Mit elkövettem, nincs mód tenni jóvá,
A vér sűrűje nem válik savóvá-
Nyugodtan várlak, vádoló öröklét
S érzem a sors pörölycsapású öklét.
A kín keményszik és puhul a dac-
Kopár vidék, hol egymagad maradsz. . .
kinek már nincs irígye, nincs barátja
S körötte ég a bosszú rőt zsarátja.
Mit nékem isten, jajgató imák!
Inkább a téboly jőjjön - enyhe mák -
Tíz ujjam közt az üdvösség kifolyt
Csörgősipkámba fojtom a sikolyt.
Nincs benne mód, daróccsuhát hogy öltsek
Dícsérd a bátrat és becsüld a bölcset
Csak ott a szívben, ott a szívbe' lent
Tudod a bűnt, a bűnt, a végtelent. . . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése