Ó, Istenem, sóvárogni utánad
nem ösztökél, hogy az eget ígérted,
nem is pokol rettegés késztet
életem megbánni, hogyha bántlak.
Te ösztökélsz, Uram, és az, ha látlak
kereszten megcsúfolva függni téged,
és az, hogy megsebzett testedre nézek,
s hogy prédája vagy kínnak és halálnak.
Végül szeretni ösztökél szerelmed,
még ha az ég nem is vár ott a végén,
s ha nincs is pokol, szívem félni gerjed.
Adnod se kell, anélkül is szeretlek,
mert hogyha, mit remélek, nem remélném,
úgy keresnélek, ahogy most kereslek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése