell tolni megint privátba.

Ezek a nehezek. Amikor maradok,

az jó: az alvásnak mestere vagyok,

és ébren lenni nagyon szeretek.

Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.

De átzuhanni egy beállításból

egy másikba, az összekuszál.

Maradni szeretnék, mindig maradni:

ha ébren vagyok, élesen figyelni,

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,

vagy élettársi szennyest kotorászni.

Átzuhanni: az fáj. A változás

szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

 

Az osztályvezetőmnek volt egy csodaszép, kézzel festett, virítóan pipacsos bögréje. Minden nap abból teázott. Én pedig mindennap láttam ezt a csodaszép bögrét, és nagyon, de nagyon szerettem volna, ha nekem is lehetett volna ilyen. Persze több évvel azelőtt vette. Valamilyen kis faluban. Egy alkalmi vásáron... Így meg kellett elégednem a pipacsos bögre mindennapi látványával. 

Aztán eljött a karácsony. Miután kibontottuk az összes ajándékot a fa alatt, Anyukám felugrott, hogy hát a Marika néni ajándékáról teljesen meg is feledkezett! (Marika néni Anyukám Balatonon élő barátnője, akivel egyszer futólag találkoztam.) Majd behozott egy szatyrot, és elém tette, hogy nézzem meg, mi van benne, de vigyázzak, csak óvatosan bontsam ki a papírba csomagolt tárgyakat! Hát, ahogy kibontottam a csomagolást, egy gyönyörű, kézzel festett, pipacsos bögre került a kezembe! Alig győztem álmélkodni! Anyukám biztatott, hogy nézzem még tovább az ajándékokat, mert van hozzá tányér is! Erre a másik papírból egy pipacsos kistányért bontottam ki. 

Soha nem mondtam Anyunak, hogy pipacsos bögrét szeretnék. Marika néninek még úgy sem. Csak ültem a fa alatt, előttem a pipacsos ajándékokkal, lelkemben végtelen hálával, csodálkozással és örömmel. 

Anyukám elmesélte, hogy Marika néni testvére keramikus, és időszakonként hívni szokta Marika nénit, hogy garázdálkodjon szabadon a szépséghibás termékei között. Ilyenkor Marika néni akármennyi kerámiát elhozhat teljesen ingyen. 

A szépséghibát azóta sem találtam meg sem a bögrén, sem a tányéron. 

Máté 6:32-33. "Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek."

 

Idén nem egyszerre szedem le a karácsonyi díszeket, hanem fokozatosan. Amelyiket jólesik, amikor jólesik. 

 

akira kusaka: in the heart of the night

 

 

Erők és gyengédségek tánca.
Az élet ritmusa. 
Hol kell gyorsítani.
Hol kell lassítani.
Hol kell belefeledkezni.
És hol kell megállni.

owen gent: blue fox

 

Yeshua (I Exalt Thee) - UPPERROOM & Bethel Music

"Greatest man in history, had no servants, yet they called him Master. Had no degree, yet they called him Teacher. Had no medicines, yet they called him Healer. He had no army, yet kings feared Him. He won no military battles, yet He conquered the world. He committed no crime, yet they crucified Him. He was buried in a tomb, yet He lives today."

 

Marcsi: - Amikor már indultunk, Nórika még az ajtóban odajött hozzám és azt mondta: mama, most fogjuk meg egymás kezét, és varázsoljuk azt, hogy így szoborrá változunk, mert akkor soha, de soha nem tudjuk elhagyni egymást!

 

A kiállításra szétnyitható székeket osztogattak. Anyukám megkérdezte a jegyszedőt, hogy őt is elbírja-e. A jegyszedőnő őszintén felnevetett, és megnyugtatta a szék stabilitása felől. 

Anyukám a szétnyitható széket végül ugyan nem használta, de azt hurcolni kellett végig a kiállításon. Ahogy cipelte, véletlenül beleütközött vele a földre fektetett cselló lábába. Bocsánatot kért a csellistától, aki elnézően legyintett, hogy nincsen semmi gond. Öt perccel később bemutatta a közönségnek a csellóját, amiről megtudtuk, hogy egy 1700-as évekből származó műemlék jelentőségű darab. 

felelősségvállalás

 

A határidő mindig egy nappal azelőtt ér véget, hogy letelne. 

 

Angolosan új szobatárs: - A lányom a felvételinél csupa művészeti iskolát jelölt meg. Amikor elmentem a nyílt napra, láttam, hogy ott a fiúk úgy néznek ki, mint a lányok, a lányok pedig úgy néznek ki, mint a fiúk.
Energikusan új kolléganő: - Gondolom, nem szeretnéd, hogy a lányod ilyen gyerekek közé járjon.
Angolosan új szobatárs: - Jaj, hát nekem ezzel semmi bajom nincsen, csak hát ő annyira más, és féltem, hogyan fog tudni majd oda beilleszkedni!

 

 

 

 

 

What would my future self suggest me to do? 

major petra: majdnem haiku

 

 

 

 

A szeretet a 

legjobb tolmács: az időt

fordítja törődésre.

 

 

 

 

 

 

a 2025-ös évre

 

 

 

 

 

Hit és remény páros: felkészítem magamat arra, amit már előkészítettek számomra.

mea culpa

 

 

 

Sajnálom, Uram!

 

De mostanra annyiszor 

és annyiféleképpen 

sajnáltam, hogy

tulajdonképpen már

azt is sajnálom, hogy

sajnálom.

leszokás

 

 

 

 

Először négyötödbe hagyom.

Aztán félbe.

Majd egyharminckettedbe.

Végül abba.

 

De mindenki haladjon csak a

saját maga ütemében.

elcsendesedés

 

"Csendesedj el mikor zajos az életed, csendesedj el ha fájdalom éri lelkedet.

Csendesedj el, hallgasd a csend hangját, csendesedj el, megtaláld lelked nyugalmát.

Csendesedj el, gondolj arra ki igazán szeret, csendesedj el, éld át a közös perceket...

Csendesedj el, adj hálát az életért, csendesedj el, mondj imát mindenkiért!"

(Ismeretlen)

 

Amikor várunk, várunk, figyelünk, és az a bizonyos pillanat még mindig nem akar eljönni, akkor lehet, hogy az van, hogy nekünk kell elmennünk őhozzá. 

 

Az ünnepségen az alapítvány elnöke ünnepi beszédet mond, egyik és másik oldalán is két asztal megrakva ajándékokkal, előtte az iskola hallgatói foglalnak helyet a sorokban. Megkezdi a karácsonyi beszédet, utal arra, mennyi érték teremtődik az iskolában, majd háláját fejezi ki a jelenlevők felé.

- Bal oldalon: ajándékok, jobb oldalon: ajándékok, előttem: a megajándékozottak.

A csoporttársammal erre az utolsó mondatrészre egyszerre zizzenünk fel, majd egymásra nézve teljes egyetértésben tesszük helyre, hogy nemcsak az elnök két oldalán foglalnak helyet ajándékok, hanem vele szemben is. 

 

Szobatárs szeretne otthonra valami kicsi karácsonyfát, de nem óhajt nagy felhajtást a dolog körül, vásárolni szükségtelennek tartja, feltérképezi, kinek van esetleg elfekvőben valami fölösleges kis fenyőfája otthon. Aztán eszébe jut, hogy a munkahelyen az ebédlőben van is egy kis formás. Megkérdezi a főnököt, elvihetné-e az ünnepekre, akkor úgysincs bent senki, utána pedig természetesen visszahozza, mintha mi sem történt volna. 

reményik sándor: béke

 

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –

Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

 

"Túlságosan szeretem a csillagokat, hogy féljek az éjszakától."

volha kaliaha

 

 

Hosszú sor kígyózik a boltban az önkiszolgáló kasszáknál, a részlegen tolonganak a vásárlók. A beosztott eladó próbálja tőle telhetően terelgetni az embereket, és hangosan jelezni, ha felszabadul egy pénztárhely.

Eladó: - A C kasszához valaki! (....) A C kasszához valaki!

Majd amikor "valaki" még mindig nem mozdul:

Eladó: - Akkor a következő!

 

Ez egyik a valóságot tükrözi.

A másik inkább csak trükközi.

 

A tudást: érted.

Az eszeddel tudod.

A hitet: érzed.

A szíveddel tudod.

amikor a földről felnézel az ágra....

 

Amikor a földről felnézel az ágra, együtt látod az éggel. És nem tudod, hogy mi a kapcsolat ág és ég között, de amikor alulról nézed őket, megérted: összetartoznak.

a dolgok mélyére látni....

 

Nem a dolgoknak van mélye. Nekünk van mélyünk, amiben meglátjuk a dolgokat. 

katherine may: wintering (részlet)

 

"Plants and animals don't fight the winter; they don't pretend it's not happening and attempt to carry on living the same lives that they lived in the summer. They prepare. They adapt. They perform extraordinary acts of metamorphosis to get them through. Winter is a time of withdrawing from the world, maximisin scant resources, carrying out acts of brutal efficiency and vanishing from sight; but that's where the transformation occurs. Winter is not the death of the life cycle, but its crucible."

 

Anyu: - Én ezt nem bírom! Nekem ez már túl sok!

Én: - Anyu, én voltam az, aki kigondolta 18 főre, 0-85 éves korosztályig az ajándékokat, én mentem el megvenni őket, én állítottam össze a csomagokat, Szegedre én fogok levezetni és onnan vissza is én vezetek majd. Pontosan mi az, ami Neked (!) ebben túl sok?

Anyu: - Hát ez a stressz!

 

Megállt a kocsival a piros lámpánál. Várakozás közben a lelke elegánsan kiszállt a fekete Audiból, átlibbent a járdára és bekémlelt a képgaléria kirakatán. Értő bólintgatásokkal futott végig a kiállított műalkotásokon. Mire a lámpa újra zöldre váltott, már az ülésbe huppanva nyomta le a kuplungot, állította a sebváltót és hajtott előre a meginduló sorral. 

 

(V)életlenek.

 

"Ez klasszikusan egy olyan szám, amiben meg kell halni a színpadon, és utána fel kell támadni ugyanott."

/M@rics/

 

A férfi megállt a ház előtt parkoló kocsi mellett, megnézte magát az ablaküvegben, laza mozdulattal hátrafésülte a haját, megigazította a kabátján a gallért, elégedetten biccentett egyet, majd nagy levegőt véve megfordult és becsöngetett a kapun. 

 

 

Megszilárdult felnőtt mázba mártott gyerekkor.

gámetzy eduárd: azt hiszem

Azt hiszem, szeretni kéne.

Csak egyszerűen, úgy ahogy

Hátradőlök itt a széken,

Vagy kinyitom az ablakot.

Olyan tisztán, olyan szépen,

Hogy kimondani sem szabad!

Mint összebújó állatok,

A behavazott fák alatt.

 

A múltkor véletlenül fennakadt a szemem egy cikk vezérsorán: "Elhunyt a halhatatlanok társulatának örökös tagja."

.... és ez mégis hogyan történhetett meg?!

 

Isten lelkében járunk.

 

Duracell Nyuszi: - Te láttad anno a Kontroll című filmet?

Én: - Igen, láttam. Nem volt rossz, de azért nem lettem "Kontroll-mániás".

 

Kristálytisztán hallottam, ahogy azt mondta, "szeretlek". De azt már nem tudtam eldönteni, hogy ezt nekem mondta-e vagy önmagának?

 

Jelenléted úgy hat, mint a művészet: egyszerre áraszt békét és tölt meg extázissal. Lecsorog a lelkem mélyére és felemel a csillagokig. Érintései végigborzonganak rajtam. Előhívja belőlem azt, aki szép.

 

Ha az életed egy ideig valakiről szól, az egész lelked szépen, fokozatosan felveszi az ő formáját, tekintetét, illatát, hangját, arcának vonásait, mozgását, színeit, vízióit, gondolatait. És az egész világod átszabódik "ő" formájúra. Mindenhez őt kapcsolod. Ő mit látna, tetszene-e neki, merre menne, mit venne észre, hogy viselkednél mellette. Amilyen formájú a lelked, olyan formájú a világod. Nincs kivétel. Amilyen a lelked, azt hallja a füled, látja a szemed, érzi a bőröd, szagolja az orrod, ízleli a szád és adod magadból, a testedből, a lelkedből. Identitásoddá válik. 

Aztán egyszer csak ő már nincsen. De a lelked még mindig "ő" formájú. Így a világ is körülötted "ő" formájú maradt. 

Akkor tudod meg a lelked fellélegzését, amikor már elkezdesz újra önálló körvonalakat látni, amiknek már nem (csak) "ő" formájuk van. Amikor elkezd átszíneződni minden körülötted, amikor a rá emlékeztető zenéknek már nem visznek olyan mélyre az emlékekbe, amikor már nem kapcsolod őt minden pixel és molekula mellé. Amikor szép lassan elkezd kilépni minden mellől. A helye még ott van talán, de ő már egyre halványabban vagy egyáltalán nem.